Harangszó, 1926

1926-06-06 / 23. szám

HARANQSZÖ.

1926. június 6

196

____________________

P

üspöki egyházlátogatás a győri egyházmegyében.

K

api Béla dunántúli püspök máj.

hó 28-án indult el első tavaszi egyházlátogató kőrútjára a győri egyházmegyébe László Miklós püspöki titkár kíséretében. Már Pápán csatlakozott hozzá Németh Károly győri egyhm. esperes és Ihász L. egy hm. c. jegyző. Gyömörén dr. Darányi Kálmán Győrvárniegye főispánja és dr. Némethy Ödön alispán köszöntötték a püspököt a vármegye, Csemez István kormányfőtanácsos, egyhm. felügyelő és Mihályi István egyhm. II. felügyelő az egyházmegye és Jerffy József főszolgabíró a járás részéről. A lovász- patonai és a nagydémi árvalány- hajas, csikósruhás lovasok kíséretében érkezett a kocsisor a nagydémi határhoz, hol az elöljáróság élén Kovács József körjegyző, majd a templom elé, hol az egész gyülekezet, presbitérium és község élén Szalay Mihály lelkész köszöntötte a főpásztort. Szeretettel felelt a püspök a szeretetből folyó szavakra. Azért jöttem, — mondotta — hogy ébresztgessem az alvó lelkeket, de nem az én számmal, hanem Isten szavával! És amint beszél, megtelnek a szemek könnyel, megnyílnak a szívek s már is befogadták sze- retetükbe a főpásztort az egyszerű lelkek! Az ősi Mihály család kúriája fogadja vendégül a püspököt, az a ház, melyben apák és fiák mindenkor versengtek egymással az egyházszeretetben, hithűségben és áldozatkészségben.

Másnap reggel 8 órakor már az iskolában van a püspök, hogy megismerje a tanító munkáját és a tanítás eredményét. Azután tanácskozik a presbitériummal, istenitiszteletet tart s utána közgyűlésen tárgyalja le a püspöki kérdőpontokat.

Délután az ősi Lovászpatonára indul. Mintha az Istentől kért sok áldás máris meghallgatásra találna, hull a kincseket érő májusi eső! A régi, árpádházkorabeli templom előtt várja püspökét a gyülekezet, a leventék, tűzoltók katonás sorfala. Ismét Szalay Mihály lelkész köszönti őt, majd a leventék parancsnoka, Jossy Béla róm. kath. tanító és Farkas Kálmán tűzoltó főparancsnok adják le rövid, katonás tisztelgésüket. Ugyancsak itt tolmácsolja a veszprémi ref. egyházmegye üdvözletét Jókai Ihász Miklós egyhm. gondnok. A munka itt is ugyanaz: iskolák, presbitérium, istentisztelet, közgyűlés. Annyi időt is alig ad magának a püspök, hogy elfogadja a lelkész-család szeretettel nyújtott frissítőjét, máris kocsira ül s indul Kispécre.

Erősen alkonyodik, de a dombok oldalán élet van: a kispéc- kajári lovasok, hajadonok, az elöljáróság Balogh György főjegyzővel s Tóth Gyula téti főszolgabíróval várják és üdvözlik a püspököt, így vonult be a megnövekedett sereg Kajáron át Kispécre a templom elé. Kajáron ragyognak nemcsak az örömkönnyekkel telt szemek, hanem a kis házak szemei is; ki vannak világítva az ablakok apró gyertyákkal, melyekből evang. és róm- kath. kívek szeretete és tisztelete lobog a püspök felé. A templom előtt dr- Csemez Béla gyűl. felügyelő fogadja és köszönti a hívek élén a püspököt, kit azután a régi Matkovich-ház fogad magyaros vendégszeretettel. Az iskola- és egyházlátogatás vasárnap délelőtt folyt le.

Kispéc-Kajárról Tényöfaluba vezetett a hosszú, dombok között homokos völgyekben kanyargó út, amelyet örömmel tett meg a püspök, hogy megismerje ezt a magában álló, őrálló kis gyülekezetét. Szép kis templom, rendben tartott épületek, örvendő gyülekezet és község fogadják a főpásztort a templomdombon. Győrffy Béla, a felpéci anyagyülekezet lelkésze és Búzás Imre tanító tolmácsolják sze- retetüket és örömüket. Azután kezdődik a munka. Sajnos, itt nemcsak felemelő, de leverő jelenségeket is kellett látni a főpásztornak : viszálykodás, gyűlölködés

bomlasztja és fenyegeti pusztulással a kis gyülekezetei. Keresi, vizsgálja az okokat a püspök s azzal távozik komoly szavak után a gyülekezetből, hogy mindent elkövet ennek a régi, őrtálló gyülekezetnek megmentésére.

Öröm1 szeretet, tisztelet, hála kísérik a püspököt egész utján. Virággal árasztják el az iskolában a gyermekek, a hajadonok, tisztelegnek előtte a gyülekezetek bel- missziói egyesületei, községek és azok szervezetei. Nagydémen Mihályi Istvánná, Lovászpatonán dr. Miklós Istvánná, Kispécen özv. Nagy Istvánná elnöknők tolmácsolták gyönyörű, lelkes szavakban a

nőegyletek szeretetét és ajánlják fel az egyházépítő munkához a nők támogatását. Megjelennek a róm. kath. egyház küldöttségei: Nagydémen Nádasi Elemér tanító, Lovászpatonán Jakab Gyula plébános, Kispécen Baán János plébános, Tényőfalun dr. Vid János plébános népes küldöttségek élén biztosítják a püspököt, hogy az evang. hívek öröme az ő örömük is, és örömmel nyújtanak kezet a közös eszmények munkálására. Ott voltak a többek között mindenütt a tűzoltók, leventék, legény- és leányegyletek stb.

Vasárnap este Nagybarátfaluba ért a püspök.

Ezüstkonfirmáció Ózdon.

ózdon minden évben pünkösdkor van a konfirmáció. Ez évben az adott különösebb jelentőséget neki, hogy az egyházközség összegyűjtötte azokat, akik 25 évvel ezelőtt konfirmálódtak . . . ezüstkonfirmációra. Minél messzebb kerül az ember gyermekkorától, annál drágább lesz számára annak minden emléke. A gyermekkor legkimagaslóbb emléke pedig a konfirmáció. Heten gyűltek össze felmelegedni az emlékek füzénél, hálát adni Isten megtartó kegyelméért s beszámolni arról, hogy mennyire tartották be konfirmációi fogadalmukat. Egyik a távolból küldte együttérzését a kis seregnek, a többiek ... kik meghaltak ... kik szétszóródtak. A jelenlevők valamennyien családapák és családanyák, akik közül az egyiknek két leánya is koniirmálódott az napon, részt vettek a konfirmandusok vizsgáján, hogy felfrisítsék emlékezetükben a konfirmációi anyagot. Az egyikük, Stark József, beszédet mondott az új konfirmandusokhoz, az ezüstkonfirmandusok nevében tevén bizonyságot arról, hogy mit jelentett a konfirmáció az életük számára. A konfirmációi ünnepélyen azután külön helyen, a gyülekezet előtt újra együtt ültek s az új konfirmandusok után együtt térdepeltek az oltár előtt azok, akik 25 évvel ezelőtt együtt vettek először Űrvacsorát. Az ezüstkonfirmandusok is kaptak emléklapot s egy-egy levelező-lapon üdvözletét küldtek azon távollevő társaiknak, akiknek címét sikerült megtudni. — Az ünnepség zsúfolásig megtol-