Harangszó, 1926

1926-05-30 / 22. szám

XVII. évfolyam.

1926. május 30.

22. szám.

Alapította

KAPI BÉLA

lDlO-ben.

Laptulajdonol:

i Dinlittll Lntber-SsOTotsig.

Aa Oraaáffoa Lnther-Hiöfot- aé§ hivatalos lapja.

K6siratok, alőflaetósl dijak és reklamáolók a

HARANGSZŐ aaerkeeatő- kladóhivatal&nak SzentgotthÁrdra (Vasvm.) küldendők.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

9

Atya Isten, tarts meg minket, Oltalmazd drága hitünket.

SnrkMatA-Uadóhlratal: SZENTOOTTHÁRD.

Vas vármegye.

nókUadihlTital .Luther-TáraaaAg* könyvkereskedése Budapest,

Vin., Szentklr&lyl-u. Sl/a.

A „HARAKG8Z0“ elóüietéBl ára : a második negyedévre 16.000 korona.

Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10’/»-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a II. negyedre 20.000 K.

Mérhetetlen mélység.

Római 1. 11.93. „Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége ! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozha- tatlanok az 6 útai!“

M

ár a természet világáról is azt tanítják a tudósok, hogy annak örök rejtélyeit az emberi lélek sohasem tudj* igazán megfejteni és feltárni. Hát akkor a háromságos egy Isten személyének, bölcseségének és tudományának mérhetetlen mélységeit, titkait és rejtélyeit, hogyan tudnánk teljesen megérteni és felfogni! . . . Óh valljuk csak be szegényes ismeretünknek és vékony tudományunknak elégtelenségét, ne akarjunk büszke elbizakodottsággal minden titkot megismerni, hanem inkább teljes alázatossággal meghajolva kezdjünk könyörgő imádságba ! Mert vegyük csak eszünkbe: milyen Isten és milyen Úr előtt hajtunk mi térdet! ? . .. „Kikutathatatlanok az ő ítéletei“ — szól Pál apostol. Igaz, ha nézzük országoknak, nemzeteknek történetét, vagy vizsgáljuk az egyes embernek életét, sokszor milyen határozottan felismerjük az Isten ítéletének pontos teljesedését, sokszor milyen világosan megláthatjuk csalhatatlan jeleit az igazságszolgáltatás hatalmának és erejének! De az is igaz: hányszor el van rejtve előlünk sűrű homályba, ködbe veszve az Isten ítélete. A mi felfogásunk szerint, sokszor milyen érthetetlenül keveredik, kúszálódik, fordul és fejlődik akár a milliók története, akár az egyes ember földi élete. Itt is, ott is érthetetlenségekbe ütközünk, amelyek a mi gyenge hitünket annyiszor megingatják, Pál apostolt pedig és sziklaszilárd hitű társait erre az imádságszerű kijelentésre késztetik: „Mely igen kinyomozhatatlanok az ő útai!“ — Megengedi, hogy az öreg Jákob legkedvesebb fiát, Józsefet, keserves rabszolgaságra eladják saját testvérei; megengedi, hogy József börtönbe kerüljön azért, mert iszonyodott az erkölcstelenségtől és becsületesen megállt a kísértés idején ... De ugye, mi ismerjük mindezek végét; mi már tudjuk miért történtek mindezek! Elől mélység, a sötét érthetetlenség — de utána jön a magasság, a mindent felfedő isteni bölcseség! íme az Isten útai! — Dávidot, a bethle- hemi mezők pásztorát, felemeli a királyság trónusára; halászokból, vámszedőkből toborozza az apostolok seregét, a világ legnagyobb tanítómestereit; istállóban születik a világ Megváltója, akihez a földkerekség népei sereglenek, azután pedig a Golgotha keresztjére, a

N

ehéz időket élünk! Az élet ezer gondjainak és viszontagságainak, a végtelen megpróbáltatásoknak súlyos jármát viseljük. Amint mi szenvedünk, ép úgy szenved a mi szegény szerencsétlen, édes magyar hazánk is. Amint mi várjuk a jobb a boldogabb idők eljövetelét, ép úgy várja a tavaszt, várja újjáébredését a koronájától megfosztott, megcsonkított ezeréves tölgy is . . .

Vájjon nem hiábavaló a várakozás? Vájjon nem hiába keressük e siralomvölgyből kivezető utat ? . .. Nem! A hosszú kínos tél után feltétlenül el fog jönni a rügyfakasztó tavasz. A nemszeretem napok el fognak múlni és a porba omlott szép haza fel fog virulni, mert Jézus feléleszti hágyalázat fájára kerül mindenek üdve és reménye!... íme az Isten titokzatos utai!

Mi sokszor úgy látjuk, hogy a Sátán ül diadalt, pedig tulajdonképpen leveretik, úgy tetszik néha, hogy a jó, a nemes nyomorultul elvész, pedig éppen akkor aratja legszebb győzödelmét. . . Kereszten, halálon át — az élet koronájához !

„A bölcs Isten legjobban érti,

Mily sorsot kelljen mérni rád;

S ha néha hitedet kísérti,

Hidd el segedelmet is ád.

Megvidít, előbb mint véled,

S több jót ád, mintsem reméled.

Ne véld Ínséged keservében,

Hogy Isten téged elhagyott,

S csak az van atyai kedvében, .

Kire szerencse s fény ragyog;

Óh, itt minden változandó,

Mind jó, mind balsors forgandó."

Ámen.

zunkban és felgerjeszti hazánkban a hit, remény és szerete evangé- liomának hamvadozó tüzét.

Bízzunk tehát az isteni Gondviselés megsegítő kegyelmében. Hallja Ö a mi jajainkat, látja ő a mi bajainkat és nem vonja meg tőlünk az Ő segedelmét. Vigasztal és megnyugtat bennünket, mikor azt mondja: „Senki nincsen, ki megítélné a te ügyedet, hogy bekötné sebedet! Minden te szeretőid elfeledkeztek rólad és téged nem keresnek: mert megvertelek téged ellenséges veréssel . . . azért mindenek, kik bényelnek téged, elnye- letnek, kik téged elprédálnak, el- prédáltatnak!... Gyógyulást hozok te reád és meggyógyítlak a te fájdalmaidból.“

(Jeremiás XXX. 12—17.)

Hit, remény és szeretet lakozzék a szülök szivében!

Irta: Javornitzky Dezső.