Harangszó, 1926
1926-04-25 / 17. szám
m HARANQSZO. i 926. április 25 Mit cselekszik a jó Isten ? összerónia, lerombolja a bűn és a hamisság fundamentumán épült légvárakat s közben nem egy leli ideig, de örök halálát, pusztulását, kárhozatát is. Mert az igazság felemeli, felvirágoztatja a népeket, de a bűn mindig romlására volt az embereknek ! Masznyik Gyula f Masznyik Gyula volt hosszúfalui (Brassó m.) evang. lelkész a f. év április 8-án hosszas szenvedés után 70 éves korában elhunyt Budapesten. Temetése ugyanott ment végbe április 10-én, kiterjedt rokonság, a helyi és környékbeli papság és nagyszámú közönség részvétele mellett. A pesti ev. egyházmegye képviseletében megjelent Broschkó Gusztáv Adolf főesperes. A gyász- szertartást Szűcs Gábor, a kelen-» földi ev. egyház lelkésze végezte, gyönyörű s megindító beszédben jellemezte a megboldogultat s vigasztalta hozzátartozóit. A megboldogult 1856. évben született TiszafÖldváron, ősrégi ároni házból, melynek őse az egy- háztörténelemből ismert vértanú, Masnicius Tóbiás. Tanulmányait Szarvason, Sopronban és a külföldön végezte. Szentesen 2, Hosszúfaluban 26 évig lelkészkedett. Ez utóbbi helyen rendezte a zilált anyagi helyzetben levő gyülekezetét s azt Brassómegye egyik legjobban szituált egyházközségévé tette. Alig hogy e nemzetiségi vidékre került, Moór Gyula brassói ev. lelkésztársával és Molnár Viktorral, a későbbi kultuszmin. államtitkárral összefogva, megindították azt a hazafias mozgalmat, amelynek eredménye lett a brassómegyei 12 csángó-magyar ev. egyházközségnek a szász egyházi fenhatóság alól való kiszakítása, az ú. n. brassói ág. h. ev. magyar egyházmegye megalkotása és ennek a tiszai egyházkerülethez csatolása. Ezen egyházmegyének válságos időszakában a megboldogult mint főesperes is tevékenykedett. 28 évi lelkészkedése után az 1908-ik évben nyugalomba vonult és Budapestre költözött. Azonban az egyházi élettől itt sem vonult vissza. Hitoktatói állást vállalt előbb a pesti magyar ev. egyházközségben,, majd Pesterzsébeten, legutóbb Csepelen. Hivatalát mindenütt és mindenkor lelkiismeretes pontossággal és lelkes buzgósággal töltötte be. Sok része volt a pesterzsébeti egyház önállósításában, amelyhez a csepeli leányegyházat is közelebb segítette. Budapesten való működése alatt társszerkesztője volt a Masznyik Endre dr. felelős szerkesztésében sok évig prosperáló „Isten Igéje“ c. írásmagyarázó havi folyóiratnak, melynek csaknem minden számában jelentek meg tőle értékes dolgozatok. Az ő elhunytával hajthatatlan, erős jellemekben szegényült meg ev. anyaszentegyházunk. Dr. Masznyik Endre nyug. theol. akad. igazgató, a jeles bibliafordító, testvérbátyját, Petrovics Pál budapesti vallástanár, lapunk belmunka- társa apósát gyászolja az elhunytban. — Áldás szép emlékére. k honvédség protestáns egyházi szervezetének első értekezlete, Ez év március havának 25-én első Ízben jöttek össze országos értekezletre a m. kir. honvédség protestáns egyházi szervezetének vezetői Budapesten. Soltész Elemér püspök és vitéz Rates Károly altábornagy főgond- nok elnöklete alatt együtt voltak a hét vegyes dandár területén alakult protestáns egyházközségek lelkészei és felügyelői, valamint az intézeti lelkészek. Soltész Elemér püspök bensőséges imádsága után nagymegyeri vitéz Raics Károly altábornagy, a székesfehérvári vegyesdandár parancsnoka olvasta fel nagyszabású főgondnoki megnyitó beszédét, amelyben a csonka haza kicsiny honvédsége lelki életének rendkívüli jelentőségét megragadó erővel fejtegette és széles ecsetvonásokkal festette meg a honvédség protestáns egyházi szervezetének vallás-erkölcsi munka- programmját. Különösen kidomborította a protestáns összetartásnak a széttagoltság mai veszedelmei közölt való szükségességét és annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy az összetartás egyik legjelentősebb szervének, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak lehetőleg minden protestáns tiszt tagja, kitűnő folyóiratának, a Protestáns Szemlének buzgó olvasója s a Társaság helyi fiókjainak lelkes munkása legyen. A védekezés időszerű feladatai közül kiemelte a vegyesházassági reverzálisok, az erkölcsrontó táncnemek, divathóbortok, az iszákosság, a káromkodás és a nemzetpusztító egyke-rendszer ellen való tervszerű küzdelmet. Az építés nagy munkái között hangoztatta a világi és lelkészi egyházvezetök együttes lelkigondozó tevékenységét, az anyagi teherviselésben való készséges részvételt, helyőrségi templomok vagy imaházak épitését, szegény katona-gyermekek neveltetését és a szeretetmunkák megszervezését. A személyes példaadás katonai és egyházi élet terén egyaránt döntő jelentőségének hangsúlyozásával zárta a főgondnok mély tartalmú és meleg lelkesedéstől áthatott megnyitó beszédét, amely az értekezlet tagjaira megragadó és fölemelő hatást gyakorolt. Soltész püspök a nagytávlatú, értékes megnyitó beszédet megköszönte és az abban foglalt munkaprogramm éles tagolása után annak módszeres megvalósítását és ebben a főgondnok nemes példájának lelkes követését kötötte a lelkészek, felügyelők és minden protestáns honvéd szívére. Az értekezlet elhatározta a főgondnok beszédének megfelelő számban való kinyo- matását s annak mind az egyházi vezetők, mind a katonai egyházközségek részére való megküldését, úgyszintén az erkölcsellenes társadalmi jelenségek ügyében Honvédfőparancsnok úrhoz fölterjesztés intézését. Antaljfy László esperes a honvédség protestáns egyházi szervezkedésének eddigi menetéről és módszeréről tartott gyakorlati tanulságokban gazdag felolvasást. Ezután a honvédség prof. egyházi szervezete ügyében kiadott rendelet végrehajtására vonatkozó Tájékoztató Utasítás tervezete került résztetes ismertetés és megbeszélés alá, amelyet kinyomatva minden érdekelt kezéhez eljuttat az elnökség. Az új vallástani kézikönyvek bevezetésének es folyó adminisztratív ügyeknek Taubinger Rezső esperes, püspökségi irodaigazgató és Tuba András püspökségi iitkár előterjesztései alapján való elintézése után Soltész püspök imádságával ért véget a maga nemében nagyjelentőségű úttörő értekezlet, amely kétségtelenül hatékonyan előmozdította és előre viszi továbbra is a honvédség protestáns egyházi szervezk&-7 désének és lelki életének nagy ügyét. // Tit. 3.15. Ezt a három betűt, három számot olvastam a minap egy levél végén. Ott, ahol a levélírók legnehezebb munkája szokott tollrágás közben ki verej fékeződni. Nehéz dolog a levélnek szép zárása. Eltalálni az odavaló formát a sok közül. Mert sok van a hivatalos hüvösségü: fogadja kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását-tól a meleg : csókol szerető anyád-ig. Nehéz a felmelegedés ismeretlen házban, ismeretlen emberek közt, ha nincs kedves emléke közös jó barátnak. Amelyiknek a neve említésétől otthon érzed magad egyszerre. Tit 3. is. A levélírók levélírója. A régi, a megbámult, a kedves jó barát. A Biblia. Pál apostol tudott ám levelet zárni. Akarva, nem akarva felütöd a Könyvet, Tit. 3. is. Ez is egy módja a gyakorlati bibliaterjesztésnek. Ilyesmit is csak asszonyi szív tud kieszelni. Maga után visz. Elébe a magasságból jövő végtelen sok szépnek. Megtanulni a zenéjét. Most hiába a Bibliának minden szép áldásmondása, mi nem értünk a hangján. I. Kor. 14.17. Siket szívnek nincs muzsikája. A három betű,
