Harangszó, 1926
1926-04-04 / 14. szám
HARANÜSZŐ 19/.6. április 4 A protestantizmus kincse. Dr. Kovács Sándor egyet, tanár szombathelyi előadásából. A szombathelyi protestáns gyülekezet a gályarabok kiszabadulásának 250-ik évfordulóján a prot. templomban március 21-én egy egész napot betöltő emlékünnepet tartott. A délelőtti istentiszteleten dr. Kovács Sándor egyetemi tanár prédikált. Az este 6 órakor tartott vallásos estélyen ugyancsak dr. Kovács Sándor tartott előadást a gályarabokról. Az előadás gondolatmenete a következő volt: A XVII. század a vallási harcok klasszikus kora. A westfáliai békekötés két felé osztotta a vallási harcokat. Az első időszakban a történelmileg megalakult egyházak: a katholicizmus és a protestantizmus küzdenek vallási világnézetük diadaláért. A westfáliai béke után az állam és a,királyi hatalom állanak szemben a vallási kisebbségekkel, vagy eltérő irányzatokkal. A földesúri jogot az anyagi téreken kívül kiterjesztik a lelkiismeret és a vallási szabadság területére is. Ennek az irányzatnak igazi fészke Franciaország, ahonnan a Habsburgok ezt szolgailag lemásolták. Magyarországon a vallási üldözést nemzeti és faji üldözés élesítette ki. A cél a protestantizmusnak vezetőitől való megfosztása, a hatalmi ok a Wesselényi-féle szövetkezés felfedezése, az eszköz a pozsonyi rendkívüli törvényszék, amely hatalmi szempontokból minden törvénykezési jog ellenére ítélkezett a protestáns lelki tanítók felett. A kor szelleme kedvezett az ily törekvéseknek, mert még a családokba is behatolt a vallási gyűlölet és türelmetlenség szelleme. — Részletesen ismertette az idézés és eljárás lefolyását, az állhatatosaknak elhurcolását, gályákra eladását és kiszabadulását. Az anyagi hatalom érvényesült a lelki erők ellen és a gálya symboluma lett a vallásüldözéseknek a golgotái keresztfa, a nérói fáklyák, középkori máglyák sora után. A gályarabok vértanusága nagy erkölcsi kincse a protestantizmusnak, amelyről megfeledkezni nem szabad. Igazi hősök voltak, akik hitüket minden megpróbáltatások között megtartották. jj Könnyes lett a szemünk, amikor a történettudós alaposságával és a 110 ____ __ t estvér szeretetével felépített beszéd hatása alatt megelevenedtek lelkűnkben a régmúlt események és egy akarattal felállva hódoltunk a martyrok emlékezetének, amikor a nevük elhangzott templomunkban. A nagy értékű, lelkeket gazdagító előadás egy örökzöld levél abból a koszorúból, amely evangélikus gyülekezeteink március 21-én odatettek a gályarabok ismerős, avagy ismeretlen sírjára. Az ünnepély keretében szerepeltek még Nagy János joghallgató, Németh Lajos postatiszt szavalatokkal és Schöck Gyula ev. püspöki másodlelkész szólóénekekkel, amelyeket László Miklósné úrasszony művészi készséggel kísért orgonán. Legyen áldás a mi elmúlott ünnepünkön. Azok a lángok, amelyeket újra élesztett, lobogjanak mindig magasabbra, hadd lássék meg mindig teljesebben a mi örökkévaló Istenünknek dicsősége. „Isten rendíthetlen várunk!“ A zord jelen mezejérül Visszaszáll a képzelet, Lelkünk ködös, fagyos dérül Száll, borong a múlt felett; Véle száll az emlékezet S négy századdal visszavezet, Hol először szólt az ének: Igaz hitnek szent dala, S Isten az ö hű népének Békét nyújtott általa, Mi is békét ettől várunk: „Isten rendíthetlen várunk!“ A vártemplom ajtajához Jő egy ifjú szerzetes, Kalapácsot és írást hoz, Vajh ki ö és mit keres ? S mintha négyet üt az óra, Négyet ütött az ajtóra, Szegezvén az írást rája : Templom csendje felriad, A szent egyház orgonája Felelve rá hangot ad, Ha ellenség előtt állunk: „Isten rendíthetlen várunk!“ Szentegyházból a hős-ének Hangja messze kihatott : Szive döbben várnépének Látva amaz iratot, Mert hisz ami ebből támad: Nem pénzért lesz bűnbocsánat, De az Isten kegyelméből S szent Fiának érdemén, A megtört szív újra épül, Éled újra a remény, Ha a bűnnel szembeszállunk: „Isten rendíthetlen várunk!“ S mint harang ha vészre kondul Es az ég zeng rémesen, Száll az ének a váron túl Völgyön, bércen, fenyvesen; Világ s benne egyre többen Maga Róma is megdöbben: Emberképü bálványának Trónja recseg, már inog... Szolgái cselt újra hánynak, Hada újra víni fog, De rabjává mi nem válunk: „Isten rendíthetlen várunk!“ E hős-ének hangjainál Mi megvívjuk az eget, A világ bár kincset kínál. Vagy pokollal fenyeget; Szenvedjünk bár, ázzunk-Jázzunk, Evangéliumi szent egyházunk’ El nem hagyjuk, el nem adjuk, Mint tiszta hit otthonát, Részül öröm, jólét, vagy jut ínség, — nyugtot bizton ád, Kincsért tőle el nem válunk: „Isten rendíthetlen várunk!“ Zengje tehát szivünk, ajkunk E hősi dalt, éneket, Ha béke lesz velünk, rajtunk, Vagy ha új harc fenyeget; Lángtengerré ha válik át S pokollá az egész világ, S minden ördög szembe szállna, A tért el kell hagynia Mienk lesz a hősi pálma: Velünk Isten szent fia... Eget, üdvöt tőle várunk: „Isten rendíthetlen várunk!“ GAfDÁCS PÁL. Az első lépés. Egy ifjúsági egyesületben a játékóra ideje alatt malmozott a lelkész az egyik szabó tanonccal. A 13 éves fiú a malom-játékban mindenkit legyőzött s amikor ki-becsukós malmaival diadalát ezúttal is biztosra vette: fölényesen odaszóit: kérem, nem volt jó az első lépés, azzal tetszett elhibázni az egészet... Játék után a lelkész elmondotta az epizódot, figyelmeztetve a jelenlevőket az első lépés fontosságára. Ha az első lépés rossz, csak nehezen, gyakran soha sem lehet többé helyrehozni ... Az első lépés, fontos milyen társaságba visz ... ha könnyelmű, hazug, lenyűgöz minket is és hamar tőrbe csal. Elaltatja lelkiismeretünket s megfertőzi egész életünket. Boldog, ki idejében észre veszi még s igyekszik az ilyen környezetből menekülni... Legyünk készek mindig példát adni, első lépésünkkel is Csonkamagyar- ország 52%-ának! Ennyi jelenleg az ipari és a földmunkások száma. Egyházunkra, hazánkra, saját életünkre nincs fontosabb lépés, mint ennek az 52°/0-nak, — amely szám csak emelkedni fog, — a megmentése! Helyes nevelés még mindent jóvá tehet. . . Jézus Krisztus is munkásokra építette anyaszentegyházát I A reformáció is ennek köszöni nagyszerű vívmányait I Szuchovszky Gyula.
