Harangszó, 1926
1926-04-04 / 14. szám
XVil. évfolyam. 1926. április 4. 14. szárrí. Alapította K A PI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoa: i DioántUl Lntbsr-SzOvetsto is OmáfM Iiutlior-H/örot ség blTAtaloi lapja. K étiratok, elófisetési dijak óa reklámidők a HARANGSZŐ uzerkesttókiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvra.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minién tasárnap. 9 Jézus szivünk örökre áld, Rogy meggyőzted a bűnt, halált. Surkentt-Hadóhiratal: SZENTOOTTHÄRD. Vas vármegye. Flókkladóhlratal .Luther-Társaság" könyvkereskedése Budapest, Vili., Szontkirályi-u. 51/a. A „IIARANGSZO*4 előfizetési ára: az első negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 107«-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. „Jézus él!“... Márk ev. 16.«. „Ne féljetek ! A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszltte- tett; feltámadott, nincsen itt; íme a hely, ahová őt helyezők.“ Tavaszi napsugár ragyogja be a világot... Nos, amilyen bizonyos az, hogy egy sok millió sugarat szóró, fényes nap ragyog az égboltozaton — még ha a kiégett, vak szemek nem látják is azt, éppen olyan bizonyos, hogy az Ur feltámadott, a Krisztus él, akár hiszik ezt az emberek, akár nem! De az is szent bizonyosság, hogy áldott husvétot ünnepelni, a feltámadás nagy napját megszentelni csak azok tudják, akiket „az izeknek és a velőknek megoszlásáig“ áthat a húsvéti híradás: Jézus él! . . . Azt mondhatom, hogy ez a két szó a mi diadalmas keresztyén hitünknek . fundámentuma, egyedüli talapzata. Halottaiból feltámadott az Úr!... És higyjétek el, nem is lehet ez másként. Az, aki önmagát adta érettünk, aki a szeretet parancsára bűnös testvérei javáért leszállt a sír borzalmai közé, aki ezt tette, az nem lehet az örök-halál martaléka, az nem lehet a koporsó örökös lakója, — annak élni kell, valóban élni kell itt a földön, s élni, uralkodni kell az örökkévalóságban, mint a mi Urunk. „Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké ugyanaz marad!“ A keresztyén hitnek kétezer éves szent temploma mozdíthatatlanul ezen a húsvéti örömüzeneten, ezen a kősziklán nyugszik: Jézus él! . . . Ma különösképpen boldog örömmel kell ezt hirdetni, bizonyságot téve arról, hogy a húsvéti öröm a legkeresztyénibb öröm! Orgonák zúgása, tömött templompadsorok éneke egy hitvallássá forrósodjék: Jézus él, láthatatlan köntösében itt jár közöttünk, személyesen, valóságban itt van most is az ő gyülekezetében ! . . . A megfáradtak és a megterheltek szomorú csapata ma is hozzá s elibe járulhat, néki ma is van hatalma nyugodalmat adni . . . „Veletek vagyok minden napon“. . . hangzott Ígérete, s Ő ma is felveszi a bűnösök ügyét, vigasztalva simítja végig a könnyes arcot, erőtelen gyengéknek ad új erőt, remegő szívekben reménységet gyújt, lecsendesíti a lelkiismeret viharát, meghallgatja az imádságot — mert él és uralkodik mindörökké ! . . . Egy óriási fatörzs keresztmetszetét láttam, rajta körbe futó gyűrűs vonalakat, a fa életéveinek redőit. Mikor emberi kéz talán Amerika egyik őserdejében letarolta e fát, közel kétezer éves volt. Közepén egy pont: a fa születési éve, Jézus születése előtt talán a huszadik év, s a legkülső gyűrű, az utolsó redő, Jézus születése után az 1910. esztendőt jelezte. A fatörzs keresztmetszete kétezer évet mutatott. Húsvét ünnepe nem adja-e meg az emberi lélek keresztmetszetét? Az én lelkem: halhatatlanságra elhívott egyéni lélek. De nem ér- zem-e meg sejtelemszerüen önmagámban az emberiség lélek-hullám- zását? Egy végtelen fejlődés körvonalait, gyűrüzetét, — a letűnt korok nemzedékeinek lélek-redő- zetét? Nem vagyok-e egy több évezredes lélek-növekedés végső gyűrüzete, utolsó redője ? Egy több ezeréves, egymásba kapcsoló lélekNe szégyeneljük a mi hitünket, sőt inkább szent dacossággal kiáltsuk bele a világba: Krisztus feltámadott, diadalmaskodott!... Hisz jól tudjuk, hogy a keresztyénség ellenségei, milyen erőszakos elszántsággal támadnak a húsvéti örömhírre, hogy eltiporják azt, ámde ugy-e azt is tudjuk, hogy a mi hitünk meggyőzi a világot! .. . „Örvendetes hír jött ma angyalszárnyon, Minden ajakról szent zsolozsma szálljon ; Édes zengéssel töltse be a tájat — Az Úr feltámadt! Fel Isten népe az igazért, jóért! Fel áldozatra az el nem múlóért 1 Az igaz élet: az igének élte, Élj s halj te érte!“ Amen. lánc végső szeme? Ahogy a fatörzsön minden gyűrű egy előbbire s ezeken át a születési kezdő pontra utalt: nem utal-e az én lelkem is távoli idők ködös homályán át egy végtelenbe vesző távoli pontra ? Az Isten kezéből kikerült első lélekre ? Nagypénteken homályos érzések leptek meg. Nem hordom-e magamban az elmúlt Éden tűnt boldogságának visszafájó tudatát ? Az angyal kétélű kardjának az első emberpárra emelt villanását ? Kain megbélyegzett homlokának perzselő jelét? Jákobnak az Istennel való nehéz, homályos küzdelmét? Péter tagadását? Judás árulásának sötét bornlatát ? Dante érces, komor és megkövült vonásait látva a flórenciek azt mondták: a Poklot járta meg e férfiú, azért oly sötét ez az arc. A Poklot megjárt lélek sötét vonásait érzem nagypénteken magamban. Ám Dante a Pokol tölcséréHúsvét. Irta: Kutas Kálmán.
