Harangszó, 1926

1926-01-10 / 2. szám

1926. január 10, HARANGSZÖ 11 Egy kis statisztika. Katasztrofális lett az elszakadási mozgalom a katholicizmusra Cseh­országban, ahol a katholikus egy­ház 1,275.000 lelket veszített, ami a tiszta cseh lakosságú vidéken 24 százalékot jelent. A cseh protes­tánsok száma 1921-ben 44.582-vel gyarapodott. Angliában az utóbbi években 300 kath. lelkész tért át az anglikán egyházba. Az Unió területén a protestáns lakosság 19.6, a kath. 10.6 százalékkal szaporo­dott. Olaszországban több mint 20 kath. lelkész lett evangélikussá s rész­ben az ottani evangélikus egyhá­zakban vállaltak lelkészi állásokat. Németországban 1919-ben a kath. egyház 83.497 vegyes házasságnál volt érdekelve. Ebből csak 25.196 esküdött kath. templomban. A né­met kath. püspöki körlevél meg­állapítja, hogy a német kath. egy­ház a vegyes házasságok révén többet veszít, mint amennyit kül- missziói tevékenysége révén az egész földkerekségen nyer. A házasság Oroszország­ban. A szovjetkormány uj házassági törvényjavaslatot dolgozott ki és azt az egyes szakszervezeteknek adta ki véleményezés végett. E törvényjavaslat a házasságot telje­sen megszünteti, mert a férfinak — Jaj! mondja el. Jaj! hogyan jutott, mi vitte erre a szomorú sorsra! Jaj! ha tudtam volna én is adtam volna neki ebé­det. jaj! mi vitte koldusbotra? Nagyanyó röviden csak ennyit mondott: — A kártya ... Paál, aki ismerte nagyanyám szigorú elveit, elpirult, de azért ö is kérte, hogy mondja el a megfagyott koldus történetét. És nagyanyó elmondta. * Hársy Veszprém megyei nagybirtokos volt. Ismerték Vasban, Zalában, Somogy­bán, Tolnában, Fejér vármegyében. Sőt még messzebb is. A legszebb somogyi lány lett a felesége. Amikor megnősült veszett kártya szenvedélye már mindenhol beszéd tárgya volt. Zalában három kosarat kapott ezért. Én is csak azért köttettem kosarat a kocsi­jára. Féltem a hírétől... Pedig de szép gavallér volt... Az a szegény somogyi leány azonban mégis hozzáment. Figyel­meztették. Hiába. Majd megjavítom én. Az én uram nem lehet rossz. Ezzel győzte le önmagát és szüleit is És még ennek az angyalnak sem sikerült Harsyt meggyógyí­tani: mert tiz iszákos, öt szélcsap ember megjavul, mig a kártyabolond egyszer le­mond rgak egy játékáról is. Mikor... Mikor megindult szívvel, kedves szóval S amit Isten csak adott, drága jókkal Segíti dúsan a veszendő szegényt, Vagy bús árvát ölel gyermekeként. Áldott legyen a jóságos óra! Mikor temetik az öröm reményét Bánat borítja a boldogság fényét, A hús vigaszt, mely őszinte, tiszta; Fájó sebekre gőgös szív rakja. Áldás legyen a gyógyító szóra I Mikor latornak süt a nap az égen S rázza a szivet az égető szégyen, Kitör vészesen a nemes harag S elűzi végleg a gonoszakat. Áldott legyen a nemes, szent érzést Mikor a szeretet törli majd a könnyet, Első lesz mindenben az árva s özvegy Kard nem kell a békés, boldog népnek, Édes testvérként Istennek élnek, Akkor áldott lesz a földi élet!... BUTI SÁNDOR. az asszonnyal való szexuális együtt- létét máris házasságnak jelenti ki, mely semmiféle alakisághoz nincs kötve s az illető férfiú a netáni gyermekekről kénytelen gondos­kodni. Hogy az ilyen házasság med­dig tart, avval azután az állam nem törődik. Ennek a javaslatnak nagy ellenzéke van különösen a parasztpárti és a női képviselők közt, mert azt mondják, hogy ez a törvényes házasság megszüntetése. Egy képviselő arra mutatott rá, hogy mivel Oroszországban a több- nejüség meg van engedve, van olyan férfi is, akinek 20 felesége van, hogyan tudjon az annyi gyer­Elveszett az, akibe beleférkőzött a kár­tya öi dögé. Szegény somogyi lány hozzáment, talán ő szerette, legjobban. Talán ő volt azaz egyetlen, aki nein lát, nem hall, nem hisz. S talán ezért is nem tudta megjavítani. Talán, ha nem ez az egyetlen lett volna a felesége, akkor Háry leszokott volna. De ki tudja? A teremtő odaadta Hársynak a legszeb­bet a legangyalibbat, a legtürelmesebbet: hiába, az ördög győzött. Hársy szomorú históriája egy karácsony este kezdődött. Kártyáztak. Dióval kezdték, nagy bankókkal folytatták. Hársy nyert. Rengeteget nyert. A szerencse elbizakodottá tette a már kissé pityókos Hársyt. — Hej I ma még a feleségemet is be­merném a bankba tenni. Hársyné, szegény, nagyon szerette az urát. De büszke is, ér­zékeny is volt. Elsápadt. Bántotta ura tisz­teletlensége. Könnyet facsart ki szivéből a fájdalom. De erős volt. Nem engedte, hogy a pilláján gyöngyözzön. Nagy lelkierővel még mosolygott is: — Az uram csak tréfál... Nem akarta, hogy ura gavallériája be- árnyékolódjék a vendégek előtt. Hajnalban megfordult Hársy szerencséje. Most az én órám jön, — szólt hangosan meket eltartani s azért szaporod­nak az utcán szállingózó hontalan gyermekek, amelyekről az Orosz­országban utazók is megemlékez­nek. Jellemző a mostani orosz vi­szonyokra, hogy ott egyes jómódú parasztok tavasszal feleségeket vesznek, akiket ősszel, a munka megszűntével megint elbocsátanak. Amint a Pravda című orosz újság jelenti, már sok ezrével vannak ilyen idényházasságból származó gyermekek. Az eklézsia humorá­ból. Lelkes munkása volt a gyáminíé- zetnek életében Hrabovszky János, ez a haló poraiban is áldott emlékű egyházmegyei felügyelője a vasi felső egyházmegyének. A gyámintézet érde­kében minden ház ajtajában többször is bekopogtatott. Utóvégre a hívek megsokalták buzgolkodását, mit ő maga is észrevett s így intézett el: Zsörtölődéstek mind hiába való. Ezzel csak azt éritek el, hogy ezután két tarisznyával megyek hozzátok. Az egyiket elöl, a másikát hátul akasz­tom a nyakamba s az elsőbe alamizs­nátokat, a másikba a ti zúgolódás- tokat rakom. * Angolországban az egyik gyüleke­zet lelkésze beszédeiben erősen osto­rozza a mai modern bűnöket: a tán­cot, az iszákosságot, a rövid szoknyát, egy zágrábi lovas tiszt. Igaza volt. Nyert. Mire a falu kakasai elfujták az ébresztőt, Hársy sokat vesztett. Komiszul sokat is­mételgette. — A zágrábi lovas örült a sze­rencsének. Nagyokat ivott. Hársy is. Egyik, mert vesztett, a másik, mert nyert. — Most tedd a bankba a feleségedet — kiáltott a részeg zágrábbi. És a sok veszteségtől, italtól Hársy elvesztette az eszét: — Áll ezer forintig! Hársyné sápadt lett. Szólni akart, de nem tudott. Kis öklei összeszorultak. Na­gyot, nagyot szeretett volna ütni valahova... ura és a zágrábi fejére. Szégyent, undort érzett. Pillanatra urára nézett. Csúnyának találta. Először életében. Úgy érezte szive nem dobog. Majd, mintha megrepedt volna. Majd, mintha felragadta volna egy erős kar és felrepült volna vele a hideg leve­gőbe. Azután eleresztette és ő belezuhant a ketrecbe, ahol kígyók csusztak-másztak. És egyik hosszú, fehértestü kígyó meg is csípte. Felsikoltott. A részegek nem hallot­ták. Azután felállt. Alig tudott eltántorogni az ebédlő ajtajáig. — Megnyertem 1 — kiáltott a zágrábi lovas. Az asszony hangtalanul esett össze az ajtóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom