Harangszó, 1926

1926-01-03 / 1. szám

2

HARANQSZO.

rők. Terveket szőnek és azokat legtöbbnyire sikeresen végre is hajtják. Anyagot ehhez bőven nyújtanak a detektívdrámákat feltűnő élénkséggel és részletességgel tárgyaló mozi darabok, a Nick Carter, Scherlock Holmes és az ezekhez hasonló ponyvairodalmaknak lopásra, betörésre, bandák szervezésére nevelő detektívkalandok és az újságoknak a bűnöst hősként feltüntető cikkei: pl. Medvegy Vili, a betörőkirály stb . . .

A gyümölcsfák életének tanulmányozásával megfigyelhetjük, hogy a rossz talajban levő beteg törzsű és gyökerű fák satnya, izetlen, hamar férgesedő gyümölcsöt teremnek s hogy a máskülönben egészséges gyümölcsfákról a férges gyümölcsök még éretlen állapotban lehullanak. így vagyunk a züllésnek indult és bűnöző gyermekekkel is: vagy a család mételyező hatása, vagy pedig a rossz környezet és egyéb külső erkölcstelen behatások által válnak romlottakká.

Luther kis kátéja

a külmisszióban.

A szorgalmas pásztorfiú. A Fokföldön egy misszionáriusnak nagy Öröme telt egy pásztorgyerekben. Ez a fiú sohasem járt iskolába, de az iskolába járókat addig-addig kérdezgette. míg végre valamennyire megtanult olvasni. Majd szert tett Luther

Mária karácsonya.

Irta: Farkas Mihályné. 2)

Máriának megtetszett a terv, mely némi változatosságot volt hozandó egyhangú életébe, lehet, hogy a régész megnyerő egyénisége is támogatta ékesszólását, és csakhamar megkezdődött a kutatás, az urodalom minden nélkülözhető cselédségének közreműködésével. Mozgalmas idők következtek azután. Mély gödröket, paszdalokat ástak a tudós által megjelölt helyeken, anélkül, hogy heteken át bármi leletre bukkantak volna. Az évszázadok hosszú során egymásra torlódott földrétegeket kellett előbb eltávolítani. Boros maga vezette a munkát 8 mindenütt jelen volt, hogy csak valami mulasztás ne történjék s a hölgyek szivvel- lélekkel osztoztak feszült várakozásában és a nap nagyobbrészét a Várhelyen töltötték. Micsoda öröm volt aztán, mikor az első rozsdás lándzsahegyet, törött zablát s ormótlan vaskarikát megtalálták. A fiatal régész maga szállt le értük a gödörbe s adof

atta föl a partonálló hölgyeknek, mint rtékes diadalmi jelvényeket. Azután már ritka nap múlt el eredmény nélkül. Cserépdarabokat, nyilván valamely edény alkatrészét, durva mivü fegyvereket, sőt egy

kis kátéjára és azt tanulni kezdte. Nap-nap mellett kivitte magával a legelőre s ott birkáit őrizgetve tanulgatta. Amikor a misszionárius elé került, tudta az egész kátét első szavától az utolsóig s úgy elmondta, hogy egyszer sem akadt meg benne. Azonban nemcsak megtanulta a kátét, hanem értette is. Hogy átment a halálból az életre, annak imádsággal megszentelt élete is bizonysága.

Vong det Gong. Hűséges keresztyén volt egész hosszú életén át az öreg kínai Vong det Gong. Halála előtt összegyűjtötte atyafiságát és felolvasta előttük Luther kis kátéjából a Tízparancsolatot és a Hiszekegyet. Hangja egyre halkabbá vált s végül csak susogva tudta mondani: »Hiszek Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban*. S amikor elért a Hiszekegy végére s vallást tett arról, hogy hisz a testnek feltámadásában és az örök életben, a kátét, amelyet mind a két kezével tartott, arcára szorította és így halt meg. Megrendülve állták körül halot- laságyát a pogányok. A kátét kiakarták venni a halott kezéből, de Dzsu, a kínai lelkipásztor így szólt: »Hagyjátok, jó emberek, szerette ezt a könyvet és még halálában is kedves neki, hadd vigye magával a sírba*. S így is történt. Vong det Gong nem gyertyával a kezében került a sírba, amely felől azt tartják a pogány kínaiak, hogy a pokol birája előtt csak az állhat meg, aki kezében tartja, hanem Luthernek a tiszta evangéliumot összefoglaló kátéját tartotta megkoponyát is találtak, mindezt esténkint gondosan megtisztogatták, leltározták, megvitatták, közben szédületes gyorsasággal telt-múlt az idő. A két leány és a vendég már mint bizalmas jóbarátok érintkeztek egymással és együtt voltak akkor is, ha egy-egy esős nap a Várhelyről száműzte és valamelyik tágas terembe utalta őket. Borosnak gyönyörű bariton hangja volt s Mária zongora kísérete mellett Jolánnal énekeltek néha egy-egy szép melódiát. Kitűnő előadó is volt, sokat látott és utazott és érdekesen tudta közölni benyomásait, legszeretetreméltóbb mégis akkor volt, mikor szellemes mókákkal igyekezett szórakoztatni a vendéglátó hölgyeket. A vén falak maguk is elcsodálkoztak mikor most vidám kacagásokat hallottak fölcsendülni, és ahogy meglátták egy napon Máriát fehér ruhában ülni az asztalfőn, a keblén egy piros rózsával.

Most csodálatos változás ment végbe az úrnőn. Hanyag testtartása délceg fiatalosra vált, fény lobbant föl barna szemében, s a hangja olyan lágyan zendült, mintha valami titokzatos mélységből eredne. Mária megszerette a fiatal férfit, akit a véletlen elébe hozott, és szeretetre sóvárgó szivének minden ragyogása ebben az érzelemben összpontosult Ezer eddig nem látott

merevedő kezében s mivel szívét betöltötte az a hit, amelyről vallást tesz ez a káté, bizonnyal bemehetett az ő Urának örömébe.

Mennyire becsülöd Te Luther kis kátéját ?

____ 1926. január 3

H

armadik temetés.*)

Kassai dóm körül sürgés-forgás támad, Tűnnek-tünedeznek lomha éji árnyak. . . Csillag mir iádok fénye messze lángol,

S tündén pompában ébredez a tábor.. .

Trombiták malinak... rézdobok peregnek: Hangos hírhozói érkező seregnek .. . Ragyogó sörényű paripák robognak, Paszomántos csákók forgói lobognak .. .

.. .Megdobban a föld is... Kardok éle villan, Nyusztos kacagányok prémje meg-megcsillan. Bánatos borongás rezdül át az erdőn, Tárogató hangja sír, zokog kesergőn , . .

Szellemhadak jönnek komoran, kevélyen... Büszke kuruc-király poroszkál az élen. . . Balról Bezerédi. . . jobbfelöl Bercsényi,

S azután sorjában leghívebb vitézi:

Pekry, Bornemissza, Béri Balog Ádám, Látogatnak vissza, tüzes mének hátán,

Ott üget jávorka — Fodor nyalka száza, Esze Tamás, Lóczy minden palotása . . . Hátul — vérző, vesztett honja állapotján Búsúló agg léptet: labancverő Bottyán,

S a vezér örökös, bús kísérő társa :

A szépszavú básbúg — hű íródeákja . ..

. . . Gyorsan közelegnek s Kassa városának Széles piacterén hirtelen megállnak. . . Elpihen a tábor... A zaj csönddé halkul, Csak a fejedelem fájóf szava jajául:

— Vitézim halljátok... Keservim szánjátok, Még holtom után is megfogott az átok,

*) Mutatvány Vályt Nagy Géza karácsonykor megjelent új verseskönyvéből. A ,Petöfi-Társaság‘ Bulyovszky pályázatán megkoszorúzott költemény.

szépséget fedezett föl maga körül a termé- szeíben, nyájas és jóságos volt mindenki iránt, és nagy boldogsággal töltötte el függetlenségének tudata, hogy szívét, kezét, vagyonát, mindenét odaajándékozhatja választottjának.

Különösképen, soha nem jutott eszébe, hogy érzelmei netalán viszonzásra nem találnak. Szépnek, kívánatosnak tudta magát, az, hogy egyidős volt a férfival, vagy talán pár evvel idősebb is, nem tűnt föl előtte akadálynak, hisz szemmelláthatólag boldog volt, ha környezetében időzhetett, és elhalmozta a tiszteletteljes hódolat minden jelével. Még tartózkodó magaviseletét is a férfias önérzet rovására irta. Nem is meri remélni szerencséjét s a hozományvadász szerepét méltatlannak tartja magához. De majd ő elébe megy a fele úton a bátortalannak, úgy érezte, hogy boldogságért a kis önmegalázás nem lesz nagy ár 1

Szerelmi dolgokban teljesen járatlan, nagy magabiztában nem is vette észre, hogy közben Boros és Jolán körül egy bűvös kör képződik, és ő ezen teljesen kivül esik. Hogyan gyaníthatott volna vetélytárs- nöt, a jelentéktelen külsejű, alig hogy fölserdült leányban?

öszrekelve a fiatal tudós bevégezte sikeres munkáját. Kutatásainak eredményét