Harangszó, 1925
1925-10-11 / 41. szám
322 HARANGSZŐ. 1925. október ll. nak-kelnek e földi vándorúton, s a legszánandóbbak akkor, amikor a pálya végén reménytelenül fel- jajdulnak: „Óh, csak legalább hinni tudnék!“ Pedig a hit megszerzése nem is oly nehéz, csak nem szabad önmagunkat odaállítanunk, mint a gondolkodásnak, a tudásnak, az öntudatnak az egyedüli represen- tánsait a nagy természetben. Minő botorság és mérhetetlen önhittség, önbálványozás, — vagy tán inkább megfontolatlanság és meggondolatlanság kell ahhoz, hogy valaki egyedül az embert tegye meg lelkes lénnyé s azt a hitet táplálja magában, hogy ő érte van minden: a föld, a tűz, a víz, a levegő, a nap s a csillagos ég; — s a nagy természet magától formálódik ki oly színessé, oly változatossá; s nem isteni, hanem úgynevezett természeti törvények uralma alatt áll a világ, — mert hát nincs Isten, hanem vannak természeti erők, amelyeket a mindenható ember elméjének uralma alá hajtva a saját hasznára aknázni ki azért, hogy dédelgetett érzékei jól lakhassanak. Ez a materialisták életcélja. Mennyivel felemelőbb, fenségesebb a keresztyén életcél! — Az igaz keresztyén csudás 7. érzékével messze ellát: túl a csillagokon, be a föld közepéig, — átüti istenhite röntgen sugaraival az éjszaka sötétjét, s mindenütt, mindenben ott látja az ő teremtő Istenének jóságos kezét, — gyermeki bizalommal nyúl utána, s Ő vezeti akadályokon, örvényeken keresztül az üdvözülésre, be a halhatatlanságba. A nagy, az örök öntudat Ő . . . s az én parányi lelkem és múló öntudatom a világot mozgató eleven erőket átfogó szent lelkének scak egy bágyadt, sápadt szikrája. „A véges ész Őt fel nem éri, Az angyalok mellette kicsinyek ; Nagyságát a bölcs meg nem méri, Létének mély titkát nem érti meg. Ne kísértsd meg kiábrázolni Őt, Ki mindenekben minden, a dicsőt. Óh Isten, akit én dicsérek, Ment vagy a testnek súlyos terhétől; Tenéked köszönöm, hogy élek, De te nem vetted léted senkitől. Uram, előtted minden tudva van, Hatalmad, jóságod határtalan.“ (Dtúli énekeskv 20.) O adta nekünk a drága hazát; s mi evangélikusok jó hazafiak vagyunk, mert szeretett egyházunkat szolgálva is a haza üdvéért dolgozunk és küzdünk. O rendelte a házasságot, hogy általa biztosítsuk a tiszta keresztyén élet folytonosságát. íme, előttünk a harmadik ideál: a család, ahol a szent vérségi kötelékek s a lelkek tiszta harmóniája kapcsolja össze az egyes tagokat egy dicső cél érdekében: szolgálni rendületlenül Istent, egyházat, hazát. Ez a mi lutherszövetségi pro- grammunk. Ez legyen a mi élet- programmunk. A mi nagy Lutherünk is e három ideál szolgálatába állította fényes tehetségét, nagy tudását, hatalmas energiáját. Szövetségünk az ő dicső nevét viseli. Mi is legyünk az ő hűséges követői! Ajánljuk fel a Lutherszövetségnek az Isten, egyház és haza szolgálatában állított istenadta tehetségünket, legjobb tudásunkat és energiánkat. Mindezek csak hangzatos jelszavak maradnának, ha azokat nem követné nyomon a tett. Isten adjon ehez megértő lelkeket, meleg szíveket s elegendő szellemi és testi energiát mindnyájunknak, hogy lehessen Istennek dicsőség, egyházunknak virágos jövendő, drága magyar hazánknak feltámadás I Ámen! Egyházkerületi közgyűlések. Dunántúli egyházkerület. Pápán, Enyingi Török Bálint városában, Gyurátz Ferenc gyülekezetében, ahol az evangélikusoknak már 1531-ben iskolájuk volt, tartotta ezévi rendkívül népes közgyűlését Kapi Béla püspök és dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt a dunántúli evangélikus egyházkerület folyó évi október 1-én. A közgyűlésnek ezúttal két rendkívül jellegzetes momentum adta meg figyelemreméltó karakterét. Az egyik az elhunyt kiváló főpásztorról, Gyurátz Ferenc volt püspökről való kegye- letes megemlékezés, a másik a püspöki székben méltó utód, a dunántúli egyházkerület szeretve tisztelt főpásztora, Kapi Béla püspök mellett megnyilatkozott határtalan szeretetnek, személyéhez való ragaszkodásnak lelkes, valóban megható ünnepi bizonyságtétele. Az egyházkerületi közgyűlés istentisztelettel vette kezdetét. „Jövel Szentlélek. . . “ elhangzása után Németh Károly esperes, egyházkerületi aljegyző imádkozott, majd szentigét olvasott fel. Ezután az elnökség megnyitván az ülést dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő mondotta el evangéliomi lélekkel telített, a jövendő perspektíváját élesen meglátó, megnyitó beszédét. Az egyházkerületi felügyelő első szava a kegyel etes megemlékezésé volt. Gyönyörű szavakban áldozott néhai Gyurátz Ferenc püspök emlékének. Majd szólott és elismerését fejezte ki a hívek áldozatkészségének; szólott egyházunknak az államhoz való viszonyáról, a felekezetek egymáshoz való viszonyában felmerült aggasztó tünetekről, az egyházi fegyelemről... Egyházépítő munka van, úgymond, de még nagyobb munkásságot kell kifejtenünk. Rámutatott az ifjúság nevelésének fontosságára, az édesanyák munkájára, az intézetek céltudatos munkájának szükségességére, a belmisz- szió nagy fontosságára, a kőszegi leánynevelő intézet szép fejlődésére, 25 éves jubileumára, a sajtó jelentőségére. Foglalkozott az egyházkerületek arányos beosztásának tervével, mely kérdéssel kapcsolatban a leghatározottabban a terv ellen foglalt állást. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Bélák Lajos egyház- megyei felügyelő elhunytáról is. Az egyházkerületi felügyelő beszédét sokszor szakította meg lelkes éljenzés és taps s Kapi Béla püspök indítványára a beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvben megörökíteni határozták el. Ezután a püspöki jelentés első pontjánál Pálmai Lajos főjegyző, tiszteletbeli esperes, győri lelkész tartotta meg néhai Gyurátz Ferenc püspök felett emlékbeszédét, aki az embert mutatta be hallgatóságának, a Krisztus arcát mintázó életet Gyurátz Ferencben. Egy lélekből fakadó beszéd a maga közvetlenségével, melegségével, egyszerűségével és mégis fenségével aligha gyakorolt még valaha akkora hatást és váltott ki az emberekből valóban kegyeletes megemlékezést, mint Pálmai Lajos ezen beszéde... Az egyszerű, néma, fekete koporsó, mely néhány hónappal ezelőtt magába zárta Gyurátz Ferenc tetemét, — kezdte Pálmai Lajos — a legszebben prédikáló koporsó. Az ő virágtalan koporsója egy gyümölcsökben gazdag életről beszél nekünk. Gyurátz Ferenc élete, úgymond Pálmai — csupa ellentétekből szövődött össze. Lelke fehér volt,
