Harangszó, 1925
1925-08-30 / 35. szám
' 284 HAKANOSZO 1925. augusztus 30 szetet, ámde a rosszat, a vallástalan- ságot hagyjuk itt nekik. Johann Vienot theolőgiai professzor engedte át a templom használatát, ugyanő mondotta a tisztelgő küldöttségnek : Önök az élő diplomaták. Csak járjanak is ki hozzánk minél többen, önök megváltoztathatják Magyarország térképét. (Folyt, köv.) Tátrai Károly. Norvégiába nem engedik be a jezsuitákat. A svájci katolikus távirati ügynökség oslói jelentése szerint a storting tárgyalta azt a javaslatot, amely megengedi a jézus- társaságnak Norvégiában való működését. Minthogy a szavazásnál a javaslat nem nyerte el a szükséges kétharmad többséget, a jezsuiták to vábbra sem telepedhetnek le Norvé giában. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az „American Lutheran Survey“ című havi folyóirat feltűnést keltő cikket hoz arról a nagyfokú tájékozatlanságról, mely még a müveitek körében is észlelhető, ha hitbeli ismereteik iránt érdeklődünk. Dr. Cris- man, a Normal-College tanára 1800 egyetemi hallgatót vizsgált meg azon célból, hogy megállapítsa, mi maradt meg a középiskolai vallásoktatásból?' A „vizsga“ eredménye a következő volt: a hallgatók 16 százaléka nem tudta, hol született Jézus’? 60 százaléka nem tudta, hogy Péter, Jakab és János Jézus bizalmas köréhez tartoztak. 70 százaléka nem tudta, hogy mi is az a „hegyibeszéd“? 60 százafordult és bement a férje után ... — — Attól a csóktól fogva mindig jobban figyel az ura szavára, minden reggel ott a pádon az orgonabokor alatt. Ettől az esettől fogva soha le nem venné az uráról a szemét, reggelenként, ott a fekete könyvecske mellett.. . Mintha valami üdítő szer csepegne az ajkáról ... — — — — — — Az nap reggel, amikor prédikálnom kellett, ismét kinn ültem a kertünkben. O yan ünnepies volt minden. A fák, a virágok mintha mind érezték volna, hogy vasárnap van. — A madarak is boldogan csicseregtek. A dróton ott ült megint két fecske. — Estembe jutott a néhány nappal azelőtti fecske-temetés. Milyen más kép volt ez! Elhúzódtam, mert a fenyők között megjelent az ifjú pár. Egymásba karoltak, mosolyogtak együtt a virágokkal. — A padra ültek, olvastak, suttogtak megint. — Majd megszólalt hangosan az asszony: — Nézd, úgy látom, az a fecske, ameléka nem tudta, hogy mit tanít Jézus a felebaráti szeretetről. 12 százaléka nem tudta, hogyan hangzik a Miatyánk első kérése. 35 százaléka nem tudta, hogy János Mennyei Jelenései a Biblia utolsó könyve. 40 százaléka azt hitte, hogy „Szent Pál“ a Biblia egyik könyvének a címe. 25 százaléka azt hitte, hogy Pilátus irta a Bibliát (!). 25 százaléka Jákobot összetévesztette Jabbok folyóval. 45 százaléka Galilaeát egy folyónévnek tartotta. 7 százaléka Agrippát, 3 százaléka Hé- rodest, 6 százaléka Ka ja fást apostolnak tartotta. 30 százaléka Judást királynak tette meg. Akadt olyan is, aki Márkot tartotta királynak (6 százalék), sőt Pétert is (12 százalék), 9 százalék Pétert zsidó pappá léptette elő. Samária tartomány nevét 9 százalék személynévnek tartotta. Márthá- ról 6 százalék úgy vélekedett, hogy ez a biblia egyik könyvének a neve. 9 százalék az „ámen“ szócskát a tetszésnyilvánítás szavának tartotta. 30 százalék Gecsemánét Egyiptom térképén kereste. OLVASSUK A BIBLIÁT! A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma t Aug. 24 , Add meg ! 127. zsoltár 1—2 Amikor az Úr imáját imádkozom, hogyan ejtem ki ajkamon ezt a két szót: „Add meg !“ Katonásan pattog-e, mint ahoay az Ur rendelkezik a szolgájával, vagy követelődzőén, mint ahogy a hitelező beszél adósával ? Mert ez a két szó a tehetetlen ember könyörgése a mindenható Istenhez. Elismerése ann’k, hoyy a mi életünk fenntartása teljesen Is'entől függ s minden kenyérkereső munkánk eredménye az 0 kezében van Imádkozom érte Hozzá ? Aug. 24 Meg is adja! Máté 7.7—u. Az Úr maga adja ajkunkra a Miatyánkban e szavakat! „Add meg“. E szavak tehát lyik múltkor úgy siratta a párját. — Odamutatott a dróton enyelgő rmdárkákra. Azután egészen az urához húzódott, mintha azt súgta volna neki: — Ugye, mi nem hagyjuk el egymást! Hogyan feledkezett meg az a csúnya madár a párjáról. — Aztán tényleg beszélt: — Imre, minket ezek a sorok nem engednek elválni egymástól — és kezébe vette a fekete könyvecskét. — Innen tanultalak meg mégjobban szeretni- — Meg. .. Rózsat tűzött a keblébe és odafordult az urához: — Meg azóta hiszek neked, hogy meg- muta'tad újra, mennyire szeretsz. Azzal a csókkal, megbocsátással megmutattad, hogy nemcsak beszélni tudsz. Én aki or rossz voltam és te olyan jó voltál. Ugye a bibliából tanultad te azt? Éppen ma olvas uk: „a szeretet hosszúlűrő“. — Mond, Imre, ugye igazam van? A féifi megcsókolta feleségét és megfogta a kezét: — Menjünk templombal nemcsak azt jelentik, hogy mi testi életünk fenntartásában az Istenre vagyunk utalva, hanem azt is, hogv mi igénybe vehetjük az Isten segítségét, hiszen Ő maga biztat a kérésre. Mind :n hétköznapi dolgomat bízvást vihetem imáimban Isten elé. Az atyát gyermekének mirden ügye érdekli. Aug. 26 A kenyeret. I. Timotheus 6 . <; s. I3ten biztatása nem jogosít fel arra, hogy selyemharisnyát, sörmebuudát, gyöngy- nvakéket, szóval fényűzést dolgokat kérjünk tőle C-ak kenyeret, tehát a né külözhetet- íenül szükségeset! Isten gyermekei nem lehetnek nagyigény űek. Aki nagy igényű és elégedetlen, annak még hiányos a bűntudata. Meg keli elégednem azzal, amim van. Aug 37 A mi kenyerünket. II Thessa- lonika 3.6—12 Az imádkozás nem jelenti azt, hogy amiért imádkozunk, azért nem kell dolgoznunk, hanem csak várni kel! a meghallgatásra. Az imád ág nem a lustaság párnája. Amelyik imádságnak nincs saját erőnket nevelő visszaható ereje, az nem igazi imádság Úgy kell imádkozni, mintha minden Istentől függne s úgy kell dolgozni, mintha minden tőlünk függne. A mindennapi kenyérért is dolgozni kell. Pál is mily kényes arra, hogy ne éljen senkinek a nyakán, hanem a maga becsülettel megszerzett kenyerét egye. Az a kenyér, amit eszünk, legyen a mi kenyerünk! Aug. 28. Mi... nekünk! Példabeszédek 22.9 Nem így tanít Jézus imádkozni: „Az én kenyereimet add meg nekem“, hanem így: „A mi kenyerünket add meg nekünk“. Az ember társadalomban éi, amelyből nem tudja magát kiszakítani s amelyből Isten sem emelt ki. Nem porciózza ki mindenki számára külön a kenyeret, hanem igen sokszor egész csoport emberét egy ember kezébe teszi le. Jaj annak, aki mindazt magáénak hiszi, amit Isten ad neki! De egymásra van utalva az ember még azért is, mert nem lehet közömbös reám nézve az, hogy van-e másnak kenyere, hisz minden á dás a köznek is áldás s minden csapás a köznek is csapás. No meg talán illik is, hogy gondoljunk imádságainkban test- v: reinkre! Aug. 29. Mindennapit... ma! II. Móze3 16.4. Az emberek rettegnek a bizonytalanságtól s hosszabb időre szeretnék biztosítani az életszükség.eteket Istennek nagy bölcsessége az, hogy csak apránkint, naponkint adogatja ki. Jó minekünk tudni azt, hogy függünk Istentől I Azonkívül pedig nagy öröm forrása is még az Isten naponként megújúió adakozó kegyelme. Mennyivel szegényebb lenne örömben életünk, ha egyszerre adná ki Isten az egész életre valót! Mit aggodalmaskod mi hát a holnap felöl? Aug. 30. Mi a hála érte ? János 13 . is Ne törjünk hamar paicat Júdas felett. Mi is az ö bűne? Anyagi jooblétért elárulta az Urat, aki pedig őt minden szükségessel ellátta. Ha tehat én anyagi előnyökért engedek a keresztyénségembői, teljes joggal illet az Úr engem is a Júdás felett mondott keserű panasszal. Túróciy Zoltán. Janszky István muszÖYÖ Csorna. 9—12 Ajánlja saját készítésű damasztáruit, ú. m.: abrosz, szalvéta, törülközőkendőit, da- maszt-grádlit. Azonkívül len- és kendervásznait kizárólag jó minőségben---------------- Alapittatott 1892-ben. ---------
