Harangszó, 1925
1925-05-24 / 21. szám
HARANQSZÓ 171 ás az espereség másodfelügyelője: Sárkány Ernő, az aszódi járás főszolgabírója, domonyi Domony Mihály az egyházközség egyik jóltevője. egyházközségi főgondnok s az egyháznak jótékonyságban el nem fáradó, buzgó, vallásos lelkületű felügyelője: Gl&ck Frigyes, a Pannónia szálló tulajdonosa, aki a domonyi egyháznak mai értékben több mint egy milliárd értékű összeget adományozott pénzben és beruházásokban s a hívek nagy tömege a szomszédos Ikladról, Aszódról és a Zsidai filiából Hegedűs Pál zsidai tanító vezetésével. A lelkészi karból ott voltak Holéczy János ko módi, Szeberényi Zoltán fóthi, Mayer Pál ikladi lelkész stb Az ünnepély a délelőtti istentisztelet kereteben folyt le. A bevezető ének után a jubiláns az oltár elé lépett s három Antifona eléneklése után le térdepelt az oltár elé s el-elcsukló hangon mondott az »Agg szolga« a jó Istennek hálákat eddigi kegyelméért. Szem szárazon nem maradt a zsúfolásig megtöltött templomban. Egy űjabb ének után a fóesperes lépett az oltárhoz, a jubiláns pedig az oltár előtt szembe foglalt helyet egy bársonyszéken. A főesperes beszéde hatalmas, sjívbemarkoló volt. Végigvezette a jubilánst hosszú életének nem egyszer sívár, gondterhes utjain. >Mi adott neked Testvérem, erőt a gond, sokszor az Ínség, a megfeszített küzdelem napjaiban, midőn a rossz- indulat, emberi gonoszság támadott fel ellened ? — Egyedül a Mindenható Istenbe vetett szilárd hited.« A harmadik ének után a jubiláns derék fia, Szilárd Gyula segédlelkész lépett az oltár elé s kétszeres Antifona s az Üdvözlet intonálása után 1925. május 24. _ gain sorsát — Isten ellen is — ha törik - szakad, amint én akarom: megtehetem, szabad akaratom van hozzá; mint Ádám, megtagadhatom az Istenem iránti engedelmességet s hódolhatok a Sátánnak: de köszönet nincs benne! A Sátán mindig moslékkal fizette zsoldosait s felrúgja azokat a legnagyobb szükség idején, akik benne bíztak! Az ember vak, a jövő alakulásait nem láthatja s bolond fóveT'rohan a falnak, a rejtett veszedelmeknek, a szégyennek és pusztulásnak — Isten nélkül! Kovács-Tóték se tudták még, hogy csak úgy haladhatnak baj nélkül, biztos léptekkel a jövő felé az elet teljesen ismeretlen útjain, ha az 6 törvénye szerint járnak, ha az Úr fogja kezüket. — A jövő választáskor, ha törik-szakad, biró lesz a fiam. Ha az egész világ tótágast áll, még akkor is! — mondogatta az öreg! — Anyjuk, holnap péntek, amúgy is bemegyünk a piacra. Készíts egyet-mást elmegyünk a főbíró úrhoz. Nem szólunk orgonakiséret mellett a >Miatyáakot< énekelte befejező collecta helyett Az ároni áldást a jubiláns énekelte a a megjelent lelkészekkel. Az istentiszteletet a »Hymnusz« fejezte be, melyet állva énekelt az egész gyülekezet. Istentisztelet után díszközgyűlés volt, amelyet a világi elnök, Glück Prigyes nyitott meg. ő üdvözölte elsőnek elnöktársát, kiaek erényei közül a »szilárd«, tudatosan a cél feló törő akaratot s az apostoli lel- ktiletetemelte ki.(Te »Szilárd« iJános« vagy!) A jubiláns hosszabb beszédben válaszolt gyülekezetének is s hosszú életének munkásságát vázolta szellemi és anyagi téren. Egyedüli vezérelve az evangóliom, az egyház, a haza voltak. Minden időben küzdött a felforgató törekvések ellen. Majd az egyet egyház felügyelője üdvözölte a jubilánst szívhez szóló szavakban. Az esperesség nevében a fóesperes, a zsidai filia nevében Hegedűs Pál tanító s a gondnok, majd jöttek egymás után: az egyház gondnoka, a község, a róm. kath. hitközség, a legények, a nagy leányok, ismétlő iskola. A jubilánsnak mindenkihez volt egy szíves szava s az egyház gondnokának kijelentette, hogy a mai nap emlékére félmillió koronával alapítványt tesz, amely összeg 100 évig kamatoztatandó s 100 év múlva a hívek egyházi terheinek könnyítésére fordítandó. Gyűlés után a vendégsereg az ebédlő asztalok köré gyülekezett. M. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására. semmit, hogy mi célból jöttünk, csak anyit mondunk a konyhán, hogy Kovács-Tóték jártak itt Majd megtudja, honnan fú a szél, ha eljön az ideje. A korteskedés azonban másfelé is megindult, mert közeledett a választás napja. Esténkint forgalmas lett a pincék felé vezető sáros, lucskos út — Hurák szomszéd, Borbás sógor s Bozók komám — no csak no 1—2 pohár borra 1 Meg ne vessék szegény házamat! Volt is olyan dáridó, olyan ricsaj nap-nap után, hogy csudájára járt a part s nem egyszer hegedűszó mellett énekeltek, ordítoztak kivilágos reggelig. Ráértek, ősz volt. Emellett a jegyző úrról sem feledkeztek meg ... Hiszen tudjuk, mitói pusztul a légy s okosodik a magyar. Úgy forog a kerék, ahogy kenik! Szóval ment minden, mint a karika- csapás. S midőn eljött a választás ideje, olyan egetverö „éljen“-nel választották meg Kovács-Tót Jánost bírónak, hogy a községháza rozoga szalmafedele majd lerepült Dr. Serédi Lajos t Dr. Serédi Lajos, a budapesti ág. hitv. evang. főgimnázium tanára élete 65. évében váratlanul elhunyt. Napközben még a rendes jókedvével látta el taaári teendőit és este ráborult mosolygó szemeire a halál fagyos leple Csüggedés fog el bennünket, kik szerettük, magunkénak mondhattuk, kik hirtelen elvesztésekor meg- érezzük magunk alatt a végtelenség örvényét, megdöbbenve szemléljük a fáturn Damokles-kardját, mely függ mindnyájunk feje felett, kik halandóknak születtünk. A görög tragédiák Kérjei lebegnek körülöttünk csattogó szárnyaikkal, sanda szemekkel lesve kiszemelt áldozataikra. Van e, mi veszteségünkben vigaszt nyújtson, van e, mi megnyugtassa a végzet szörnyűségei miatt háborgó lelkünket? Non omnis moriar I — Megjelenik lelkünk előtt a keresztfán függő Krisztus képe, ki felemelt fejjel égnek függeszti tekintetét Látom, amint sugárzó arcára aláhull a meunyei fény biztatón öntve végig a mester szelíd szemét, mely egy szebb, boldogabb világ felé mosolyog. Ha a földi élet csak előkészítés egy újra, hol ki ki itt szerzett érdemei szerint kapja meg osztályát, Serédi Lajos földi pályafutása nem volt hiábavaló. Ó nem ásta el talentumát a példázat hűtlen szolgája módjára. — Ami szellemi kincset, szívjóságot, szeretetmagot csak kapott teremtőjétől, dúsan kamatoztatta, részesévé tevén annak környezetét, barátait, tanítványait. Szóba ereszkedni sem restéit a legegyszerűbb emberekkel, hogy vigasztalja őket nyomorúságukban, segítsen ijedtében. Jól kicsinálta azt a szolgabiró úr. Hármat jelölt: az egyik sánta is, vak is volt a félszemére, hozzá szegény, mint a templom egere; a másik meg a nevét sem tudta becsületesen leírni. A választás után nagy ebéd volt Kovács- Tótéknát, amely a késő éjszakába húzódott. A ház tömve volt vendégekkel. A főhelyen ült a föbiró úr, tőle jobbra az új biró úr, balra a jegyző úr s igy tovább. Az első felköszöntőt a főbíró úr mondta az új bíróra: — Úri háznál tanult műveltséget. Az úri műveltség, a sima modor előnyére, díszére fog szolgálni az egész falunak ! Tus. Egetverő éljenzés. A vendégek reggelfelé szállingóztak hazafelé. Sokat bizony úgy kellett hazavezetni, mások meg erőszakkal se akartak mozdulni, olyan jól érezték magukat a vendégszerető háznál. (Folyt, köv.)
