Harangszó, 1925

1925-08-16 / 33. szám

268 HARANQSZÓ 1925. augusztus 16 tómnál viszontlátom még, ahol többé nem lesz elválás, bánat. Igen, ebben nagy része van e kicsi és mégis olyan »nagy* bibliai rovatnak, amit naponta lelki épüléssel olvasok. Bár­csak eljuthatnék általa ahhoz a teljes lelki erdhóz, melynek birtokában a nagy apostollal elmondhatnám: »Élek pedig tóbbé nem én, hanem él bennem a Krisztust. De remélem, hogy aki elkezdte bennem is a jó dolgot, el is végzi. Egyik eszköze ehhez tudom e kis rovat. Isten áldását kérem azokra, akik, mint Jézusnak hív drállói gondoskod nak lelkünk épüléséről. Vagyok kiváló tisztelője: Kovács Ilona Gyóró. Harang- és templom­szentelés Béren. Bér Nógrád megyében, sziráki já rásban fekszik. Ez a majdnem tiszta evangélikus község nevezetes arról, hogy népe igen szorgalmas, munka-, egyház és vallásszerető. A tizen­hatodik században Szirákhoz tartozott, — a nemzeti felkelések idejében azon­A hívek közül is sokan nyíltak meg. Egészen mássá lett nekik a templom. De azonkívül is beszélni mertek hitük állapot- járói. Olyanok, akik ezelőtt a világ minden kincséért se beszéltek volna lelki dolgok­ról, most bizonyságot tettek, hogy Jézus ezután több lesz az életükben. Volt mód az örvendezésre bőven mindnyájuknak ak­kor is, mikor arról volt szó, hogy az ül­dözött, menekült Fejér Jánoséknak adjanak szállást! Alig pár nap múlva szépen fel lett szerelve a régi iskolaház, — ki asztalt, ki széket, ki ágyat, ki szekrényt, gyerme­keknek ruhát, lisztet hoztak. Még Pórlá- donyból is szállítottak egy polcos szekrényt, meg zsirt; Berekaljáról finom pehely pár­nákat; Egerszegről mézet. A tompaházi varga megy egy pár lábbelivel tette meg a magáét s végül már annyi volt mindenből, hogy a szemereiek ajándékát már csak úgy fogadta el Fejér János, hogy abból kará­csonyra megajándékozza azt a házat, ahol akkorra legszebben megtanulják az új ád­venti éneket. Sőt még arra az iskolás gyer­mekre is gondolt, aki Karácsonyig legjobb előhaladást tesz a bibliaolvasásban. Örömképen történt ugyanis még közben az is, hogy Tatay István Nagytiszieletüsége óhajára Fejér Jánost meghívták iskolames­ternek hites szerződéssel. Mindenki örült s emléke soká fenmaradt ennek az ádventnek. Az új énekben is; 200 év után is 1 De még az ott élő embe­rekben is. És ha valaki arra a tájra vető­dik s beszélget Geresd-vidéki, répcementi kedves hívekkel, elkezd gondolkozni: ho­gyan hogy egy kicsit másabb a nép itt, mint odébb ? ... És a kérdésmemén két alak suhan el — a régi időkből. — Vége. — ban már, mostani ftliáival együtt, önálló anyaegyház. Temploma igen régi, valószínű, hogy a husziták épí tették. (Okolicsányi Nógrád mono­gráfiája.) Maga a község igen régi. 1373 ban Béry Mihály, — aki máskép Cantor- nak is neveztetett — birtokában talál­juk. 1475-ben Mátyás király megbízá­sából Dengeleghi Beraát — Béren mint királyi ember szerepel. Bér igen korán csatlakozott a re­formációhoz, de sokat is szenvedett érte. Üldözője, Werbőczy István, a híres jogtudós fanatikus evangélikus- gyűlölő volt. 1519-ben Rómában járt s ott feleségével Katalinnal és 6 gyer ­mekével együtt beiratkozott a Szent Lélek Társulat anyakönyvébe, tehát azok társaságába, akik esküdt ellen­ségei voltak az evangéliumnak. Az ő *uga!mazására hozták meg a hires törvényt 1523-ban; a lutheránusokat meg kell égetni. Alsónógrádban volt 40 faluja — köztük ö uralta: Bírják, Kisbágyon, Kutossó. Érdekes, hogy Németországban Luthert is megláto­gatta, sőt ebédelt is nala, amikor hazakerült 8 lutheránust megégetett. Hiábavaló volt azonban minden eről­ködése, a világosság elterjedt. 1611- ben csak két róm. kath. plébánia volt déli Nógrádban Süllősön és Ecsegeo. A béri nép mindig templomlátogató volt. Zsolt 122. 1. Azt beszélik, hogy hajdan, amikor még Bér Szirákhoz tartozott, a bériek hamarább jöttek el a templomba és elfoglalták a szi- rákiak padsorait is. Ebből veszekedés, verekedés támadt, minek következ­ménye volt Bérnek Sziráktól való elszakadása. A béri nép most is igen szeret templomba járni, nemcsak a padokat, de a padközöket is elfoglalni, az oltárt pedig körülveszi a leányok koszorúja A gyülekezet leghőbb vágya volt beszerezni a háborúban elrekvirált harangokat s alaposan renoválni templomát. Sajnos, rossz esztendők jöttek, — a múlt esztendőben a jég mindent tönkre tett, így a régebben tervezett jószándék, csak a folyó év­ben kerülhetett kivitelre. A díszes harangokat az Ecclesia öntö te, a templomrenoválást a hívek maguk végezték. Az anyag beszerzésére szükséges pénz közadakozásból gyűlt össze, a kézi napszámot és a fuvart sorból adták a hívek. Ez a templom- renoválás legszebb módja. A béri nép úgy cselekedett, mint hajdanta Izrael népe. »Minden férfid és asz- szony, akit az ö szíve indita, hozának ajándékot az Úrnak a gyülekezet hajlékának tnívére.« Móz. II. 35. 21. — Úgy a haraugok beszerzése, mint a templomrenoválás nagy munkája körül érdemeket szerzett magának az egyház buzgó gondnoka és egyházfi, a kiváló presbyterium, az érdemes elöljáróság, de különösen a község birája, Súlyán György, ki fáradságot nem ismerve, végezte az összes mun­kákat Ez tehát egy olyan elöljáró, ki megadja Istennek is, ami Istené, Mát 22. 21. A templom és a harangok szen­telésére Kiss István püspök jelent meg. Július hó 25-én érkezett az apezi állomásra, hol a béri egyház áldozat­kész felügyelője, Bozó István fogadta. Útja a kisbágyoni kicsiny filián ke­resztül vezetett, hol az ünneplőbe öltözött hívek élén a leányegyház buzgó felügyelője dr. Andre jovics J nő üdvözölte. Szirákon a presby­terium élén Próaay Péter köszöntötte a püspököt, ott csatlakozott hozzá a járás szolgabirája dr. Mattyasovszky Kamid is. Bér község határánál az egyház gondnoka 28 tagból álló ban­dérium élén várta a fópásztort, kit a községben a templom előtt a helyi lelkész, Mihalovics Samu nógrádi fóesperes a hívek élén a presbyterium n-ivében köszöntött. Teszék András tanító bájos leánya, Mariska az ifjú­ság nevében, két óvodás gyermek a gyermekek nevében üdvözölte. A püspök meghatva mondott köszönetét, a gyülekezet egyházszeretete, egyházi felsőbbsége iránti tisztelete boldog­sággal töltötték el szívét Másnap, vasárnap, már korán reggel mindenfelől gyülekezett a hívek serege. Délelőtt 10 órakor indult el a gyülekezet a parochia udvaráról, élén a püspökkel a templomhoz. Út­közben a »Mind az, ki reményét* énekeltük. A templom kulcsát az egyház felügyelője adta át a püspök­nek, rövid, de szívből jövő és szívhez szóló szavak kíséretében. Mire fel­tárult a templom belseje s láttuk a templomot felékesítve, fehéren, mint a havat, tele virággal és koszorúval. A liturgiát a vanyarci lelkész végezte — ezután a püspök az 50 zsoltár 15. verse alapján szívet-lelket meg­ragadó avató beszédével rendelteté­sének adta át a templomot és az új harangokat. Szem nem maradt szá­razon, midőn az új harangok először a háborúban elesettek emlékére szó­laltak meg. Az áhítatos csendben, az új harangok játéka mellett éreztük, mily körei van hoztáuk az Úr irgal­mával és szeretetóvel. A szószéki szent beszédet Szekey

Next

/
Oldalképek
Tartalom