Harangszó, 1925
1925-08-16 / 33. szám
268 HARANQSZÓ 1925. augusztus 16 tómnál viszontlátom még, ahol többé nem lesz elválás, bánat. Igen, ebben nagy része van e kicsi és mégis olyan »nagy* bibliai rovatnak, amit naponta lelki épüléssel olvasok. Bárcsak eljuthatnék általa ahhoz a teljes lelki erdhóz, melynek birtokában a nagy apostollal elmondhatnám: »Élek pedig tóbbé nem én, hanem él bennem a Krisztust. De remélem, hogy aki elkezdte bennem is a jó dolgot, el is végzi. Egyik eszköze ehhez tudom e kis rovat. Isten áldását kérem azokra, akik, mint Jézusnak hív drállói gondoskod nak lelkünk épüléséről. Vagyok kiváló tisztelője: Kovács Ilona Gyóró. Harang- és templomszentelés Béren. Bér Nógrád megyében, sziráki já rásban fekszik. Ez a majdnem tiszta evangélikus község nevezetes arról, hogy népe igen szorgalmas, munka-, egyház és vallásszerető. A tizenhatodik században Szirákhoz tartozott, — a nemzeti felkelések idejében azonA hívek közül is sokan nyíltak meg. Egészen mássá lett nekik a templom. De azonkívül is beszélni mertek hitük állapot- járói. Olyanok, akik ezelőtt a világ minden kincséért se beszéltek volna lelki dolgokról, most bizonyságot tettek, hogy Jézus ezután több lesz az életükben. Volt mód az örvendezésre bőven mindnyájuknak akkor is, mikor arról volt szó, hogy az üldözött, menekült Fejér Jánoséknak adjanak szállást! Alig pár nap múlva szépen fel lett szerelve a régi iskolaház, — ki asztalt, ki széket, ki ágyat, ki szekrényt, gyermekeknek ruhát, lisztet hoztak. Még Pórlá- donyból is szállítottak egy polcos szekrényt, meg zsirt; Berekaljáról finom pehely párnákat; Egerszegről mézet. A tompaházi varga megy egy pár lábbelivel tette meg a magáét s végül már annyi volt mindenből, hogy a szemereiek ajándékát már csak úgy fogadta el Fejér János, hogy abból karácsonyra megajándékozza azt a házat, ahol akkorra legszebben megtanulják az új ádventi éneket. Sőt még arra az iskolás gyermekre is gondolt, aki Karácsonyig legjobb előhaladást tesz a bibliaolvasásban. Örömképen történt ugyanis még közben az is, hogy Tatay István Nagytiszieletüsége óhajára Fejér Jánost meghívták iskolamesternek hites szerződéssel. Mindenki örült s emléke soká fenmaradt ennek az ádventnek. Az új énekben is; 200 év után is 1 De még az ott élő emberekben is. És ha valaki arra a tájra vetődik s beszélget Geresd-vidéki, répcementi kedves hívekkel, elkezd gondolkozni: hogyan hogy egy kicsit másabb a nép itt, mint odébb ? ... És a kérdésmemén két alak suhan el — a régi időkből. — Vége. — ban már, mostani ftliáival együtt, önálló anyaegyház. Temploma igen régi, valószínű, hogy a husziták épí tették. (Okolicsányi Nógrád monográfiája.) Maga a község igen régi. 1373 ban Béry Mihály, — aki máskép Cantor- nak is neveztetett — birtokában találjuk. 1475-ben Mátyás király megbízásából Dengeleghi Beraát — Béren mint királyi ember szerepel. Bér igen korán csatlakozott a reformációhoz, de sokat is szenvedett érte. Üldözője, Werbőczy István, a híres jogtudós fanatikus evangélikus- gyűlölő volt. 1519-ben Rómában járt s ott feleségével Katalinnal és 6 gyer mekével együtt beiratkozott a Szent Lélek Társulat anyakönyvébe, tehát azok társaságába, akik esküdt ellenségei voltak az evangéliumnak. Az ő *uga!mazására hozták meg a hires törvényt 1523-ban; a lutheránusokat meg kell égetni. Alsónógrádban volt 40 faluja — köztük ö uralta: Bírják, Kisbágyon, Kutossó. Érdekes, hogy Németországban Luthert is meglátogatta, sőt ebédelt is nala, amikor hazakerült 8 lutheránust megégetett. Hiábavaló volt azonban minden erőlködése, a világosság elterjedt. 1611- ben csak két róm. kath. plébánia volt déli Nógrádban Süllősön és Ecsegeo. A béri nép mindig templomlátogató volt. Zsolt 122. 1. Azt beszélik, hogy hajdan, amikor még Bér Szirákhoz tartozott, a bériek hamarább jöttek el a templomba és elfoglalták a szi- rákiak padsorait is. Ebből veszekedés, verekedés támadt, minek következménye volt Bérnek Sziráktól való elszakadása. A béri nép most is igen szeret templomba járni, nemcsak a padokat, de a padközöket is elfoglalni, az oltárt pedig körülveszi a leányok koszorúja A gyülekezet leghőbb vágya volt beszerezni a háborúban elrekvirált harangokat s alaposan renoválni templomát. Sajnos, rossz esztendők jöttek, — a múlt esztendőben a jég mindent tönkre tett, így a régebben tervezett jószándék, csak a folyó évben kerülhetett kivitelre. A díszes harangokat az Ecclesia öntö te, a templomrenoválást a hívek maguk végezték. Az anyag beszerzésére szükséges pénz közadakozásból gyűlt össze, a kézi napszámot és a fuvart sorból adták a hívek. Ez a templom- renoválás legszebb módja. A béri nép úgy cselekedett, mint hajdanta Izrael népe. »Minden férfid és asz- szony, akit az ö szíve indita, hozának ajándékot az Úrnak a gyülekezet hajlékának tnívére.« Móz. II. 35. 21. — Úgy a haraugok beszerzése, mint a templomrenoválás nagy munkája körül érdemeket szerzett magának az egyház buzgó gondnoka és egyházfi, a kiváló presbyterium, az érdemes elöljáróság, de különösen a község birája, Súlyán György, ki fáradságot nem ismerve, végezte az összes munkákat Ez tehát egy olyan elöljáró, ki megadja Istennek is, ami Istené, Mát 22. 21. A templom és a harangok szentelésére Kiss István püspök jelent meg. Július hó 25-én érkezett az apezi állomásra, hol a béri egyház áldozatkész felügyelője, Bozó István fogadta. Útja a kisbágyoni kicsiny filián keresztül vezetett, hol az ünneplőbe öltözött hívek élén a leányegyház buzgó felügyelője dr. Andre jovics J nő üdvözölte. Szirákon a presbyterium élén Próaay Péter köszöntötte a püspököt, ott csatlakozott hozzá a járás szolgabirája dr. Mattyasovszky Kamid is. Bér község határánál az egyház gondnoka 28 tagból álló bandérium élén várta a fópásztort, kit a községben a templom előtt a helyi lelkész, Mihalovics Samu nógrádi fóesperes a hívek élén a presbyterium n-ivében köszöntött. Teszék András tanító bájos leánya, Mariska az ifjúság nevében, két óvodás gyermek a gyermekek nevében üdvözölte. A püspök meghatva mondott köszönetét, a gyülekezet egyházszeretete, egyházi felsőbbsége iránti tisztelete boldogsággal töltötték el szívét Másnap, vasárnap, már korán reggel mindenfelől gyülekezett a hívek serege. Délelőtt 10 órakor indult el a gyülekezet a parochia udvaráról, élén a püspökkel a templomhoz. Útközben a »Mind az, ki reményét* énekeltük. A templom kulcsát az egyház felügyelője adta át a püspöknek, rövid, de szívből jövő és szívhez szóló szavak kíséretében. Mire feltárult a templom belseje s láttuk a templomot felékesítve, fehéren, mint a havat, tele virággal és koszorúval. A liturgiát a vanyarci lelkész végezte — ezután a püspök az 50 zsoltár 15. verse alapján szívet-lelket megragadó avató beszédével rendeltetésének adta át a templomot és az új harangokat. Szem nem maradt szárazon, midőn az új harangok először a háborúban elesettek emlékére szólaltak meg. Az áhítatos csendben, az új harangok játéka mellett éreztük, mily körei van hoztáuk az Úr irgalmával és szeretetóvel. A szószéki szent beszédet Szekey
