Harangszó, 1925
1925-12-06 / 49. szám
388 HARANQSZO. 1925. december 6. Vanyarcz napja. Vanyarcz község, mint u]abb telepes község ismeretes A mostani te lepesek előtt már régen létezett Vanyarcz község, azonban időközben elpusztult. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy Vanyarczon élt a Va- nyarczi család, melynek egyik tagja Tamás, 1358 ban szolgabiró volt, Vanyarczi Péter pedig 1406-ban mint királyi ember szerepel. A honfoglaláskor Vanyarczot a Kartal nemzetség kapta. A Kartal nemzetségből származott az Uzsa család, mely szorosan össze volt házasodva a Den- geleghi családdal. így 1490-ben I. Miklós fiai Benedek és Balázs leánynegyedet kapták a Dengeleghi családtól. Hogy mikor pusztult el a régi Vanyarcz, azt megmondani nem tudjuk, lehet, hogy 1549 ben, mikor a törökök elfoglalták Hatvant s Hatvantól éjszakra a falvakat iszonyúan elpusztították. A mostani Vanyarcz község lakossága evangélikus. Igen buzgó, áldozatkész, egyházszerető nép lakja. Tágas temploma telve néppel, kik áhitattal hallgatják az ige hirdetését. Az egyházközség régi vágya az ű] harangok beszerzése volt. Amint nyilvánvaló volt, hogy a jő Isten áldását be lehet takarítani, a gyülekezet azonnal hozzáfogott tervének megvalósításához. Az új harangok és a templom külső renoválása 250 q búzába került. Ehhez a mennyiséghez az egyházközség felügyelője Dessewffy Dezső egymaga 30 q búzát adott. A Dessewffy család mindig az egyház, a hazaszeretet ragyogó példáit szolgáltatta. Régi magyar nemesi család. Nyolcszáz évvel azelőtt már cserneki nagybirtokosok s Po- zsega vármegye örökös főispánjai, a mohácsi vész idején már az ország első zászlós urai, a pallosjog birtokosai. Magyarországnak 1526-ban történt bukásával elvesztették összes birtokaikat, a török elől Felső Magyarországba, Sáros megyébe menekültek. Ekkor áldoztak legtöbbet a hazáért, a török elleni véres küzdelmekben a Dessewffyek vére bőségesen folyik. A török kitakarodása után a Dessewffyek, kik a reformációhoz a mohácsi vész után azonnal csatlakoztak, nem kapták vissza ősi birtokaikat. Nagy bűnük volt az osztrák császár szemében; tevékeny részt vettek a nemzet szabadságharcaiban, Bocskay, Rákóczi felkeléseiben s azonfelül evangélikusok maradtak... Á felszentelés elvégzésére maga Kiss István püspök jött el. A járás hatóságai, élén az ev. papi családból származó Svehla Elemér főbíróval szeretettel és kegyelettel fogadták az ősz lelkipásztort, aki titkárjával, Kirchner Rezsővel érkezett a zászlódíszt öltött községbe, ahol az egyházközség lelkésze, presbytériuma, politikai község stb. stb. üdvözölték. Másnap, Szentháromság utolsó vasárnapján, már korán reggel mindenfelől sereglett össze a hívók sokasága. Az istentiszteleten részt vett a vármegye főispánja, tanfelügyelője, Reffay püspök a lutheránus eszme apostolával, Scholtz Oszkárral képviseltette magát. A liturgiát a sziráki lelkész, Révész Alfréd végezte. Mikor ihletett ajakán felcsendült a 84. Zsoltár szava: Mely igen szerelme- tesek a te hajlékaid, oh seregeknek Ura... még az idegen valiásuak is könnyeztek a meghatődottságtól Az »Isten én erőm és bizodalmám« el- éneklése után a püspök lépett az oltár elé s gyönyörű, magasszárnya- lásu beszédében szent rendeltetésének adta át a harangokat. Szólott a harangok keletkezéséről és hivatásáról, mesterien beleszővén Pál püspök által 297-ben öntött első harang történetét. Amikor szólott a harangok hivatásáról, az élőket hi fogatni, a veszedelmet jelezni s a halottakat elsiratni s megszólaltak az új harangok, szem nem maradt szárazon; hiába, nincsen szebb dolog a világon, mint az Úr dicsérete és szolgálata 1 Az áhítatot még fokozta az új tanító által igen szépen betanított dalárda alkalmi éneke. Az ünnepi szent beszédet 1. Korkönyve 8.22—30 alapján a templomban a dengelegi, a templom előtt a szabadban az acsai lelkész Zsolt 95 . 6—8- alapján végezte. Az adakozók névsorát a helyi lelkész olvasta fel. Adakoztak nemcsak a helybeliek, evangélikusok, de igen szépen a más valiásuak is. A püspöki á'dás után a gyülekezet ünnepélyes közgyűlést tartott, melynek keretében a püspök részleges kanonika-visitáciőt végzett. Megjelentek a vármegye nevében a főispán, a járás nevében a főbíró, a politikai község képviseletében a körjegyző és a községi biró. Jegyzőkönyvbe vétetett, hogy ezentúl a lelkész és tanító fáját a politikai község fogja kiszolgáltatni, a hívek terhe csak a befuvarozása. A kanonika-visitácionális közgyűlés után kedves meglepetésben volt részünk. A kultuszminiszter megbízásából és képviseletében a vármegye tanfelügyelője költői ihletségü beszédben adta át Tátrai János, Vanyarcz nyugalomba vonult kántortanítójának a miniszter átiratát, melyben a nevezett tanítónak a népnevelés terén 48 éven át szerzett érdemei dicsérő elismerésben részesültek. Az ünnepelt, kit váratlanul ért a kitüntetés, meghatva mondott köszönetét úgy a tan- felügyelő, mint a püspök beszédére. A különben ködös novemberi nap a vanyarczi egyházközség legragyogóbb napja volt. Szekey Andor. Toronyavatás Hernádvécsén. A legerősebben megcsonkított tiszai kerületnek alig van olyan egyháza, ahol a legutolsó két esztendő alatt valami negyobbszerű egyházi alkotás ne kérte volna a főpásztor áldását. Templomrenoválás, toronyépítés, ha rangok és orgonák beszélnek az áldozatos egyházszeretetról. A hernád- vécsei kis egyházközség is felemelően szép példáját adta a bithűségnek és áldozatkészségnek, amikor valóra váltotta régi törekvését s lelkes buzgó- ságú papjának a vezetése alatt csinos tornyot épített szerény imaházához. Valóban örömnapja volt az egyház- községnek az egyházi év utolsó vasárnapja, mikorra körébe érkezett az ünnepségre szeretettel várt főpásztor. Megindultak a messze vidéken, szórványban élő evangélikusok s nem egynek felcsillant szemében az öröm könnye, amikor meglátta a fák közül alig kiemelkedő temploma mellett a kiemelkedő, égre mutató fehér falu tornyot. Az avató istentisztelet a gyülekezeti ének után Nemes Károly esperes imádságával és Tóth József alesperes bibliaolvasásával kezdődött. Alkalmi ének után az oltár elé lépett Qeduly Henrik püspök s a Példabeszédek Könyvének 18. része 10 verse alapján megtartotta mély hatást keltett felszentelő-beszédét. Weiszer Ernő helyi lelkész az építés történetét ismertette. Kiemelve a hívek nagy áldozatkészségét A zsúfolásig megtöltött templomból kiszorult sokaságnak Marcsek János lelkész tartott alkalmi istentiszteletet. Nagyon megható jelenet volt, mikor a főpásztor ajkairól hangzott ároni áldás után az egész gyülekezet a torony köré sorakozott s áhítattal hallgatta, amint a püspök és papjainak ajkán felhangzott a torony előtt az ősi ének: Áldjad meg Isten e munkát.... A Himnusz zárta be a feledhetetlen ünnepséget. — Jól esett látnunk a
