Harangszó, 1925
1925-03-29 / 13. szám
XVi. évfolyam f 925 március 29. 13. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Liptulajdonos: a DnDáDt&ll Latber-SzOvetsfig. Az OrH7.áKOM LutUcr-Siöret- •é* hliaUI.8 lapja. Kéziratok. előfizetést dijak ée reklamációk a HARANGSZŐ szerkesztő kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetőst elfogad minden svaiig, lelkész és tanító. Maolelsolk minden vasárnap. Térjetek meg azért és éltek! Szerkesztó-kiadóhiratal: szentootthärd. Vasvármegya. a „hauakgszO“ előfizetési ára: az első negyedévre 16.000 korona Csoportos küld. 15.000 K. fisther-Sztvetégl tagoknak 10“/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 3 dollár; az utőd&llamokba az I. negyedre 20.000 K. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Lesz-e a keresztrefeszí- tés halálából feltámadás? Irta: Weörös István kormányfőtanácsos. Történelmünk színpadán az 1848. és 49-ik években játszódott le nemzeti életünknek ama nevezetes drámája, melyet a sors keze művészi tökéletességgel írt meg számunkra, hogy az, hazafias erényekre buzdítson s hibáink feltárásával okulásunkra szolgáljon. Azért a 48-iki idők megünneplése 70 éven át bevéste magát magyar közéletünk kalendáriumába és bevésó'dött a magyarság Hiszekegyébe. Drámának nevezzük a színpadi költészetnek azon nemét, melyben a főszereplő: a hős nagy és nemes célokért küzdve is elbukik jelleméből folyó hibái miatt. 1848 március 15-én Budapesten gördült föl a függöny. Ott állt az egész nemzet, nemes felbuzdulásában, hazája függetlenségéért áldozni, élni, halni készen; — s aztán bámulatra ragadta a világot polgári és harci erényeinek pompájával. Mégis már 1849 augusztus 13-án lezuhant Világoson a függöny s mögötte görnyedt az orosz császári sereg tömege által letiport s az osztrák császár lábai elé vetett gúzsba kötött magyar nemzet, — előtte pedig tátongott a magyar szabadságnak vértől párolgó sír gödre. A sorsirta drámának ez volt befejező képmutatványa. Hibáink miatt, erényeink mellett is gyakran sújtott bennünket a sors keze. Ránk talált már tatárjáráskor a mohi pusztán. Utolért bennünket a a török harcok kezdetén Várnánál, később nemzeti nagylétünk temetőjénél Mohácsnál, az osztrák uralommali harcainkban a kuruc seregek fegyverletételénél, a majtényi síkon. De a legmegrázóbb csapását szenvedjük a jelen időkben. Területünk így szétmarcangolva, társadalmi és politikai életünk így megmételyezve, nemzeti létünk feltételeiből ily pőrére vetkőztetve, még nem volt soha. Felvirrad-e hát még valaha? Lesz-e a keresztrefeszítés halálából feltámadás ? Igen, lesz! s ez csak rajtunk áll! Tisztítsuk meg erkölcseinket a hu- zavonó gyűlölködéstől, irigykedés- löl, az oktalan fényűzéstől, a tartalmatlan tüntetni vágyástól; nemzeti sajátságaink fenntartásával, tevékenységgel, szorgalmas gazdálkodással bizonyítsuk, hogy van magyar nemzet, mely élni akar, s kultúrájánál fogva ehhez joga van; iparkodjunk bizonyítani, hogy Mármaros sójára, a kárpátalji iparvidékre, a Bánság kalászt termő rónáira, Erdély érchegyeire megEvang. Theologusok A Harangsző 10 ik számában közölt hasonló című cikkünkben már jeleztük, hogy arról külön óhajtunk szólni: hol nyert Sopronban eihelye zést a Theo). Otthon s hogyan telt itt el annak első éve? Az alábbiakban azért ezt az ígéretünket váltjuk be. Már maga az a tény, hogy az új theol. fakultásnak is meg kellett egyelőre elégednie azzal, hogy a dunántúli egyházkerület megszűnt theol. akadémiájának a lyceurn épületében levő helyiségeiben rendezkedjék be, világosan mutatja azt, hogy a „lakásínség“ nagy akadályt jelentett eleitől fogva s jelent mind mai napig élhetésünk szempontjából s politikai súlyunknál fogva szükségünk van; ezeréves birtoklásunktól egy általunk fel nem idézett háború ránk nézve kedvezőtlen esélyei meg nem foszthatnak. Neveljük a jövő nemzedéket tudásra, szorgalmas munkálkodásra, vallásos, hazafias erényekre. Mint az Alpesek kutatói összefűzik magukat, hogy biztosítsák egymást a lezuhanás ellen: úgy kell nekünk is helytállanunk a munkában egy mindért és mind egyért. Mint a protestáns hivő bűneinek bocsánatát azon határozott kijelentéssel kéri a Mindenhatótól, hogy akarja magát megjavítani: úgy kell nekünk is gyónásszerüleg kötelezni magunkat arra, hogy hazánk javára irányuló törekvéseinkben meguj- hodni akarunk. Akkor lesz felvirradás! Akkor hihetünk az isteni örök igazságban! Akkor hihetünk Magyarország feltámadásában! Otthona Sopronban. lelkészképzésünk ügyének Sopronban. Távol áll tőlünk azt állítani, hogy az illetékes tényezők nem tettek volna meg mindent a fakultásnak megfeleld épületben való elhelyezése iránt, az azonban viszont tény és való, hogy a viszonyok ércfalán ez a jó szándék megtörött. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a „Theol. Otthon“ sem költözhetett be egy új, modern internátusba. Annál nagyobb hálával és köszönettel kell azért megemlékeznünk arról, hogy a soproni ev. gyülekezet elnöksége az ottani árvaház vezetőségével együtt szíves készséggel átengedte az árvaház egy részét a Legtöbb gondunk a Harangszó fenntartása legyen!
