Harangszó, 1925
1925-01-11 / 2. szám
IÖ Nekünk meg sokszor az az érzés fut át a lelkűnkön: „Szégyenelnem kell, hogy evangélikus vagyok!“ Hát az igazi evangélikus erényekkel az imádkozással, a bűnbánattal, az élő és cselekvő hittel hogy vagyunk? Hát a Biblia ott van-e minden ház asztalán, a Krisztus ott él-e minden szív mélyén ? ! Ezekre a kérdésekre is lehetne ám sok szomorú példát felhozni! De hát így van ez szerte a világon, ahol evangélikusok élnek? Hála Istennek, nem! A művelt nyugatról, az ébredező keletről ör- vendetesebbnél örvendelesebb híradások érkeznek, amelyek azt mondják, hogy tele a nagy világ élő hitű evangélikusokkal . . . Van e csonka hazában is elég sok szép jele az erős evangélikus hitnek, lüktető egyházi életnek, krisztusi lelkületnek, lutheri vallástételnek, de ezek a fölpanaszolt hibák és bűnök, mint rozsdafolt a fényes acéllapon, mint az aranka a lucernatáblában, mindig nagyobb kárt tesznek az egyház testében. Sok méh között a darazsat, vásári sokadalomban a tolvajt alig venni észre. De akik kevesen vannak, azok között az egy rossz is rögtön szembetűnik. Mi magyar evangélikusok alig maradtunk félmillióan. Mi az ? Még a magyarországi zsidók is többen vannak! Budapesten mégegyszer annyi ember él, mint ahány lelket magyar evangélikus egyházunk Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. (16) A vendégek még három napig maradtak az örömmel tartóztató, vendégszerető háznál. Nehéz volt a búcsú óráját kitűzni, az indulásra készülniők, mert amint ők a család tagjait, úgy azok őket mind jóban megszerették. A család boldogsága, ezért hálás szeretetének meleg megnyilatkozása von- zóiag hatottak a látogatókra. Az együttlét idején társalgás közben gyorsan vidáman teltek az órák. Az utolsó estén a vacsora után Walther apai örömmel pihentetve tekintetét leányán, a mellette üiő vőlegényhez fordult: — Te Vilmos, nem a Hesperidák kertjéből hoztad nekünk ezt a gyönyörű szép aranyalmát ? — Nem. Az indián tengerben találtam a kagylót, mely e drága, igazgyöngyöt rejtette magában. — Te vissza hoztad nekünk amit elvesztettünk, mi pedig neked adjuk át amit felfedeztél, nekünk marad a szülői gyönyörködés boldogságtokon. — Én meg — szól Waltherné — arra kérem tisztelendő asszonyt, hogy ha még bennünket látogatásával szerencséltet, okszámol! És még ez a kevés evangélikus is szerteszét van szórva, úgy hogy még kevesebbnek látszik. Nem csoda, hogy, ha köztünk valaki történik, ha köztünk valami botlik, azt rögtön tudja mindenki s rögtön készen van az általánosító ítélet: „ilyenek az evangélikusok !“ Hiszen tudjuk, hogy ez igazságtalanság, mert egyesek bűnei, gyengéi miatt nem lehet elitélni mindnyájunkat. De hiába, a közvélemény, különösen ha elfogult — pedig irántunk az, — hamar általánosít. Egy kivetni való ember legyen csak közöttünk, azonnal árny vetődik mindnyájunkra. Mert kevesen vagyunk! Sándor, macedóniai király seregében (kit vitézsége és lángesze után „nagy“-nak neveztek) volt egyszer egy gyáva, kötelességmulasztó katona, kinek szintén Sándor volt a neve. Nagy Sándor maga elé hivatta ezt a szerencsétlen, haszontalan Sándort s azt mondta neki: „ Vagy becsüld meg a nevedet, vagy változtasd meg!a Most, e sorokon keresztül, különösen a közel múlt, szent ünnepek hangulatának hatása alatt, a „Harangszó“ is azt üzeni minden magyar evangélikusnak: „Becsüld meg a nevedet, azt a nagy és szép nevet, amellyel hit hősöket, vértanukat, haláláig hu és becsületes embereket, áldozatokra kész nagy sziveket, krisztusi jellemeket, költőket, tudósokat, intézményeket, nagy nemzeteket neHARANÖS2Ó. vetien hozza magával kedves Karolin ieá- nyát is. Igen szívesen fogadjuk. Edith nagyon sok szépet beszélt róla — Ha előbb nem, az esküvőnkre bizonnyal eljön Karolin — erősí i Edith — mert ö lesz egyik koszorús leányom, a másik ez az indián borostyán Mari, ha addig férjhez nem megy. — Akkor meg mint koszorús asszonyod — siet a válasszal Mari. De ha ez nem szokás, akkor is itt leszek, ha gyalog is kel) jönnöm, hogy Napsugárban gyönyörködhessem. Ha Karolin eljön — folytaié Alfrédra pillantva — akkor alighanem itt is valakinek kedve támad a mi telepünkre látogatni. A társaság vidám mosolygással hallgatta Mari ártatlan jóslatát. Edith anyjához hajolva mondá: — Mama, ennek a buzgó jövendőmondónknak igen könnyen igaza lehet. Vacsora után Walther a maga szobájába vezette Kardost, Alfrédet és előadta a leánya viszontlátásának öröméből fakadt ha-: tározatát. — Vilmos fiam, a jóltevőknek hálávak tartozunk. Avertonné asszony Ediíh leányunkat az indián sátor tanulatlan lakójából nevelőnői buzgó fáradozásával miveit végtelen kedves nővé alakította át. Ezért veznek! Tudd meg, hogy a te evangélikus nevedhez nem méltó a hitetlenség, az állhatatlanság, az önzés, a durva lélek, a könnyelmű élet, szeretetlenség, gyűlölködés, árulás és a többi sok bűn! Ha ezt meg nem érzed, ha erre rá nem eszmélsz, akkor már nem is vagy igazi evangélikus! Nem vagy közénk való! Mert szégyent hozasz ránk és a mi közös nevünkre! Akkor inkább távozz közülünk! Legyünk iilkább kevesebben, de akik maradunk, azok vessék magukat alá a krisztusi követelményeknek : „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! Akkor majd sokan leszünk megint! Mert akkor krisztusi vonzóerőt sugározunk magunkból!“ 1925. január 11. A tót püspökök a szocialisták és kommunisták ellen. A felvidéki katolikus tót püspökök a karácsonyi ünnepek alkalmából közös pásztoríeveiet bocsájtottak ki, amelyben éles hangon fordulnak a szociáiistdk és a kommunisták ellen. Kifejtik, hogy e két párt tagjait a papság nem tekinti az egyház tagjainak, hanem eretnekként fogja őket kezelni A szocialista pártok tagjainak a pap köteles megtagadni a temetést, keresztelést é3 egyházi esketést. Az érdekes pásztorlevelet — melyet a kezeibe teszek le 30.000 dollárt azon kéréssel, hogy otthon add át neki. Nem akartam ezt itt neki átnyújtani, hogy megkíméljem a szabadkozás. köszönés terhitől. Fogadja ezt rés ünkröl mint kelengyét Karolin leánya kiházasításához. Orventon lelkész urnák missziói munkásságát méltányolva, évdíjának emelésére 40.000 dollár alapítványt teszek Ennek évi kamatját ő, halala esetén özvegye, azután az ott alakuló gyű ékezetben működő mindenkori lelkész élvezi. Leányunk elrablója ellen nagyon elkeseredve voltunk, de miután előadásodból is megértettük, hogy az indián főnök a gyermeknek magához karolásával annak életét mentette meg rabló társai kegyetlenségeitől, mint saját gyermekét nevelte s szerette: most már kiengesztelőd- tünk. Sasszem és felesége számára 20.000 dollárt. Ennek kamatjából megélhetnek s ha megvénülnek sem szorulnak alamizsnára. Mariról Edith, akit úgy szerei, maga kíván gondoskodni. Ha az indián telepen létre jön a gyülekezet, egy uj templomnak szilárd anyagból építetését s felszerelését magamra vállalom. Addig is rövid idő múlva két harangot küldök, hogy ezek is buzdítsák a híveket istentiszteletére. Megjegyzem, hogy e rendelkezést nőmmel s fiammal egyetértve tettem.
