Harangszó, 1925
1925-03-15 / 11. szám
XVI. évfolyam. 11. szánt. 1925 március 15. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Lawtulajdonoa: a Onnániíll Latüer-Szövetséc ki Országos Lnthor-8/ÖTet- «ég lil Tatai uh lapja. Kéilratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának 8sentgotthárdra (Vaevm.) küldendők. SlőfisetéBt elfogad minden evang. lalkéea éa tanító. iNlelonlk mlnaen vasárnap 9 Közel van as Űr a megtört ssívekhex és megsegíti a sebhedt lelkeket. k*rksnitö-HadóMTAt«I: SZENTOOTTHARD. Vasvármcgya. A „HABA1WSZ0" •ló«zeté«t ára: az als« negyedévre 16.000 korona. Csoportos kőid. 16.000 K. bather-SiSvetiérl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból •zórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Március 15-én. Szabad-e az ember ? Bizonyára nem oly rettenetesen megkötött és korlátolt, mint a kő vagy vasdarab, amely oda esik, ahova dobják, érzéketlenül, s nem tudva, hogy mit tesznek vele. Még annyira sem megkötött az ember, mint a növény, amely bár törekszik a holt földből szabadulni, de nem bír. Még any- nyira sem megkötött az ember, mint az állat, amelyet testének szerkezete egészen fogva tart. De annyi bizonyos, hogy az ember sem születik a teljes és igazi szabadsággal ellátva. .Testi élete, szenvedélyei, vágyai, helytelen nézetei, rossz szokásai nagyon is rabszolgává teszik gyakran. Mégis az ember szabadságra van teremtve. Azért is törekszik folyton a szaMa inkább, mint bármikor máskor kell az egyes embernek önmagával oly irányban foglalkoznia, hogy a bár mélyen szunnyadó, de azért minden meglevő képességét a lehetőségig kifejleszthesse. Ma az egyes embernek többet kell érnie, mint azelőtt. A jövő nagy küzdelmeinek színtere a mi lelkünk lesz. Akinek a lelke a tettek mezején erősebb, azé lesz a győzelem. A „tettek mezején“ szavakat aláhúztam, mert a hangsúlyt azokra kívánom helyezni — Ezen a téren azonban mi hihetetlenül gyengéknek bizonyultunk. Egészen hamis irányokban tevékenykedtünk. Többnyire az önérdek zökkentett ki bennünket a helyes irányból, melyben legalább eleinte törhetlen szándékbadságra. Az igaz, hogy nem mindig egészen jó utón jár e tekintetben. Rendesen megelégszik a külső intézmények megváltoztatásával. Amennyiben az intézmények hiányosak, kötelességünk is azok megjavítására törekednünk. Ezért méltán ünnepli a magyar a március 15-ét, mint amely napon 1848-ban a szabadságra törekvés vihara seperni kezdte a korhadt intézményeket, mindazáltal ne felejtsük el, hogy szabadok igazán csak akkor vagyunk, ha a Fiú, a Jézus Krisztus lelkünket tette szabaddá (Ján. ev. VIII. 36.) s megszabadította minden tisztátalan, nemtelen vágy hatása alól. Azért március 15 én ne szégyenünk Istenhez fordulni, mert csak úgy nyerhetjük el az igazi szabadságot, ha az Úr leveszi lelkűnkről a hitetlenség és bűnök bilincseit. kai látszottunk haladni. A kényelem nagyobb volt bennünk, mint a kitartásunk. Azután sokszor el is csüggedtünk, mikor erőink hanyatlását éreztük; máskor pedig azért rettentünk vissza a cselekvéstől, mert irtóztunk a felelősség vállalásától. A valóságban Hiát nem bizonyultunk annak, a, lek öntetszel- gósből magunkat feltüntetni szerettük. Lealacsonyítottuk önmagunkat, még mielőtt felemelkedni megkíséreltük volna. A tettnek és az eredménynek nincs talán elkeseredettebb ellensége, az önbizalom hiánynál, a csüggetegségnél és a felelősségtől irtózásnál. De honnan legyen önbizalom bennünk, mikor magunkat nem is ismerjük? Hogy legyen reménységünk, ha önbizalmunk nincs ? Hogy vállalhatnék a felelősséget, mikor nem kezeskedhetünk a sikerért? Úgy látom tehát, hogy iMeni rendeltetésünktől eltérő valamely más életet élünk. Ez a más élet pedig a súrlódások láncolatából áll, melyeknek kiküszöbölésére életenergiáink jó részét pazaroljuk. — Ennek nem okvetlenül kell így lenni. Nem pedig most, mikor nemzetünk nagy önfenntartási küzdelmét vívja. Hiszen az önlealacsonyított emberek sokasága a nemzet életerőinek a hanyatlását, tettre való készségének és alkalmasságának sülyedését, tehát emberi mivoltuknak, jellemerőiknek elértéktelenedését jelenti. Azért hát ne engedjünk gyarlóságaink kényszerítő nyomásának. Emelt fővel hordozzuk végzetünk súlyos keresztjét. Mindenekelőtt vas akaratot mutassunk szabadulásunkra. Ennek abban at arányban kell megerősödni bennünk, amily fokban önbizalmunk nő. Ez a tettek csiráit önmagában hordozó nagy erő uralkodik a mi összes képességeink felett. Nehezen jön az létre, ha azonban megvan, hatalmas erő, mely serkent, biztat, bátorít, terveket sző, lelkesít, kitartásra ösztönöz. Ma ilyen férfiakra van szükségünk. Ezek merni fognak majd, mert önmagukkal tisztában vannak. Minden harc, így az élet harca is a bizonytalanság bélyegét viseli magán. Ott szintén csak kezdeményezni kell. Ez mindég az erős joga marad. Azért hát befelé a tekintettel! Az erő onnan jő, de csak akkor, ha azt idejében felismerjük és kifejlesztjük. Azt megítélni, hogy mi és hol lakozik bennünk: legyen az első feladatunk. A többit megszabni már könnyű lesz. Önlealaesonyítás. Irta: vitéz Raics Károly tábornok. Leglőbb gondunk a Harangszó fenntartása legyen!
