Harangszó, 1925
1925-03-08 / 10. szám
u mennyisége: az atom. Felolvasztjuk az aranyat, folyékony arany lesz, de mégis csak arany, elpárologtaljuk a folyékony aranyat, aranygázt kapunk : arany marad az. Így volt ez minden anyaggal, amiről a tudomány megállapította, hogy elem. Annak a legkisebb párasze- mecskéje volt az atom. Oszthatatlan, egynemű. Ott volt a vég. Végtelenségbe ebben az irányban tekintenünk nem lehetett. Akkor hazakerült Ausztráliából az egy oda szakadt angol családból való tudós: Rutherforth. Ez széjjelbombázta, majd talán alkalmilag egyszer beszélünk arról, hogy hogyan, a tudománynak ezt a végvárát és a tudós világ egyszerre csak bámulattal látta, hogy ott, ahol eddig azt hitte, hogy a kicsi felé menve az út végére ért, egy még kisebb világ, egy egész világ nyílt meg a néző szem előtt. Az a szabad szemmel nem is látható atom, annak ^az elemnek, amit eddig felbonthatatlannak véltek, a legkisebb része egy kis világ, melynek magva, napja körül, egy, két, tíz, kilencven stb bolygó kering őrült sebességgel. A mag ugyanaz mindegyikben, a bolygók ugyanazok mindegyikben és amint a számuk más és más, az ütjük a mag körül más és más, kapunk más és más elemet. És ennek a végtelen kicsi atóm- nak a — hogy fejezze ki magát az ember — még végtelenebbül kicsiny magvának a bolygójától való távolsága úgy aránylik a tömegükhöz, Legyen életem... Legyen életem egyetlen himnusz Amely ujjongva száll fel az égnek, Dicsőség az Öröm Istenének l Legyen életem egy nagy tüzoszlop Amely lobogva tör jel az égnek Dicsőség a Szeretet Istenének! Legyen életem virágot adó Mint csendes rétek, Dicsőség a Béke Istenének I Mindnyájunk élete legyen hatalmas Örök öröm-út az égnek, [ménynek. Az örök célnak, örök Örömnek, örök Re- GASKÓ VILMA. Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. (25) — Én is alig vártam, hogy újra láthassalak. Edith, én úgy érzem, hogy melletted napraforgó vagyok, amely csak akkor boldog, ha a napsugár csókolgatja. — Abban ezután sokszor lehet részed. HARANQSZÓ. mint a napnak és a mi földünknek a távolsága napunk és földünk tömegéhez. A végtelen kicsi tömegeknek végtelenül távolsága egymástól abban a kis világban ilyen óriási. És ha ebből az örült keringésből elektromos nyilakkal egy bolygót kilő az ember, széjjelrepül az egész kis világ, ez az egyensúlyát vesztett kis pörgettyű. A társaságnak az előadásokon elnöklő elnöke dr. Harnack zárószavában találóan adott hangot azoknak az érzéseknek, melyeket a parányok felé megnyílt perspektívának a végtelensége kelt az emberben. Ha ma a múlt század végének legnagyobb természettudósa, Helmholtz sírjából kikelve közénk jönne, nem ismerne rá a maga tudományára, melynek míg élt, legnagyobb dísze volt. És ebben a változásban csak Egy van a változás árnyéka nélkül. Bizony, ez a tudomány. Valamikor áhitatos borzalommal tekintettek az alchimisták — az aranycsinálók — lombikos, csavaros, fujtatós, bagolymadaras, csillagkörös boszorkánykonyhájába Aztán fordult az idő, megmosolyogták őket, akik lehetetlent akarnak : felbontani az egynemüt és egynemüvé összeördöngözni a különneműt. És most megint csak eszébe jutnak az embereknek a jó öreg alchimisták: jól éreztek ók valamit, valami sejtelem élt bennük arról, ami lesz. Valamiről, ami valamikor ebben az örök körforgásban valahol már volt. Nem nyugszik az emberi szellem. Alkot, ront, épít, De szólj: az öregeket mily helyzetben hagytad ? — Apámnak özvegy nővérét hívtam oda. A háztartásban ő lesz anyámnak kisegítője. A kedves Wallher bácsi adományának kamatjaiból szépen megélnek. — És még nekünk is lesz gondunk reá, Mari, hogy ajtójukon a szükség ne zörgethessen. Hát te itt a szomszédságunkban berendezett lakásoddal meg vagy-e elégedve ?, — Oh Edith, nagyon is szép lakás. Benne minden szöglet rólam gondoskodó szeretetedet hirdeti. Két hónap múlva Alfréd is meghozta menyasszonyát s az új pár lakása is az apai házban Edithével egy fedél alatt volt. A három fiatal nő boldognak- érezte magát egymás társaságában. A háztartás vezetésében, a családi boldogság emelésében egymás példájából is buzdítást merítettek. A fényűzést kerülték s nem keresték a nagy világ zaját. Kevés rokonérzelmü ismerős nővel összeköttetésben mindegyikük a gondjaira bizott családi kör boldogítását tekintette főtisztének. Vasárnap az öreg Walthernét mindhárman elkísérték a templomba, ha otthon voltak, velük mentek férjeik is. Edithnek meggyőződése volt s ezt nyilszétzúz, csak azért, hogy az egyszer régen eldobottat megint elővegye és újat építsen magának. Nincs semmi uj a nap alatt. i. h. 1925 március 8 Keresztyén hősiesség. Máté 4.10. „Távozz tőlem, Sátán !...“ Milyen nagy harc, és még inkább milyen nagy győzelem a Megváltónak egész élete 1 Harc, amelyhez foghatót még senki sem vívott. KUzkö- dött az emberi fájdalmak egész seregével : szegénységgel, nélkülözéssel, gyalázással, gúnyolódással; harcolt látható és láthatatlan hatalmakkal; az éggel, mely látszólag elhagyta; a pokollal, amely ellene támadt, a világ bűnével, s a halálfélelemmel. De hogyan került ki a Krisztus mind ezen küzdelmekből ? Előttünk áll, mint diadalmas győző, aki az életnek minden nyomorúságát istenfélelemmel, kísértéseit alázatossággal, a szenvedéseket békességes tűréssel győzte le; előttünk áll, mint győző, aki az Atyának akaratát cselekedte élete utolsó pillanatáig, engedelmes lévén mind a keresztnek haláláig 1 Utánam 1 kövessetek engem 1 — szó! Krisztus, a mi vezérünk, és voltak követői, vannak még ma is 1 Keresztyén hősiesség!... hol lehet ezt feltalálni?! Ott, ahol az életnek minden küzdelme és kísértése közepette is feltalálható az Istenbe vetett biio- dalom és a békességes lűrés; ott, ahol az emberek bátor lélekkel és tan is vallá, hogy az ember vétkezik, ha boldog napjain megfeledkezik Isten iránt tartozó kötelességéről, a háláról. A szerencse verőfényében az égtől elszakadva az önzés, hiúság rabja lesz. „Minden nap viszhangzanak lelkemben — mondá egy alkalommal Mari s Karolin előtt — Vilmosnak e szavai: a nő legyen szegény vagy gazdag, úgy töltheti be erkölcsi szép feladatát, ha házát a megelégedés boldog hajlékává teszi s híven őrködik, hogy abban mint templomban minden lélek dicsérje az urat. Ha gondosan ápolja családi körében a hit, szeretet, remény virágait s ezekkel fejleszti a nemesb érzelmeket keltő lelkesedést a szent ügyért: akkor lelke családja által áldást áraszt a küléletre is.“ Boldog családi életet élve fogadták Vilmos és neje az egymást követő éveket. Kis leányuk után még két fiuk született. Egybekelésük után 16 évvel egy szép serdülő léány és két élénk derék fiú voltak a családi kert virágai s a nagyszülőknek Karolin két gyermekével együtt gyönyörűségei. Vilmos kapitányi állását mindig lelkiismeretes hűséggel, a tengernagyi hivatal teljes elismerése mellett töltötte be. Már megvolt a határozat, hogy előléptetéssel a tengerészeti kormányba hívjak be szolgálatra. De közbe jött egy fontos