Harangszó, 1925
1925-02-22 / 8. szám
XVI. évfolyam 1925 február 22. 8. szám Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: a DunántQll Lotlier-Siflvotsíi ti Országos Lut hor-S/.övet- aég hivatalos lapja. Köziratok, előfizetési dijak én reklamációk a HARANGSZÓ szorkesztó- kiadóhivatalának Bsentgotthárdra ÍV,savra.) küldendők. KlŐfiaetéat elfogad minden evana. lelkész ói tanító. MaoJelBBlk mlDdeo ?asároap Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Szerkesztő-kiadóhivatal: szentoottbArd. VasvArmegyö, A „HARANattZO“ előfizetési ára : az első negyedévre 19.000 korr.ua. Csoportos küld. 15.000 K. bmtkar-MiőffMfl tagossal 10°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból •aórványban lakó híveink ntk Ingyenpéldányokat küldünk. R farsang kísértései közt. Irta: Dr. Csengődy Lajos. Nem hinné el az ember, ha személyesen is nem kellene tapasztalnia, hogy inennyi romlotság, mennyi erkölcsi métely öli meg világunkat, nem is szólván a főváros szennyes csatornáiról, de még a legelhagyatottabbnak látszó falvakban is. Valami különös álok súlya nehezedik ránk, amely alatt nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy a mi ?'sieves nemzetünk mai embergyümölcsei sehogy sem tudnak megérni, mert a férget nem hogy irtanánk, hanem édes méregként szívjuk magunkba s nem törődünk azzal, hogy időnek előtte le kell így hullanunk. Ki gondol arra, hogy fog-e jobb, nemlsebb emberrügyeket hozni ez a nemzetfa ? Ki gondol arra, hogy gyümölcsével nem fog-e az a fa is kipusztulni az Isten kertjének abból a részéből, amit a Kárpátok bércei koronáznak ? Ki gondol arra, hogy mi lesz ezekkel az időnek előtte féregrontásfogta embergyümölcsökkel a lehullásuk után, a halálbatemetkezésiik után ? Mert azután is lesz még valami! Akik gondolnak minderre, azokhoz szólanak e sorok. Akiknek fáj, hogy korán s nagyon ráncosodik az Élet arca körülöttünk. S akik tudnának s akarnak is tenni valamit, hogy az életsorvadás folyamatát az életzsendülés váltsa fel. S kinek volna mindez Istentől adott hivatása, ha nem az evangélium, a tiszta evangélium népének. De ebből is elsősorban azoknak, akik az „élet álma“ helyett az „örökélet álmát“ álmodják már e test életben is! Ha még oly kevesen vannak is, ha még oly elszórtan is egymástól, talán nem is tudva, hol, melyik határban viaskodik az élettel a hozzá hasonló társ, ott, ahol vannak, lássanak újult erővel neki a féregirtásnak. A lelkeknek sokszor a legmélyéből — ha kell — kitép- desni az erkölcsi mételyt. Azt is mondhatnánk: szélmalomharcra buzdítunk. Azt mondhatnánk: a hatóságoknak, törvényeknek kell ebbe a küzdelembe beleavatkozni, mert amíg ott nem emelnek szókat az erkölcsi ragály ellen, addig hiába minden. És mégsem mondhatjuk ezt, mert evangélikusok vagyunk. S a mi életünk fundámentumából azt tanuljuk, hogy a népek apostolai formálják a világ életáramlását. így van most is. Apostolokra vár e világ. Apostolokat kér a mi csonka országunk. Akik orvoskertészei lehetnének á mi ezeréves magyar fánk romlásfogta gyümölcseinek. Akit még nem mérgezett meg a Bűn falánkja, akinek erkölcsi tisztasága erősebb volt, mint minden kísértés, az el nem csüggedő erővel mindennap új harcra induljon. Minden nap van módjában tenni valamit a nagy mentés munkájában. Ha mást nem, az egészségesek megtartásával kivárni, míg a romlott gyümölcsök politikában, társadalomban, egyházban lehullanak s helyet adnak az új hajtásoknak. Ebben a munkában az oroszlán- rész és egyben a kezdeményező lépés is a vidékre vár. Az ország szíve ma olyan szellemi áramlatok székhelye és ütköző, meg érintkezési pontja, amelyek ezt a munkát igazán szélmalomharccá teszik mindaddig, amíg a festett aszfaltrózsák százai illatozzák teli az éjszakákat. Ott az emberek ezrei esztétikai síkban elégítik ki vallásos szükségleteiket s messze vannak attól, hogy hitüket életformáló erővé engedjék kifejlődni. Ellenben bármily nagy legyen is a lelki fertő, melyben falvaink élnek, annak mélyén — sokszor egészen a tudat alatt — még mindig megtalálható (tapasztaltam, sokszor a legsúlyosabb esetekben is) az egészséges lélek. Ezt felszihre hozni, ennek az érvényesülését lehetővé tenni s az erkölcsi lápvirá- gok helyett egészséges embergyümölcsökkel ékesíteni a trianoni sírt: apostolokat kér elsősorban az evan- géliomi falvak soraiból az ezeréves csonka törzs. A hitet életformáló tényleges erővé tenni ott, hol az embert ismerik és befolyásolják egészen közelről egymást, nem lehetetlen, ha az irányítás, a vezetés hatásos hűséggel következetes. Szakítás a Vatikánnal. A francia miniszterelnök támadása a pápaság ellen. A francia kamara a külügyi költségvetés vitája után hozzájárult a francia vatikáni követség megszüntetéséhez. Ezzel tulajdonkópen Franciaország szakított a Vatikánnal Ez a szakítás előre látható volt a francia miniszterelnöknek, Herriotnak több- izbeni felszólalásaiból, ki igen éles hangon támadta a pápaságot A pápa elleni támadásaiban a miniszterelnök nem szorítkozott kizáróan a vatikáni nagykövetséggel kapcsolatos kérdésekre, hanem felvetette többek között a püspök kinevezés jogának a kérOlvassuk és terjesszük a Harangszót!
