Harangszó, 1925
1925-02-08 / 6. szám
HARANQSZÓ 43 rongyos ruhájú, mezítlábas ucca- gyerraekeket. Egy alkalommal vagy tizet fürőszteni vittünk. Mennyire örült, a költségeket 6 fizette. Máskor meg vitám támadt a kávéházi márványasztalnál. Egyik ismerős fiatalembert, kiről tudtam, hogy hitsorso- som, megké, deztem : volt e templom ban ? Minek ? mondotta Hát csak azért, mert a vasárnapot meg kell szentelni I feleltem Azelőtt tiszta ruhát váltottam vasárnap — válaszolta, — de most már azt sem teszem... Tihamér erre a botor beszédre, meg a többiek gúnyos mosolyára annyira dühbe jött, hogy az összesek inzul- tálásától alig tudtam visszatartani Majd körünkbe vettük a különben jónevelésű, de »Isten« re, »hazá«-ra káros társaságba ke:ült egyetemi hallgatót és a vége: kijelentette, otthagyja pályáját és eljön közénk, lelkész akar lenni, szolgálni akarja a legszentebb ügyet. Egyet kötött ki csupán. Nem Magya országon tanulni. Nemes patrónu-uok lehetővé tette... .Tihamér, mikor először orgo: ál tál, de örültem iA, hogy még közelebb jutottál Istenhez. Aztán engem is tanítottál Vezetted az ujjaimat. . . Együtt olvastuk a Bibiiát Te hallgattál. A. ágostai hitvalláshoz különösen is ragaszkodtál... Magam elolt láttam azt a jelenetet, mikor búcsúztam tőletek a vidéki nagy városból. Oak te tudtad szívem szándékát s e.gyam meggyőződését: Lutherániánkért .öbbet lehetek, ha elhagyom pályámat. . . Te 1925. februdr 8 az asszony mindkettőt egyképen szerettük, semmi különbséget nem tettünk közöltük. Azt gondoltuk, hogy szülői szeretet nap, amely mindenik gyermekét ugyanazon sugarával melengeti. Tőlünk ők csak szere- tetet tanultak, lehet, h így ez szoktatta őket oly nagy ragaszkodásba egymáshoz. A jó, Ízletes ebtd után Alfréd, a lelkész és Károly hossz bb erdei sétára indultak. Owertonne leányával visszamaradt Marinak a mennyegzői ebéd elkészítésénél segédsezni. Karvaly és Agyaras néhány fiatal társukkal összebeszéite«-, hogy Haj- na csillag és Jobbkéz egibekelési lakomáját valamivel ók is gazdagítják. Egy távolabbi erdei patakból pisztrángot, a köze- Itbbi folyóból kecsegét, csukát, az erdőből pár fiatal őzbakot es több vódmaiacot hoztak s átadtak Maiinak s vőlegényének azon kéréssel, hogy fogadják szívesen mint tiszteletük s szeretelük Jelét. A szép zsákmányra tekintve, Ovvertonné így szól: — Most igazán a gazdagság hoz bennünket zavarba. Nem a vendégek számára kell enni valóról gondoskodnunk, hanem a dús lakomához még vendégeket keresnünk. Az esküvő a kitűzött időben megtörtént az imaházban. Tanukul Károly két törzsfőnököt kért fel. A két koszorús leány a Szeretlek Istenem! „Szeretlek ó fényes sugár“ így szól korán a föld, Ha a hajnal szűz mosolya Erdőt, ‘mezőt betölt. „Szeretlek!“ suttog a virág A harmatcsepp felé, Mely kebelét, zöld levelét Gyöngysorral ékité. „Szeretlek én, te mély tenger!“ Cseveg a futó hab, Mikor a mély tengerre lél, S mohón belé olvad. „Szeretlek ó szép, csendes éj!“ Súgják a csillaguk, Midón az éj szárnya alól Szemök fel-fel ragyog. „Szeretlek!“ igy zümmög a méh, Virágkelyhet ha lát, S az'illatos mézkamarát Vígan kutatja át. „Szeretlek hős, árnyas berek!“ Dalolja a madár, Ha rá puha fészkében olt Kicsiny családja vár. „Szeretlek!“ cseng a gyermekajk, Mikor örömteli Piciny keze a jó anyát Forrón átöleli. . . Szeretni vágy minden, mi él, Szeretni lángolón, Mert érzi, hogy a szeretet S a boldogság —- rokon. női énekkar két tagja, két derék indián hajadon nemzeli festői öltözetben. A lelki atya, ki most végezte a telepen a keresztyén szerta-tásu első esketést az imatermet megtöltő indián közönség előtt rzép beszédet mondott. Meglátszott az arcokon, hogy az egész szertartás mély hatást tett a hallgatókra. Sasszem kijövet nem is titkolta a. on véleményét, hogy két év múlva nem is tartanak itt többé regi indián módon mennyegzőt. Az esküvő után a meghívottak visszamentek a menyasszony lakására, hol három asztal volt az udvar árnyas fái alatt felterítve. Az ételek, melyeket az erre már előbb Mari ál ai betanított indián koszorús leányok hordoztak körül, mind igen ízletesek voltak. Alfréd mindenik fogás:ól elismeréssel nyilatkozott. Mikor pedig a finom vadmalac pörköltre, pecsenyére, a pompás halakra került a sor: nem titkohaíta el csodálkozását. — Az én Mari húgom, itt a vadonban is valóságos iukullusi lakomát rendezett. — Igaz, — jegyzi meg a lelki atya — ennél jobb ebédet sem a városban, sem vidéken nem kívánhat az ember. — A dicséret nem engemet, hanem a nénit és Karolint illeti. Ők voltak szívesek ma a konyha vezetést elvállalni. S mert iidvadó boldogságom Én csak benned lelem, Azért Atyám, ez hó imám: „ Szeretlek Istenem! “ PUSZTAI JÓZSEF. láttad lelkem vergődését, amikor a hónap 26 ik napján bejelentettem principálisomnak: holnap pedig nem jövök be. . , Megyek haza — végleg... Nem félek az élettől. Érzem, hogy velem van az Isten... Mennyasszonyoddal kijöttél az állomásra, voltak mások is, kik szerettek, kiket ma is szeretek. .. Már indult a vonat, jövendőbelid megkérte az állomásfőnököt, ki leintette a vonatot s én tovább bajlódhattam a csomagokkal, mójd elkészülve, veled csókot váltottam, a többiek a kezemet fogták s a megindult vonatra feltettem a lábam... Még két óra múlva is könnyeztem Az utasok nem értették, bár nagy tisztelettel voltak irántam, a könnyeket hullató, fu'doklóan zokogó férfi i ánt. Tehetetlen voltam magammal... Szolnokon egy vígke délyü urinő szállt fel s az valahogy megvigasztalt. Sokszor gondolkoztam azokon a könnyeken... Sokszor susogtam éjszaka a nevedet... fajt nagyon, hogy nem hallgattál rám. Pedig magadnál is jobbéin ismertelek. Amikor bebizonyítottam, csóváltad a fejedet. Nem hitted. Figyelmeztettelek: ne vedd el... A tekintetében van valami... Melység, vagy titok — kifürkészhetetlen. Nem látom nála — az evangélikus leányoknál oly Az Edith által küldött pudking, válogatott csemegék is igen szíves fogadtatásra találtak. Italul citromos cukrozott viz, édes málnaszörp szolgált szódavízzel. Szeszes ital — bor, pálinka, az indiánok által úgynevezett ,tüzes viz“ — a kapitánynak szigorú ellenőrző t rendelkezése folytán ki volt zárva a telepről. Köszöntök is hangzottak. Károly a távollevő, mindenki által szeretett Napsugárra emelt poharat — rövid, de megható beszéddé*. Ekkor Alfréd állott fel s meleg szavasban üdvözölte az új házaspárt, felkö- szöntöíte a lelki atyát, ki életét önzetlen fáradozásával az indián nép boldogítására szentelé. Arra hívja fel a törzs jelenlevő tagjait, hogy hálás szeretetükkel törekedjenek jólíevöjük életét derültté, boldoggá tenni. A beszédet Károly tolmácsolta s a társelnökök felállva tisztelettel nyújtának jobbkezet s megújíták fogadásukat, hogy ők a jó lelki atyának igaz hívei maradnak. Az ebéd végén bejött Karolint így fogadja Alfréd: — Tegnap zenei szép tehetségéhez, az énektanításban bemutatott ritka eredményhez gra uláltam, most bámulattal adózom konyhavezetői művészetének is. Nem vagyok Ínyenc, de meggyőződésem, hogy az ízletes ételkészítés a nőnek — lakjék pa-
