Harangszó, 1925

1925-12-20 / 51. szám

1925. december 20 HARANQSZO. 403 Isten országát. A nő családjával szolgál az ő ev. egyházának. Nincs nagyobb tisztesség és méltóság az anyaságnál. Gyerme­kének jellemét fejleszti, hazaszeretetét , ébreszti, egyházhűségét erősíti. Az ev. leányok leányegyletekben, az asszo­nyok nőegyletekben tömörülhetnek és fáradozhatnak a műveltség terjeszté­sében, a szociális nyomor enyhítésé­ben. Amikor hazánkat a forradalom szétzúzta és a polgári társadalom Összeomlott, a protestáns és római katholikus nőegyletek munkába fogtak és sebeket kOtOztek. Peledhetetlen és meghálálhatatlan egy Tormay Cecile és Gregersen Lujza ezirányú fárado­zása. A nők betegek iránti részvétét, az ő ápolásban való kiválóságukat korán észrevette Róma. amikor szerte a világon megszervezte az apácaren­deket. A protestánsoknál ugyanilyen szerepet töltenek be a diakonisszák. Világhírű diakonisszaképző intézetek vannak Németországban: Kaisers­werth és Bethel. Magyarországon diakonisszákat nevel a ref. Bethesda kórház, Lórántffy Zsuzsána Egyesület Budapesten és az evangélikus Pébe intézet Piliscsabán. Újabban a diako­nisszák nemcsak betegápolással fog­lalkoznak, hanem a lelki betegekről is gondoskodnak, azaz egyházépftő munkát végeznek, vasárnapi iskolát vezetnek, bibliaórákat tartanak stb. Századok óta folyik a vita, hogy a nőnek milyen életpálya való és lehet-e egészen emancipálni, azaz az összes jogok birtokába juttatni. Leg­utóbb Rornis Gyula egyetemi tanár a Napkeletben helyesen fejtegette, hogy a nő a postára, vasútra és a jogi pályára testi erejénél és finomabb lelkiségénél fogva nem való, ellenben kiváló szerepük lehet, mint női orvo­soknak és leánytanítóknak. A magyar paedagógia terén egy Veres Pálné, Saffáry Irma, Pálmai Lenke és Duzs Mária elévülhetetlen érdemeket sze­reztek maguknak. A nőnek nem való a politizálás, az férfiúi foglalkozás, sajnos sokszor erkölcstelen értelem­ben. Az ev. egyházban a nőnek meg­van a szavazati joga, de ez csak passzív, mert csak megbízott férfiú által gyakorolhatja szavazati jogát. Az a jövő követelménye, hogy a nők aktív, azaz saját maguk által gyako­rolható jogokhoz jussanak az egyházi életben. Aki olvasta már Erdmann: Psycho­logische Briefe c. munkáját, az ott megtalálhatta a férfi és női nem finom lélektani jellemzését. A nőnél a ke­dély, az érzelmi élet fogékonysága, Ádventi fohász. Epedve várunk Isten szent Fial Kinek a mennybolt lábod zsámolya, Hol Istennél nyertél dicsőséget, Lehoz hitünk újból földre Téged. Advent időben, mint ha kél a nap, Előre küldöd fénysugdridat; Felgyűl szivünkben újból a remény, Hogy már közel vagy Krisztus, égi fény! Ezrek lába bűnök útját járja, Parány erőnk ellene hiába, lóknak szivére száll nehéz ború, Jaj! Bűn javára dől e háborúi!! Nem I Nem I — köztünk nem szánthat a kétség, Krisztussal lenni: örök reménység! El ne kerülj: — ajtónk nyitva-tárva, Sok itt a bűn, sok fekszik a sárba. El ne kerüld városunkat kérünk: Krisztus! Világunk! Édes reményünk I Nagy a Sötétség, úgy röpköd nyila, Végünk, ha nem jössz Isten szent Fia! Elég az álom, lássunk új csudát, Téged keresünk, lelkünk Krisztusát! El ne kerüld templomunkat kérünk, Krisztus! Világunk! Édes reményünk! Ékesen járjunk, ha nappal vagyon, A test bilincse ne fojtson agyon! Házunk, lakásunk egy templom legyen, Ádventi ének szárnyára vegyen! Ne az aggasszon, mi testünk java, Lelkünkre nézzünk Isten szent Fial Téged öltsünk fel, mint fehér ruhát, Várjunk, mint mátka völegényurát. El ne kerüld hajlékunkat kérünk, Krisztus! Világunk! Édes reményünk! Ellen a Sátán s minden serege, Sötétben bujkál, nem bírunk vele. Hol győz a Bűn, Krisztus vess oda fényt, Csüggedő szívben gyújts újból reményt! Hány gyermek sir, bűnbilincsbe zárva, Esdve Krisztus, mentő kezed várja! El ne kerüld iskolánkat kérünk, Krisztus I Világunk! Édes reményünk! Mint Gedeonnak nem kell már fegyver, Harcot vívunk Te puszta Neveddel; Vígan megyünk új csatára Veled, Ha sereged immár Te vezeted'. Szívünk kitárva, jövel készen vár, Költözz be Krisztus, ádventi király! Ámen, FÖLDVÁRI BÉLA. bensősége, közvetlensége — a férfiú­nál a gondolkozásnak és az akaratnak a tárgyilagosra irányítása. Ott recep- tivitás — itt aktivitás. A nőnél érzelmi morál, a férfiúnál autonom, ésszerű, kötelességmorál. Nőnél passzív eré­nyesség, férfiúnál aktfv erényesség. Schiller ezt fgy formulázza: »Des Gesetzes Würde bewahre der Mann, die Frau muss sich zum Manne erhe­ben.« A nőnek szíve van, a férfinek gondolkodása és akaratelhatározása. Az asszony a családi életbe való, a férfi a közéletbe. Szellemileg erősebb a férfi, lelkileg a nő. Franciaország­nak vallási tragikuma az, hogy ott a férfiak vallás- és egyházellenesek, szélsőséges szociálisták, a nők viszont fanatikus római katholikusok. Schweiz, Hollandia, Németország lakosai nemre való különbség nélkül egyformán hit­buzgóak s országaik ezért gyarapod­nak. Aristoteles, a világ egyik leg­nagyobb gondolkodója lenézte a női nemet, félembereknek tartotta őket, akik mély gondolkodásra képtelenek. Mi nem tartunk vele, hanem Jézussal valljuk a két nemnek Isten előtti egyenlőségét Ez az ideális felfogás, amely megfelel a vallásos és egyházi szempontoknak is, amelyet megerősí­tenek Goethe, Schleiermacher, Hase, Eucken, Erdmann stb. Adjunk tehát a nőknek minél nagyobb szerepet a prot. egyházakban. Az egyházépftés- ben, az evangéliumi öntudat feléb­resztésében zászlóvivők lehetnek. Sok a baj, nagy a nyomor, óriási az ínség, ezeknek eloszlatása a mi asz- szonyainkra hárul. Buzgó munkássá­gukon nyugodjon meg Isten gazdag áldása. Jegyezte Tátrai Károly. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az O. M. G. E. ezidei közgyűlése alkalmából, gróf Károlyi Sándor emléklakomáján dr. Balogh Elemér kormányfőtanácsos, a Hangya szö­vetkezet vezérigazgatója, Károlyi-ser­leggel a kezében nagyhatású felkö­szöntőt mondott. Gróf Károlyi Sándor — úgymond Balogh többek között— arisztokrata és demokrata volt egy személyben... A falusi tűzhelyek védelme, a spekuláció és uzsora pusztításai ellen, küzdelem a kivándorlás okai ellen, a jobb gazdálkodás előmozdítása, a nép hazafias irányú és erkölcsi neve­lése — ezek voltak a célok, amelyek megvalósítására törekedett... A kö­zéposztály, a nemzet gerince, sajnos pusztulóban van. A történelmi osz­tály pedig — tisztelet a kivéte­leknek — visszavonult... A főúri osztály lépjen ki zárkó­zottságából, mert ha külön utakon jár, mint a nép, könnyen szembe­kerülhetnek egymással. Vegyünk példát Károlyi Sándor grófról, aki a népért nemcsak dolgozott, de áldozott is... Szebb és boldogabb létünket csakis az apró tűzhelyek százezreinek nyu­galmán és megelégedettségén építhet­jük fel.. . Mutassuk meg — kegyetlen tapasztalatok töviskoronájá­val a fejünkön, — hogy magunkba szálltunk, megtisztultunk s nem nézve sem jobbra, sem balra, mindig csak előre megyünk... Valósággal magyar ádventi kiáltó szózat Balogh Elemér dr. pohárkö­szöntője, vájjon visszhangra talál-e a magyar pusztaságban ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom