Harangszó, 1925

1925-12-06 / 49. szám

1925. december 6

az igehirdetés után az if], egyesület gyönyörű selyemzászlaját avatta fel a fáradhatatlan főpásztor. »Krisztus az a hedvezér, úgymond, aki a lelkeken megy keresztül. Ha ti Krisztust meg akarjátok valósítani egyesületetek életében, akkor engedjétek, hogy Krisztus a ti telketeket foglalja el legelőször. Ha ezt megszívlelitek, akkor igazzá válik a zászló felirata: Légy áldás! Áldás lesz az egész egyesület munkája, mert a zászló Krisztus zászlaja. A zászló nyelét a magyar állam címere díszíti. Jegyezzen el benneteket a magyar hazával, amelyen kívül nincsen számunkra hely. Ehhez adjon az Isten erőt, hogy lehessen áldási«

A megható avatási szertartás előtt a vegyeskar, utána a férfikar énekelt szépen, szívetemelően, összhangza- tosan.

A zászlószentelést követő ünnepi közgyűlésnek felemelő, befejező akkordja volt az az elismerés, amely- lyel a főpásztor a gyülekezetben tapasztalt sok szépért, jóért, dicséretesért a még mindig fiatalos lelkese- déssel munkálkodó ősz lelkésznek adózott. >Az itt látható szép eredmények, úgymond, az érdemes agg lelkipásztornak hűségét hirdetik, aki hat évtizeden keresztül áldozta fel a gyülekezet oltárán lelke kincseit, tehetségeit. Kérem a jó Istent, hogy e lelkipásztor 85 évét koronázza meg áldásával és maradjon állandó az a szeretet, amely közte és hívei között az évek hosszú során át kifejlődött.«

A küldöttségek a következő sorIH.

A csapás után pár nappal később az istenfélő családnál az angyalok látatlanul látogatást tettek — mint egykoron Ábra- hámnál Mamre mezején 8 egy kis fiúcskát hagytak a házba. A kifosztás keserves sebei gyógyulóban voltak s az öröm megvolt a háznál. S a mi szegénységükből tellett az a keresztelő alkalmával mind előkerült, annál inkább, mert a gyermek első szülött volt A névadással nem sokat bíbelődtek.

— Az apa Ferenc, hadd legyen a fia is Ferenc. S el volt intézve a dolog.

A keresztelőt arra a vasárnapra tűzték ki, amelyen a tisztelendő úr a megszokott rend szerint ki szokott jönni a városból. Mert a fuvar drága, gyalog pedig: messze a város és hideg az idő 1 A keresztelőre a tisztelendő urat is meghívták, ki a szent szertartás elvégzése után meg is látogatta a csendes hajlékot. Komák-komasszonyok már együtt voltak s egyébről sem beszélgettek, mint a vakmerő rablásról, mely nemcsak a falút," de a környéket is izgalomban tartotta.

— ÉS nem hallottak semmi neszt, — kérdezte részvéttel a lelkész, hiszen a szoba tőszomszédságában van a kamra?

HARANOSZO.

rendben járultak a püspök elé; LA tolnai ref. egyházmegye és a paksi ref. gyülekezet Kátay Endre főesperes, kormányfőtanácsos és Molnár Sándor ref. lelkész, 2. a polgári fiú- és leányiskola tanári kara Olasz Károly igazgató, 3. az általános ipartestület Bálint József elnök, 4. a hivatalok és társadalmi egyesületek közös küldöttsége dr. Klein Antal nyug. főispán, 5. az ev. nő- és leányegylet özv. Dávid Béláné elnök, 6. az ev. ifjúsági egyesület Pál Béla segédlelkész, elnök vezetésével üdvözölte a püspököt.

Az ünnepségeket 120 terítékes közebéd fejezte be, amelyen dr. Qrosch József egyhm. ügyész, Kátay Endre ref. főesperes, dr. Klein Antal volt főispán, Horváth Sándor tb. főesperes, dr. Walter Mihály gyűl. felügyelő felszólalása után Képi Béla püspök beszélt a testvéri összetartárban rejlő ujjáteremtő erőről, felejthetetlen szavakkal vésvén bele mindnyájunk szívébe a kettős kötelesség parancsát: szeretetben egyesülve imádkoznunk és dolgoznunk kell szerencsétlen hazánkért I (Folyt, köv.)

Nápolyban.*)

Némán járja egy kis csapat Szép Nápolynak tereit,

Katholikus, protestáns is,

Mind az Istent keresik.

Szivükben szent lángok égnek S arcukon mély áhitat;

*) Mihály Sándornak, a veszprémi egyházmegye felügyelőjének elbeszélése alapján.

— Nagy vihar volt, tisztelendő uram — szólt Ferenc, csak annak a zúgását, tombo- lását lehetett hallani. És talán jobb is, hogy nem hallottunk semmit, mert ha kimegy valamelyikünk — biztosan halál fia lett volna! Minden úgy van jó, amint azt a jó Isten intézi 1

— Hogy, hogy ? — kérdezték valameny- nyien.

Ferenc gazda szó nélkül kiment a pitvar ajtó mellé s megmutatta a társaságnak a cigány suhanc hátának nyomát, amint a falhoz támaszkodva a pitvar ajtó mellett vigyázott.

Ez, uraim, őrt állott, míg a többi rabolt, S ha kijövünk, biztosan agyonüt, mielőtt zajt csaphattunk volna! Azért mondottam, hogy a jó Isten mindent bölcsen intéz s hálát adok neki, hogy föl nem ébredtünk. Igaz, a kár nagy De szorgalommal, kitartással, Isten áldásával a legnagyobb kár is megtérül. De ha az élet odavan — ki tudja azt pótolni?

— Igaz, mondja a lelkész. Isten atyai kezében vagyunk s ő mindent a világon javunkra fordít. Ő maga mondja vigasztalásunkul szent Igéjében : .Azoknak, akik az Istent szeretik, minden javokra van.* (Róm. 8.28.). FölvirradI S a sötét éjszaka után mindig előtör a szép hajnal. Nekünk em387

Nagy múltaknak nagy emléke Hint rájuk szent álmokat.

Minden óra, minden lépés Istenhez visz közelebb,

A szívekben mindig jobban Feléled a szeretet.

Eggyé lesznek gondolatban,

Megértik a hit szavát;

Égnek nyúló templomtornyok Jelzik az ember útját.

Mi áll ott oly nagy komoran,

Mint bús múltak tanúja ?

Miért néz rájuk könnyes szemmel, Szivettépőn zokogva ?

Szemükbe titkon könny szorul,

Úgy csüngnek az ős tornyon, Megfogja magyar lelkűket Egy közös nagy fájdalom.

„Ez a gályarabok tornya“

— Szól egyik s hangja remeg — „Erős szívek, Magyar papok Itt hitükért szenvedtek.“

S templommá lett Nápoly tere Magyar szivek számára;

Egy lángba csap a szív s lélek S száll a rabnak imája:

„Térj magadhoz, drága Sión,

Van még neked Istened l Ki atyádként felkaroljon,

Szivét ossza meg veled!

Azt bünteti, kit szeret,

Máskép ő nem is tehet I Sión, ezt hát gondoljad meg,

Szabj határt bús gyötrelmednek /*

Búspanaszként száll az ének A magyar hon panasza,

Egy megtört nemzet reménye Száll, tör fel a magasba.

S a kis csapat egymásra dől,

Minden ajak csókot les;

Népem nézd e néhány magyart,

Nézd múltad, bízzál s szeress.-1 — Dr. Schlitt Gyula.

bereknek örömet és bánatot, szerencsét és csapást egyformán gyermeki, szerető lélekkel kell Istennek kezéből elfogadnunk s nyugodtan végezve hivatásunk munkáját türelemmel várni szabaditásunk óráját. A gonoszt pedig eléri végzete, az igaz büntetés, bárki legyen is az. A gaztett gyakran sikerül, de büntetését minden bűn magával hordja. A bűnös ember mindig bűnhődik, akkor is, ha mi bűnhödését nem látjuk. — íme ott van a József bátyjának esete; eladták hitványul testvérüket s alávaló módon csapták be agg édes atyjukat. Mily keservesen bűnhődtek az éhség idején s tízszer is térdre borultak József előtti Judásnak is mi haszna volt a harminc ezüstből, amiért Urát és Mesterét elárulta. Égették nyomorult lelkét s a halálba kergették életét. S az élet ezer és ezer esetben igazolja, hogy a jó Isten atyailag vezérli gyermekeit: Mind jó, amit Isten tészen 1 A gonosznak vége pedig pusztulás 1 — Én, fordult a gazdához — kedves Ferenc, szomorú helyzetébe szívesen támogatom!

A társaság késő délután volt együtt. Este volt, midőn komák-kom’asszonyok széledni kezdtek. A tisztelendő úr is kitartott s a befelé a legelső gazdák egyike vitte haza kocsin. (folyt, köv.)