Harangszó, 1925
1925-12-06 / 49. szám
XVI. évfolyam. 1925. december 6. 49. szám. Alapított« KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoa: i Dunán túli Lntter-Sjörelsío. is Országon Luther-H/.öret- •ég UsaUIas lapja. Kéxlratok, előfizetési dijak és reklamiolók a HARANGSZÓ aaerkeaatő kiadóhivatalának Bsantgotthárdra (Vaarm.) küldendők. KlőfiseMat elfogad minden evang. lelkész és tanító. Hogjelaalk minden rasárnap. Ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint! Sserkesxtő-kl adóhivatal: SZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. Flókkladéhlratal: „Luther-Társaság" könyvkereskedése Budapest, Vin., Szentklrályl-u. 51/a. A „HABANGSZO“ előfizetési ára: a negyedik negyedévre 18.000 korona. Csoportos küld. lf.000 K. Latker-SaOvetégt tagoknak 10*/m>s kedvezmény. Amerikába egész évre 8 dollár ; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Csillag az éjszakában. Római 1. 15.13. „. . . . bővölködj'etek a reménységben a Szent Lélek ereje által.“ Reménység nélkül élni sem lehetne, hogyan lehetne hát reménység nélkül szenvedni és meghalni ? . .V Nékünk pedig nemcsak az a kötelességünk, hogy istenesen éljünk, de az is, hogy türelmesen szenvedjünk, és közös emberi óhajtás, hogy egykor békességben hajtsuk le fejünket a koporsó vánkosára. De ki tudna szenvedni, ki tudná élete keresztjét hordozni a fájdalmak útján akkor, ha belül meg nem szólalna a reménység: Ne csüggedj! Minden múlandó! A szenvedésnek is lejár az ideje, csak egy dolgon nem fog a múlandóság : Isten vég nélkül szeret. . . Mondjátok ti megfáradt vándortársak, ti könnyet hullató kereszthordozók, — úgy-e, hogy így van ez!? Meg tudtatok volna-e állani a próbáltatások idején, amikor az Istennek keze reátok nehezedett, ha nem világít előttetek, mint csillag az éjszakában, ez a szent ige: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, javukra vannak mindenek . . mi lett volna, ha nem ragyog felétek az a másik csillag: „Azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely né- künk megjelentetik“ . . ., vagy az a harmadik: „Sok nyomorúságon keresztül kell minékünk az Istenországába bejutni“ . . . Bizony az életben keményen kell harcolni s aki reménység nélkül akar győzni, az már elveszett, mert kishitüvé és kételkedővé lett! Az életharc után pedig boldogan, békességben akarunk meghalni. És vájjon lehet-e ott boldog kimúlásról szó, ahol reménytelenül kiáltanak fel: A halállal mindennek vége ! . . . Oh, békességben csak az tud elköltözni innen, aki megérti a temető fejfáinak biztatását: „Jézus él, én is vele! Hol van, óh halál, hatalmad ?“ .. . Mi a halál! ? . . . Uj élet útja az! . . . Csak ezzel a reménységgel lehet boldog kimúlásunk! . . . Uram! engedd, hogy mi is bő- völködjünk a reménységben a Szent Lélek ereje által, hogy e földi életben azzal a szent bizonyossággal „Mikor egy egy romlott, Semmi embert láttok: Aki magának is, Másnak is csak átok, Akinek soh’sincs egy Tiszta indulatja : — Sirassátok meg szegényt, mert Nem volt édesanyja!“ Megható, szívekbe markoló módon mutat rá e versszakban a mi fenkölt gondolkodású költőnk — Szabolcsija Mihály — az anya hiányának szomorú következményeire. Bizony igen sajnálatra méltó, megsiratni való gyermek az, aki a gyermekkorral együttjáró igazi örömöket nélkülözve nő fel, kinek nincs anyja, ki nem é^zi az édesanya szívéből kisugárzó szeretetnek áldó hatását. Mélyen szántó igazság: a szeretet mindent pótol, a szeretetet azonban nem pótolja semmi. Elvitázhatatlan tény: Örömöt csak az tud másoknak szerezni, ki maga is részesült a szív jóságaiban, a lélek örömeiben. Mint a virágnak a napfényre, ép úgy van szüksége a gyermeknek a jó édesanyára. Az anya veti meg alapját gyermeke nevelésének tekintsünk égfelé: Istennél lesz örökös lakásunk! „Szállj lelkemnek minden gondolatja Ahhoz, aki mindnyájunknak Atyja, S örülj őbenne, Mert Fiában megjelent kegyelme. Bújdosván a siralom völgyében, Hit világa már dereng az éjben. Oh vezess, hívlak, Édes Jézus, te hajnali csillag! Oh vezérelj, mert nehéz a pálya, Én hitemnek, de sok a próbája, Míg lelkem végre, Megtisztulva hozzád jut az égbe.“ Ámen. Németből: N. M. és így igen fontos szerepe van annak jövendő életére. És az anyák legtöbbje még a nemszeretem napok idején is lelkiismeretesen felel meg nemes és megasztos hivatásának, azonban — sajnos — akadnak anyák, kik gyengeségeik következtében saját maguk idézik elő gyermekeiknek erkölcsi romlását. Ennek igazolásául álljon elénk néhány ilyen anyai tipus. A modern mama a nap legnagyobb részét a tükör előtt tölti. Tetszeleg önmagának, tetszeleg másoknak. Gyermekét is folyton cico- mázza, mutogatja, szavaltatja. Csak modern dolgokkal foglalkozik és gyermekét is modern dolgokkal foglalkoztatja. Nála a külsőség, a látszat a fontos. Gyermeke lelkivilágával nem igen törődik s így az szépen kifestett, értéktelen vásári portékához válik hasonlóvá. A szigorú mama a gyenge csemetéről a vad hajtásokat irgalmatlanul nyesegeti. Reggeltől estig korholja, dorgálja még a hibának talán nem is nevezhető gyerekes csintalanságokért is. Túlságos szíAnyai gyengeségek. Irta: Javomitzky Dezső. A Harangszót egyetlen család sem nélkülözheti I
