Harangszó, 1925

1925-11-29 / 48. szám

1925. november 29 HARANQSZÖ. 379 látogattál meg engemet. Ezeknek az éles tőrszurásoknak fájdalma, nyitotta föl szemeimet és megtaní­tottak arra, hogy ha minden földi hatalmasság ellenem esküdött, ha hajlékom utolsó oszlopa is kidőlt, ha életem pusztaságán nem zöldéi a reménynek egy árva fűszála; akkor is él lelkemben olthatatlanul a hit: mennyei gondviselésnek, végeden szeretetnek és örök igaz­ságosságnak győzhetlen karja tart föl engem, tartja fel nemzetemet és hazámat. Ezzel az erős hittel szívemben indulok napi kötelessé­geim útjára. Hitem és becsületes munkásságom biztosít, hogy a mennyei Atya ügyemet és hazám ügyét a poklok minden hatalmán keresztül dicső diadalra segíti. „Óh tudom, tudom, kiben hiszek; nem, nem hagyom el hitemet!“ KORKÉPEK. Karcolatod a hétről. Köztudomású dolog, hogy a Tár­sadalmi Egyesületek Szövetsége kor­mányzó-elnöki székébe: Albrecht fő­herceget ültette. A beiktatás ünnepi keretek között ment végbe, amikor is az üdvözlő beszédet dr. Raffay Sán­dor püspök mondotta. A püspök üd­vözlő beszédében Máté ev. 11. részé­nek 3-ik versét idézte, ami azután rettenetes izgalmakra, félreértésekre adott okot, s egész váratlanul és meg­lepetésszerűen előtérbe tolta a király­kérdést, holott Raffay püspök az idé­zettel egyáltalán nem oda célzott, ahová egyesek érzékenysége magya­rázta, amint ezt a püspök később kifejezetten ki is jelentette. Az idéze­tet egyáltalán nem politikai értelem­ben használta, hanem az említett szö­vetség szociális céljaira vonatkoztatta. Raffay püspöknek ismeretes bibliai idézete azután a nemzetgyűlésen is szóba került; Szakács Andor nemzet­gyűlési képviselő a költségvetési be­széde során kitért Raffay püspök bibliai idézetére, amikor is Gaál Gaszton képviselő közbeszólt: „Na­gyon lutheránus idézet volt. “ A közbe­szólás a napilapok jelentése szerint nagy derültséget keltett. Jelen sorainkkal egyáltalában nem célunk a t. nemzetgyűlési képviselő urat kioktatni a lutheri jellem hatá­rozottságára, de míg egyrészt igen fájlaljuk, hogy a nemzetgyűlés lut­heránus tagjai közül nem találko­zott egyetlen egy sem, aki Gaál Gasztonnak — nem akarjuk jelle­mezni — milyen közbeszólását fér­fiasán, a gályarabok ivadékaihoz mél­tóan visszautasította volna, más­részt rá kívánunk mutatni arra a következetlenségre, amelynek typikus megtestesítője egy Gaál Gasz­ton, aki derültséget keltő közbeszólása után, melyben lebecsüli a lutherániz- must, alig néhány percre beszédében nem átadottá a magyar-német orien­táció eszméjét felvetni. Fontosnak tar­tanám — mondotta —, hogy a kor­mány komoly konszideráció tárgyává rekeded. A vihar meg-megrázta a házak eresztékeit s bömbölve keresett utat magá­nak a kéményeken keresztül a házak bel­sejébe. A házőrző kutyák futva kerestek menedéket a széna-szalma kazlak tövében, az emberek a szobákban megrakták a tűz­helyet s igyekeztek elvégezni esti munká­jukat. A férfiak tengerit morzsoltak, az asszonyok fontak, a gyerekhad hancurozott s leckéjét tanulta. Kilenc órakor szakadozva, foszlányokban elhangzott az éjjeli harang­szó, közbe-közbe nagyot zúgott a vihar. Az emberek letették szerszámaikat, körül ülték az asztalt, elővették az énekes-, az imakönyvet s buzgó áhítattal fejezték be a napot. Majd Istennek szent nevében nyugovóra tértek. Csendes jó éjszakát! Uccahosszat itt is — ott is eloltották a lámpát. Pár perc múlva sötétség ülte meg az egész falut. Csendes lakói csendesen pihentek Istennek oltalmazó karjai alatt. C3ak a bűn nem alszik ... A vihar totnbolása nem hogy szűnt volna, hanem még inkább fokozódott. A szél rémesen bömbölt s meg-megtépázta a házak szalmafedelét; a sötét fellegek vágtatva rohantak a vihar szárnyain; a koromsötétséget csak gyengén világította meg a villogó, sápadt, fehér hó. Az uccák üresek. Mindenki örül, ha meghúzhatja magát vackában. 10 óra tájban fel-felhangzik vontatottan az éjjeli őr egy­hangú tüikölése, amint a tizet fújja. A tülök hangját messze elviszi a szél, egy-egy ku­tya mérgeset vakkant az odújában, azután csend van. Csak a szél süvölt, bömböl s kegyetlenül rázza a fák száraz ágait. ... Alig mult el 11 óra. Az éjjeli őr is valami melegebb odúba, istállóba menekül. A sötét éjszakában, a falu alsó végén két toprongyos alak tűnik fel, távolabb pedig, oldalt a falutól egy cigánykaraván éji szál­lásának sötét körvonalai látszanak. — A toprongyosok a falu közepe felé tarlanak. Az ucca üres, kutya se ugat utánuk. Az egyiknek agyarában pipa, orra alatt csap­zott, rendetlen bajusz, csontos arcát bozon­tos szakáll környezi; apró, fekete szeme villog, szinte világít a sötétben; fején újdo­natúj báránybőr sipka, testét rongyos ruha borítja, nagy acél gombokkal, kezében os­tor, lábán meleg csizma. Biztosan nem jogos tulajdona a sapkával együtt, 35—40 éves. A mellette lévő alak: kamasz, serkedő bajusszal, szájában bagó, kezében furkó. Ruháját száz folt és rongy tarkítja Nyugod­tan tárgyalnak, amint a kellő óvatossággal, itt-ott meglapulva haladnak. — Oszt aszondom — mondja az idő­sebb — jól vigyázz 1 Oda állj az ajtó, mellé s ha valaki kigyün — csak a fejét. En be- mászok s viszek, amit lehet 1 (Folyt, köv.) tegye, vájjon önálló állami institúciók teljes biztosítása mellett nem egyesül­hetnénk-e a nagynémet birodalommal, a nagynémet Bund keretében. Annak a nagynémet birodalomnak, annak a nagynémet Bundnak pedig valahogyan mégis csak erős lutheránus színezete van. Harangszentelés Bokodon. Felejthetetlen, szép napjai voltak a bo- kodi ev. gyülekezetnek a közel múltban. Említett egyházközség a világháború folya­mán árván maradt harangja mellé két újat öntetett, melyet f. hó 8-án szentelt fel lé­lekemelő ünnepély keretében a dunáninneni egyházkerület főpásztora, Kiss István püs­pök. Október 28-án érkeztek a harangok. Balogh István, helyi esperes-lelkész a köz­ség határánál — nagy tömeg élén — fo­gadta őket. Mély érzésű, szíveket megindító beszéddel és imával köszöntötte a várva- várt harangokat és bocsátotta el a község felé. A templom előtti téren sokan várták a harangokat s a kísérőkkel egybeolvadt nagy közönség előtt a lelkész szép szavak­ban adott kifejezést a gyülekezetek nagy örömének, amely a község másvallásu la­kosainak a szíveit is áthatotta. A harangok énekszó mellett a templom oltára előtt helyeztettek el s ott is voltak november 6 ig. Akkor történt a harangoknak a temp­lom tornyában való elhelyezése. A helyi lelkész áldó szavai és imája után „Erős vár a mi Istenünk* hangjai mellett emel­kedett fel a két harang. Másnap — a gyülekezet örömnapjára megjelent főpásztor közreműködésével — vallásos estély volt a templomban. Közének, Piri Károly szendi lelkész imája vezette be a gazdag műsort. A vallásos estély magva Kiss István püspök magasszárnyalásu elő­adása volt. A keresztyén vallás erejéről beszélt, melyet meg nem rendíthettek a letűnt viharos évszázadok, sem korunk fenyegető veszedelme: a kommunizmus. Dr. Benes Imréné szép solóénekével emelte az ünnepi hangulatot. Bändel: Largó c. áriáját énekelte tiszta, csengő hangon, férje, dr. Benes Imre körorvos művészi orgona­kísérete mellett. Szavalatok és karének egészítették ki a változatos programmot. Balogh István esperes záróimája után köz­énekkel végződött az áhitatos est. Vasárnap délelőtt volt a harangszente­lés. A templom zsúfolásig megtelt hivőkkel. A kezdő ének elhangzott, Kiss István püs­pök jelent meg a szószéken. A hangok jelmondataira épített nagyhatású ünnepi prédikációja után felszentelte és átadta rendeltetésének az új harangokat. Könny ült a szemekben, midőn az elesett hősök emlékére felcsendült az első harangszó. Ezután — vitéz Pataky Sándor kántor- tanító által betanított karének alatt — a helyi lelkész lépett a szószékre s tartott a 95. Zsoltár 6—9. verseire felépítve egy gyújtó, mély áhítatot keltő Ünnepi beszédet, amelyet a jelenlevők sokáig emlegetnek. Befejező ének után közgyűlés volt a temp­lomban, melyen a helyi lelkész a harangok történetét ismertette. A vendégek tiszteletére társasebédet adott az egyházközség, melyen a helybeli gyülekezeti tagok közül is számosán meg­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom