Harangszó, 1925

1925-11-15 / 46. szám

1925. november 15. HARANGSZÓ. 365 Visszaemlékezés i Somogybán végzett püspöki egyházlátogatásra. Erről az egyházlátogatásról a Harangszó évi 27-ik és következő számaiban meg­fent tudósítások két író tollából származ­ik. Így esett meg, hogy Porrogszenikirály- ól csak igen rövid értesítés látott napvi- ígot. Úgy érzem, hogy ezt pótolni kell. zért a Nagytiszteletfi Szerkesztő úr szíves ngedelmével az alábbiakat teszem közzé. Mikor a püspök és kísérete 1925. jún. -én d. u 5 órakor Surd község határába rkezett, már ott várta a nemzeti öltözetbe Itözött lovasbandérium, melynek tagjai rombitaszó mellett lelkesen kisérték Kapi !éla püspököt a parochia udvarába. Ez a ardárium aztán június 9-én átkísérte a üspököt Nemespátróba is, hol a nemes- látrói árvalányhajas nemzeti öltözetű ban- éristákka! megszaporodva egész kis sere- et képeztek, mi nagyban emelte a püspök- ek festői látványosságú bevonulását a egényes fekvésű Nemespátróba. Innen június 9 én d. u 3 órakor vonult ovább a püspök Porrogszentpál felé, hol landéristák előrebocsátása mellett a fiók- igyház gondnoka, a hívek, sőt az egész alu népének élén üdvözölte a kerület fő- íásztorát és őszinte szívvel megköszönte zívességét, mely szerint itt a falu végén íegállott és legalább egy negyed órára dőt szakított magának, iiogy porrogszent- )áli híveivel is elbeszélgessen. A továbbvonuló püspökhöz sokan csat­akoztak és kísérték őt Porrog községbe, tt a tanítólak előtt Pethes Endre körjegyző nondott hazafias üdvözlő beszédet. Majd íalogh István lelkész és Németh István anító köszöntötték az egyházkerület apos- oli buzgóságu főpásztorát. A sokaság itt oly nagy volt, hogy az skolaterembe nem fértek be. Azért úgy az skolavizsgálat, mint a gyülekezeti közgyűlés íz Isten szabad ege alatt ment véghez, — űzonyára nagy épülésére a híveknek. Már elhanyatlott a nap, mikor a menet ovább vonult Porrogszentkirály anyagyü- ekezetbe, hol a lelkészlak udvarán Balogh stván lelkész mondott üdvözlő beszédet, nelynek elhangzása után a templomba vo- íult a hívek serege és a főpásztor, bár a irogrammba csak'könyörgéses istentisztelet rolt tervbevéve, prédikációt is mondott, llapul vevén azt a bibliai intést: „Nem udjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok és az Isten lelke lakozik bennetek?“ (I. <or. 3.W.) A kanonica vizitáció, telt templomban násnapon, június 10 én történik meg. Ez alkalommal a nagyhatású püspöki pásztor­beszéd a Jelenések könyvének azon felhí­vásán épült fel: „Kelj fel és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és azokat, cik abban imádkoznak.“ Lelkes hangulatban vonult d. u. 4 óra­kor az egyházlátogató püspök és kísérete Csurgó felé, kísérve a porrogszentkirályi bandéristáktól és egy kis úton a hívek ki­sebb csoportjától is. A csurgói látogatásról részletesebb közlemény jelent meg. Azért itt még csak azt említem meg, hogy Por- rogszentkirály leányegyházában: Barcson is fényes fogadtatásban részesült a püspök és egyházépítő munkája itt is bizonyára áldott leszen Azt hiszem, hogy a szilárd evangéliomi öntudat ezrek, meg ezrek lelkében erősö­dött az egyházlátogatás által, melyre jó újra meg újra visszaemlékezni és amelyek végzéséért ez alkalommal is hálás köszö­netét mondok a fáradságot nem ismerő, az akadályokkal megküzdést szinte kereső lánglelkü főpásztornak. Mesterházy Sándor esperes. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. 1825. év. november 3-án mondotta Széchenyi István a karok és rendek pozsonyi gyűlésén azt a beszédet, a- mellyel a Magyar Tudományos Aka­démiának vetette meg az alapját. Felsőbüki Nagy Pál egy nyelv- mívelö társaságról beszélt voltaképen. Kolozsvári Miklós győri követ ellen­ben már Tudós Társaságról, amikor felállott a Hessen Homburg huszár­ezred fiatal főhadnagya és ezeket a szavakat mondotta el: „Nekem itt szavam nincs, az or­szág nagyja nem vagyok, de birto­kos vagyok és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely ezzel segíti honosinknak magyarokká neveltetését: jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom. Érett meggon­dolással teszem ezt.“ A király 1827. évi április 11-én hagyta jóvá az alapítást, aug. 18-án pedig már szentesítette az 1825 -27. évi XI. t.-c.-el: „a honni nyelv ki­művelésére felállítandó tudós társaság­ról, vagyis a magyar akadémiáról. “ A Magyar Tudományos Akadémia felállításénak 100.-ik évfordulóját a külföld élénk részvétele mellett való­ban ünnepi keretek között ünnepelték az elmúlt napokban. Megünnepelte az Akadémia Széchenyinek az emléke­zetét, azét a férfiúét, aki a vallás­felekezetek egyenlő jogaiért is mindig sikraszállt és nyíltan hirdet:e; „hit nélkül az ember becstelen Legyen a legnagyobb magyar em­lékezete mindenkor áldott közöttünk s tanítson meg bennünk az önzetlen hazaszeretetre, egyetértésre, összetar­tásra, amikor az önzés szakadékai nem egyszer el akarnak választani napjainkban bennünk egymástól. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mi van a halál után? Nov. 16. Élet. Lukács 16. ío—22 A jövő vasárnap, az egyházi esztendő utolsó va­sárnapja, az evang. egyházban a halottak vasárnapja. Ekkor emlékezünk meg elhúnyt szeretteinkről. Az ilyen megemlékezések alkalmával mindenkor fölmerül lelkűnkben í Erzsébet Királyné. szálló Budapest, IV., EGYETEM-UCCA 5—7. <3 -;o Elsőrendű modern polgári szálló, a Belváros központjában. Köz­ponti fűtés, mosdók hideg-meleg vízvezetékkel. Lift. Elismert jó konyha. Esténként cigányzene. Polgári árak. Evangélikus papok és családok megszokott talál- = cu = kozó helye. = 1-12 = SZABÓ IMRE, szállodás. a kérdés: Mi van a halál után? Az írás határozottan állítja, hogy a halál után is van élet, tehát a halál u'án nincs vége mindennek, ahogy sokan gondolják, vagy legalább is szeretnék. A lélek nem csak az agy működése, hanem különálló, megsem- misíthetetlen élete is van. Angyalok vinnék-e el az én lelkemet is, ha most meghalnék ? Nov. 17. Öntudat. Lukács 16.23—24. A halál utáni élet nem álomnélkül való hosz- szú alvás A halálban való elalvásra rögtön, nem pedig csak évek múlva, jön az ébre­dés. A gazdag ember is teljes öntudatánál van: ismer, érez, gondolkozik. Mindent el­vehet tőlünk a halál, de önmagunktól nem bír elválasztani. Az öntudatunk az egyetlen kincs, amit magunkkal viszünk a túlvilágra. Boldogítani fog-e az engem, vagy gyötörni ? Nov. 18. Viszontlátás. Lukács 16.23—24. A gazdag ember megismeri Lázárt, ki vala­mikor mint szegény koldus, kapuja előtt ült. Még a nevére is emlékezik. Még Ábra- hámot is megismeri, pedig sohasem látta őt. Van tehát viszontlátás a halál után, még pedig oly mértékben, hogy nemcsak isme­rőseinket ismerjük meg, hanem Isten nagy embereit is, kik előttünk éltek. Mily dicső­ség és mily boldogság ezl De fogok-e én velők találkozni is, vagy csak a gyötrelem helyéről fogom nézni boldogságukat ? Nov. 19. Érdeklődés az itthonmaradottak iránt. Lukács 16.27—28. A gazdag ember törődik öt testvérével, akiket hátrahagyott h földön 8 szeretné őket megkímélni a sa­ját rettenetes sorsától. Mennyivel inkább feltehető tehát, hogy az üdvözöltek is ér­deklődnek irántunk. Nem kutatom, hogy mennyire terjed ez az érdeklődés. Elég nekem, hogy tudom, hogy onnan túlról is tudnak engem szeretni. Inkább azon gon­dolkozom, hogy úgy kell itt a földön él­nem, ahogyan majd a halálom után fogom kívánni, hogy bárcsak úgy éltem volna. Nov. 20. Megmásíthatatlan döntés. Luk. 16.25—20 A gazdag ember lakóhelye a gyötrelem helye, a Lázáré pedig Ábrahám kebele. Ez még nem a pokol és a menny­ország — oda csak a végítélet(iután jutnak a lelkek — de már előjele a megmásítha­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom