Harangszó, 1925
1925-11-01 / 44. szám
346 HARANOSZÓ. 1925. november f minden egyházban az egyházi öntudat s így egyházunk intelligenciabeli dicsőségének keresztyénsé- günk férfiassága adta meg az árát. öntudatunk hiányának oka még az is, hogy nem ismerjük eléggé hitünk értékét. Nagyon sokan vannak, akik nem tudnának megfelelni arra, hogy mi a különleges evang. keresztyénség s akiknek egész öntudata abban áll: én nem vagyok róm. kath. Mindezeket nem azért soroltam fel, hogy most már természetesnek találjuk gyenge öntudatunkat s legyünk továbbra is ilyenek. A fenti szentírásbeli hely így kezdődik: Vigyázzatok I Tehát fenyegető veszély előtt harci riadó Pál apostol felkiáltása. Ébredjünk fel! Nem szükséges velejárója az ev. keresz- tyénségnek az ingadozó gyöngeség! Elég Lutherre hivatkozni s elég rámutatni arra, hogy a szeretet érzelme a legnagyobb erő. Ki kell küszöbölni mindazt, ami legyengíti öntudatunkat. Körülöttünk fegyverek csörögnek, kardokat köszörülnek ... A 95 tételt kiszögező lutheri kalapács döngeti az ajtónkat: Riadó! Vigyázzatok! Álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Wittnyédy Pál albuma. Irta: Payr Sándor. (Vége) Sok értékes kéziratot gyűjtött ezután Wittnyédy Pál 1669-ben, mikor mint 20 éves ifjd Eperjesen járt a felvidéki evang. státus újonnan szervezett kollégiumában. Első helyen áll az itt keltezett emléklapok között Thököly Imre grdfé, aki ekkor még csak 12 éves színjátszó deák volt Eperjesen, de az írása már is feltűnően szép és biztos. Ezt a lapot betű szerint ide jegyzem: »Symb. Crescit sub pondare Palma (Teher alatt nő a pálma.) Comes Emericus Theököli de K®smark, perpetuus in Árva Cottusque ejusdem ac Maramarosiensis perpetuus ac Supretnus Comes. Eperjessini 16. Novembris 1669.« Thököly atyjával is bizalmas viszonyban állott az öreg Wittnyédy. Ő vette reá, hogy fiát Eperjesre, nyilvános iskolába küldje. Szép emléksorokat írt a könyvbe Thököly fiának ephorusa is, aki csak A. H. betűkkel jelzi nevét A többi eperjesi névaláírók közül kiválóbbak azután Pomarius Sámuel igazgatóé, Zabanius Izsák és Kőszegi Jakab tanároké, Coriányi Gergely magyar papé, Guth Dániel városi jegyzőé és a K®c*ei\ Saárosy és Weber családok egy-egy tagjáé, akiknek nevei Caraffa vértörvényszékének idejéből ismeretesek. Valószínűleg itt írta be nevét Thököly lapjának túlsó oldalára Bedegi Nyáry Ferenc báró is. Jelmondata: Virtutis Comes Invidia. (Az erénynek kisérőtársa az irigység.) Nicolaides György nevű volt tanulótársa megemlíti emléklapján, hogy Wittnyédy Pállal gyakorlat kedvéért a néma pársoros keresztek mindmegannyi történetet mondanak el. És van néhány kereszt, amely a mi gyülekezetünk (Lajos- komárom) történetéből mond ei néhány szakaszt. A gyülekezet 1804-ben alakult a faluval egyidőben 400 lélekkel. Istentiszteletet eleinte egy pajtában tartottak. Később házat vett a gyülekezet s a konyhán keresztül menve, a hátsó szoba volt az imaterem. Templomot 1821—22-ben építettek s azt Berke Mihály gergelyi lelkész-esperes szentelte fel. Az első lelkész Burray Sámuel volt, ki 1809. szeptember 29-én halt meg Valahol a mostani régi temetőben porlad teste, emlékkő ma már nem jelzi sírhelyét. Ugyancsak itt pihen Hrabovszky György lelkész, majd esperes, ki 63 éves korában 1825. ápr 12-én halt meg. Sírjára gyermekei emelhettek sirkövet, mert felirata ez: „Hrabovszky György, felejthetetlen apa áldott hamvainak 1825.“ Egy kehely van a gyülekezet tulajdonában s ezen ezen évszám látható: 1654. Feljegyzésekből tudjuk, hogy azt a bakodi gyülekezet ajándékozta. S van egy ostyatartó tányér, azt meg maga a lelkész készítette. Az új temetőben pihen Malatidesz Gábor, ki 50 évi működés után, melyből 38 Őszi estén. Kopott Bibliában lapozgatok én ma; Körülöttem minden oly csendes, oly néma. Egy-egy kedves helyen hosszasan megállók... Lelkemben teremnek hófehér virágok. Most felém hallatszik édes anyám hangja: Hogyha éri lelked az Élet viharja, Meffiróbáltatásid mind bátran kiállód, Ha e könyv lapjait a szívedbe zárod. Kezemben még mindig a Könyveknek Könyve; Ott künn az enyészet ül a tartott földre. Minden hervad, de én zöld pázsiton járok... Lelkemben teremnek hófehér virágok! CSAfBÓK LIDI A. Őszi lombhulláskor. Irta: Szombath Ernő. Szeretem ilyenkor, őszi lombhulláskor, a temetőt járni. Semmi nem hat úgy az ember kedélyére, mint a haldokló természet itt a holtak birodalmában. Tekintetem végig siklik a hullámsirokon. Szemem megakad egy-egy kereszten s úgy érzem, ezek sokszor tárgyalt logikai vitakérdéseket, úgy nyilvánosan az eperjesi kollégiumban, mint otthon, házi kertjükben s mint »érdemtelen entagonista« írja alá nevét. 1669. őszén elhagyván Wittnyédy Eperjest, ellátogatott Késmárkra, Thököly atyjához, Istvánhoz. Nov. 21-én volt itt, magát az öreg urat nem terhelte ugyan, de udvari papja, Magister Lasius Ádám már szép emléksorokkal tisztelte meg. Volt Kassán is, ahol Sartorius András lelkész írt a könyvébe. Járt Turolukán, az idősebb Kermann Dániel házában. Zsolnán pedig 1669. nov. 27-én a magyar paedagógia és bölcsészet történetében ismeretes Ladivér Illés és Guth Jakab városi jegyző, mint volt tanítója írt az albumába. Végül pedig december 7-én Pozsony-Szent Györgyön Kecskés Istvánt, apjának régi barátját és követtársát kereste fel. A húsz éves derék ifjú tudománynyal megrakodva, 1669-ben, karácsonyra érkezett haza Sopronba, a családi fészekbe. Az utohó ilyen boldog családi ünnep volt ez a Szent- György-uccai házban. Másfél hónap múlva az örökké utazó és országos Ügyekben fáradozó apát már halva hozták haza Nezsiderből, ahol 1670. febr. 13 án útközben, váratlanul érte a halál. A Wesselényi szövetségben való részvétele miatt összes javait konfis- kálták. Az apai házat is el kellett adni. János, az idősebb fiú Pozsonyba nősült, utóbb a török ellen való háborúban esett el, ezzel expiálta évet itt töltött, 1868. jan. 9-én halt meg. Sirját emlékkő jelzi. Szép, fekefe sírkő áll Schád Boldizsár leikész vasráccsal körülvett sírja fölött eme felirattal: szül. 1881. nov. 19 Meghalt 1911. máj. 8 Áldás és béke hamvaira. Megilletődött lélekkel távozom a már általam is ismert és szeretet lelkész sir- hatmától s lejjebb kerülök s felkeresem az egyház veteményes kertjének mívelőit, gondozóit, a porladó tanítók sirhalmait. A legrégibb tanítók Szabados János, Andorka István és Kis (Szedlák) Ádám voltak, de hogy itt haltak-e el, nyomát nem találjuk írott emlékekben. Megállók az egyik sirkő előtt s olvasom az írást: „Itt nyugszik Kapp Henrik evang. néptanító, megh. 1857. nov. 30-án 46 éves korában. Áldás poraira. Emlékül hálás tanítványai 1877. nov. 30.“ S pár lépéssel oldalt hasonló sírkőn ez olvasható: „Itt nyugszik Kapp Henrikné Balog Julianna, szül. 1816. rr.árc. 10-én, meghalt 1858. jun. 7. Áldás és béke hamvaira.“ Kapp Henrik Németiből jött ide Szilvágyi Sámuel helyére 1834-ben, közös megegyezéssel cseréitek. Kapp Henriknek volt egy leánya, de az elhalt s két fia Rezső és Gyula. Komája Varga Mátyás tanító, utóbb e község jegyzője volt. Mikor a szülők oly
