Harangszó, 1925
1925-10-18 / 42. szám
1925. október 18. HARANCSZÖ. 333 alakulóban van, s vannak jelenségek, melyek előre jelzik az átalakulás irányát. Ilyen a női munkának a közéletbe való hatékonyabb beállítása. Nézetem szerint a női munkának az egyházi életbe való beállítása, tekintettel a női lélek nagyobb finomságára és érzésének mélységére, csak az intenzívebb hitéletet jelentheti, s ezért szükségesnek tartom, hogy az egyházak a női munkának igénybevételére is terjesszék ki figyelmüket. Az átalakulásnak igen fontos eszköze a sajtó. Ez által teremtődött meg a protestantizmus ereje, hatalma. A hitéletben beállott dekadenciát annak tulajdonítom, hogy a sajtót, mely a XVI. században száz százalékban protestáns volt, elhanyagoltuk. A székfoglaló beszéd elhangzása után az üdvözlő küldöttségeknek a következőket válaszolta : Az országot politikailag is csak úgy tudjuk talpra állítani, ha megteremtjük a valláserkölcs renaissance-át. Ez a munka egy felekezetnek sem kizárólagos sajátja s épen azért útját fogja állni mindig annak, hogy ezt a munkát bármilyen visszavonás akadályozza. OLVASSUK A BIBLIÁT! Lélekrablók. Okt. 19. A lélek értéke. Máté 10.28. Milyen féltékenyen őrködnek az emberek testük s földi kincseik épségére 8 milyen vigyázatlanul járnak-kelnck a lelkűkkel 1 Pedig a lélek sokkal értékesebb Ha nekem adnák az egész világ minden gazdagságát s minden elképzelhető gyönyörűségét, cserébe pedig a lelkem egy kis darabját kérnék, rossz üzlet lenne. Én károsodnék benne. (Máté 16.26) A lelkem nem eladó. Okt. 20. Istenrablók. I. Mózes 3. i-e. A kígyó az Istent akarja elrabolni ősszü- leinktől és sikerül is neki. A bűn gátját állítja Isten és az ember közé, megszakítja Isten és az ember életközösségét. Senki sem csinál nekünk nagyobb kárt, mint az, aki Istent rabolja el tőlünk, illetve minket az Istentől; aki a hitünket rongálja, lelkünk legértékesebb részét akarja tönkretenni. Nem engedek a hitemhez nyúlni. Okt. 21. Becsületrablók. I. Mózes 27. 1—17. Jákób nem akar csalni, de az anyja addig beszél neki, míg minden ellenvetését le nem szereli. Mindent kitervez, elkészít Jákób helyett, úgyhogy Jákóbnak csak engedelmeskednie kell. Szegény Rebeka azt hitte, hogy Jákóbot gazdaggá teszi, pedig koldussá tette, még pedig nemcsak anyagiakban. Elvette a fia becsületét, olyan valamit, amit csak elvenni, de visszaadni nem tud az ember. Jákób története is azt mutatja, hogy nemcsak nem szabad, de nem is érdemes letéri az igaz útról. Okt. 22. Tisztaságrablók. I. Mózes 39. 7—12. Hol van a mai fiatalság erkölcsi ereje a Józseféhez képest 1 Megvannak ennek a sülyedésnek okai. Nem tartják szem előtt azt, hogy az elvesztett becsület még viszszaszerezhető. de az elvesztett tisztaság soha többé. Nem dolgozik bennük oly erővel az Isten szerelme, hogy irtózzanak e bűntől. így menekülök-e én nemcsak a mai Potifárnéktól, hanem mindentől is, amik (Máté 5.27—30.) a VI. parancs ellen lází- tanak: például a képzeletszennyező olvas- mányoktót. Okt. 23. Tömeges rablótámadás. II. Mózes 32 . i-6 Áron nem bir szembeszállani az áradattal s az belesodorja az aranyborjú imádásába. Körülöttünk is sűrű felhőkben gomolyog az anyagiasság fertőző levegője. Minden nap a benyomások egész légiója akar minket is rávenni, hogy hasonuljon a lelkünk a világhoz. Ne felejtsük el ezt a kissé durva közmondást: „Csak a döglött halak úsznak az árra! 1“ Okt. 24. Halálmadarak. IV. Mózes 13. 26—34 Halálmadarak azok az emberek, a- kik mindig sédften látnak, veszedelmekről huhognak s elveszik az emberek bizodalmát. Pedig az ember amúgy is hamar megijed, minek még riasztgatni is! Nem hallgatok rájuk. Én tudom, hogy az én meny- nyei atyám mindent keresztülvisz, amit akar. Nincs nála senki hatalmasabb. Okt. 25. Jaj a lélekrablóknak I Lukács 17.1—2. Micsoda szörnyű halálnemröl beszél itt az Úr! Pedig azt mondja, hogy még ez „jobb“, mint az, ami Istennél csak egy lélek megrablójára is vár. Ilyen keményen kell nekem is állanom azokkal szemben, akik lelkemet meg akarják rabolni. El kell azonban azon is gondolkoznom, hogy hát én nem vagyok-e lélekrabló? Túróczy Zoltán. A harang. Egy a régi időkből reánk maradt hagyomány kedvesen beszéli el a legelső harang történetét... A IV. században Paulinus, a nolai öreg, ősz püspök egy napon a maga ezer színben pompázó virágoskertjében sétálgatott. A nap elfáradt már magas égi útján és éppen lemenőben volt. Az útdíjára kiröppent búcsúzó sugarak bearanyozták az egész vidéket, de különösen tündéries fénybe vonták az ősz püspök szemei előtt azt az illatos levegőjű virágos kertet. Paulinust egészen elbűvölte ez a csodás látomány ; úgy érezte, hogy nem is »a siralmak völgyében«, hanem valahol messze magasságban >az Isten kertjében« jár, lelke az Úr jelenlétét érezte, s elragadtatva kiáltott fel: »Világok Ura 1 adj nékem jelt, hogy te velem vagy és mindörökké velem maradsz!«... És íme alig szállt el a könyörgés, megszólalnak a bokrok alján meghúzódó gyöngyvirág-kelyhek, azok a finom fehér virágfürtök lágyan csengő szóval feleltek a szív imádságára s az alkonyati szellő szárnyán finom, halk csilingelés szállta be az egész vidéket . . . Ennek a boldog órának emlékezetére Paulinus egy óriási gyöngyvirágkelyhet készíttetett finom ércből, drága anyagból, hogy annak messze konduló szava másoknak is, mindenkinek hirdesse: Az Úr velünk, s mindörökké velünk marad 1. .. így beszéli ezt egy régi. kedves hagyomány, amely mindig eszembejut, amidőn harangot avató, ünneplő gyülekezetekről olvasok, és most is felébredt lelkemben, amidőn a bobai gyülekezet harangavatási szép ünnepélyéről akarok beszámolni. A bobai gyülekezet a hívek közadakozásából befolyt összegen még július hó folyamán egv 309 kg.-os harangot rendelt Sopronban. Ennek az új harangnak felavatása szeptember hó 27-én folyt le ünnepélyes keretek között. A gyülekezet már az avatást megelőző vasárnapon, szeptember 20-án, a délelőtti istentisztelet előtt beszállította a harangot, elhelyezvén azt a templom bejáratánál, amikor is Nagy Miklós gyülekezeti lelkész tartott beszédet az új harang feliratáról, mely így hangzik : .Maradj meg kegyelmeddel velünk óh Jézusunk ...“ „Vigyázzatok! álljatok meg a hitben, mert aki mindvégig állhatatos marad az. idvezül 1“ ... A felavatás napján d. e. 9 órakor a régi harang összehívta a híveket a templom előtti térre, ahol az „Erős várunk .. .* elmondása után Varga Gyula Kemenesalja érdemes esperese könyörgő imádságot és megáldó igéket mondott, majd az Atya-, Fiú- és Szentlélek- Isten nevére az első három hangot kiütötte. A jelenlevő lelkészek egy-egy bibliai szent igével áldást mondottak a harangra, melyet azután elhelyeztek a toronyban a másik társa mellé. Délelőtt 10 órakor megkezdődött az ünnepi istentisztelet a közelről és távolról összesereglett hívek nagy részvétele mellett, akiknek sorában megjelent dukai Takách Ferenc a kissomlyói és koltai Vidos Dániel a nemesdömölki gyülekezet felügyelője is. A gyülekezeti közének után az ol- tári szolgálatot Nagy Sándor nemesdömölki lelkész végezte, Majd Varga Gyula esperes mondott épületes beszédet a harang hármas feladatáról: az élőket hívom, a halottakat elsiratom, a viilámokat megtöröm. A gyülekezet ifjúsága egy karének előadásával emelte az áhítatot, amely éneknek betanításán Csirkovics Kálmán kántortanító fáradozott. Nagy István zalaistvándi lelkész ünnepi beszéde arra kérte a gyülekezetét, hogy a harang szava mindig megértő telkekre találjon, akik el is fogadják a hivo- gatást. Az istentisztelet az esperes áldásával fejeződött be. Az egész ünneplő sokaság a templomból való kivonulás után megállt a templom előtti téren és a harangok zúgása mellett meghatódva, könnyezve gondolt a porladozó magyar hősökre ... majd pedig új könyörgésbe fogott sírva de mégis reménykedve zúgott az ének: Isten áldd meg a magyart!... Délután 3 órakor vallásos ünnepély kezdődött, amely ünnepélynek mottója, vezérszólama ez volt: örömödből részt adj!... Az oltári szolgálatot Nagy István zalaistvándi lelkész végezte, meggyőző erejű prédikációt pedig Tompa Mihály kissomlyói lelkész, gyámintézeti elnök mondott a megsegítő szeretetről. Vida Béla II. tanító szépen előadott szavalata s az iskolás gyermekek éneke szolgálta még a hívek lelki épülését — hisszük hogy sikerrel is.
