Harangszó, 1925

1925-09-06 / 36. szám

292 Hindenburg távirata. Hindenburg birodalmi elnök a Stockholmban ülésező keresztyén világkonferenciához a következő sürgönyt küldte: A keresztyén egyházak százakra menő hivatalos képviselői találkoztak e napokban Stockholmban, hogy a jelen nagy kérdéseit a keresztyén erkölcsiség alapján megtárgyalják és a világ kialakulásának óriási feladatát a keresztyén lelkiismeret álláspontjá­ról megértessék, valamint a népek szociális gazdasági és politikai éle­tében előforduló szükségeit az evangélium szellemében enyhítsék. Ezt az összejövetelt én szívből üdvözlöm, mint értékes jelenségét ama számos törekvésnek, amelyek mind az emberiség igaz békéjéért küzdenek és reményiem, hogy a konferencia nagy és nehéz munká­jához Isten gazdag áldását meg fogja kapni; vajha tanácskozásai a szeretet és a megértés szellemé­ben folynának, s vajha e konferen­ciából oly erő sarjadna, mely az emberiség egészséges megerősödé­sét előmozdítaná. Páris és London. (Folytatás.) Érdekes és tanulságos egy vasár­napi istentisztelet lefolyása Rue Saint Honoré templomban. Az orgona meg­szólal 1/t 11 őrekor A kántor művészi orgonaszámot játszik. Lelkész fölmegy a szószékre, rövid elöfohász után kihirdeti az énekeket. A francia pro­testánsok gyorsan, ritmikusan éne­kelnek, nem oly vontatottan mint mi. Majd a pásztor bibliát olvas és imád­kozik Agendáből. Rövid közének után textusolvasás. Majd csöndes orgona­játék a vallásos áhítat felébresztésére. A 30 perces beszédet a lelkész több­ször megszakítja s a híveket ének­lésre kéri fel. Majd imaolvasás, ál­dásosztás következik. A frakkos egy­házfi közben pénzt g)öjt a perselybe, íme tehát a párisi protestánsok sokat énekelnek, ami nagyon helyes. Láttuk a 300 méter magas Eifel tornyot, sőt fel is mentünk liften a tetejére. Éjszakánkint hatalmas rek­lámok gyúinak ki oldalain. Csodáltuk a Louxembourg Muzeum fehér már­ványszobrait és modern festményeit. A Biológiai Múzeumban őslényeket szemléltünk meg. Egy este a Nagy Operába mentünk, amelynek márvány előcsarnoka pazar. Wágner: Lohen- gringjét hallgattuk meg. Megszemlél­HARANGSZÖ. tűk a Nemzetközi Ipari Kiállítást és sajnálattal láttuk, hogy csak Német ország és Magyarország pavillonjai hiányoznak. Románia óriási plakátokon hirdeti kiállítását, persze Erdély termékeivel hivalkodva. Még az orosz Szovjetnek is volt 3 vörösre festett pavillonja, ahol cári ékszereket és kommunista propaganda iratokat árultak Voltunk a Hidi Múzeumban, ahol magyar katonasapkákat és huszármentéket fedeztünk föl. Végigjártuk a Napoleon- termeket, amelyre nagyon büszkék a franciák, ez az ő gloirjuk. Az inva­lidusok templomában megnéztük Na­poleon sírját is. Innen ütünk a* Perl Lachaise temetőbe vitt ki. Bementünk a Krematóriumba (halottégető), ahol a pap rövid beszéde után a holttestet lemezre fektetik és betolják az 1800 C° fokos kemencébe. Egy óra múlva pár kilogrammnyi hamu lesz belőle, A hamvakat urnába teszik s egy kis üregbe rejtik el. Egy nagy oszlop- csarnok telve van ily üregekkel, a fedőlapon a halott nevével. Elzarán­dokoltunk több neves ember sírjához. Azon csodálkoztunk, hogy virágokat sehol sem láttunk. Voltunk nagy áruházakban. A Lafagette áruház 2 ötemeletes épü­letből áll, az egyik csak női, a má­sik csak férfidivatot tartalmaz. Párisban sok a magyar. Mintegy 50—60 ezer munkás él itt, akiknek 3 hetilapjuk is van. A Köztársaság — Károlyi Mihály lapja, magyar és francia szöveggel jelenik meg. Új Előre c. lap kimondottan kommunista. Párisi Munkás, szintén szociálista lap. Bi­zony jó volna, ha a magyar kormány nem sajnálná a pénzt ellenlap felál­lítására. A párisi nép éjjel él. Az üzleteket reggel 9 órakor kezdik nyitogatni, tetszés szerinti ideig hagyják nyitva. Az erkölcs ledér. A nők ruházkodása hiányos. Van egy mulató: Menyor­szág és Pokol című, ahol dorbézolás folyik e vallásos szent fogalmak neve alatt. Másutt a keresztet csúfolják ki, amikor ráfeszítenek egy ruhátalan nőt. 16 éves leányok szülői felügyelet nélkül járkálnak férfiakkal az éjsza­kákban. A mély vallásosság ismeret­len. A vasárnapot nem szentelik meg. Ilyenkor is nyitottak az üzletek estig s helyébe hétfőn zárnak be. A temp­lomok nem telnek meg zsúfolásig. Magyarországot nem igen ismerik. Azt tudják ugyan, hogy létezik egy Budapest város, de azt hiszik, hogy Csehszlovákiában van Találkoztam az állomáson egy elzászi némettel, 1**25. szeptember 6 akinek igazat adtam, amikor ezt haj­togatta : Elpusztul Páris, ha így ha­lad. Nincsen itt gyermek, nincsen itt erkölcs. Londoni kirándulásunk 3 napig tartott. Nem szólok a kellemetlen emlékű áthajőzásról. Gyönyörködtünk a Themze balpariján fekvő parla­mentben, amely körül helyezkednek el a minisztériumok. Álltunk a West­minster Székesegyház csúcsívei alatt, királyok, nagy emberek egész serege nyugszik itt. Bementünk a Szent Pál kathedrálisba, amely London legna­gyobb anglikán temploma. Tágra me­redt a szemünk a Britisch Muzeum mumiagyűjtemányén. Voltunk a Nem­zeti Képtárban, ahol az angol festők remekeit élvezhettük. A Biológiai Muzeum őslényeit megnézve az óriási Hyde parkba mentünk sétára. El nein kerülhettük a Wembley kiállítást a- rnely egy esztendő óta áll nyílva s ahol Ausztrália, Afrika, Palesztina, Kanada, I dia termékei csodálatos változatosságban kínálkoznak. Bepil­lantottunk a Tower várba a királyi kincsek megtekintésére s azután meg­figyeltük a Tower híd ke téválását egy befutó tengeri hajó előtt. Az angol józan, értelmes, keres­kedő nép. Keleset mosolyog. Sokat ad a sportra, az egészségre, a ké­nyelemre, még az utazó eszközökön is. Este iO órakor elcsöndesedik a roppant város. Szombat déltől hétfő reggelig szinte meghal az élet. A va­sárnap a tetnplombajárás ideje Szent csöndben töltik meg a nagyméretű templomokat Hétköznap délelőtt be­néztünk 11—12 óra között a Szent Margit templomba, ahol áhitatos tö­megek térd -peltek A lelkész 10 per- cenkint az oltár elé lépett és felkerte a híveket: most a betegekért, most a halottakért imádkozzunk. Nagy pla- káiok hirdetik a következő vasárnap prédikálők neveit. Reggel 7 órakor, este fél 8-kor imádságos istentiszte­letek tartatnak. A Hyde-parkban min­den alkonyaiban ingyenszónoklatok folynak. A jó angolok leülnek maguk­kal hozott székeikre és hallgatják hol a szociálista, hol a zsidó pap, hol az anglikán lelkész beszédeit. Páris olyan mint a mérges gomba, színes, szép, rikító. London olyan mint az ehető gomba, színtelen, egy­szerű. A párisiak feltűnően öltözköd­nek, hitvány anyagból, az angolok egyszerűen ruházkodnak, finom jó szövetből. Ha a kettő között válasz­tanom kellene, ezt mondanám: in­kább London, mint Páris. Tátrai Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom