Harangszó, 1925
1925-09-06 / 36. szám
XVI. évfolyam. 36. szám. 1925. szeptember 6. Alapította K A PI BÉLA 1910-beu. LftptulftjdonoB : a uuoanltill Lutner-SaOvetséo Ki Országon Luther-Szövet ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak én reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Bieulgotthárdra (Vasvm.) küldendői:. Klófizotést elfogad .tündén evang. lBlkéae éB tanító. HsojelBBtr alDilao vasárnap 9 liixzatok ö benne mindenkor, ti népek; Isten a mi menedékünk. Szerkesztó-kladóhlvatil: szentgotthArd. Vasvármcgye. * „HABAAHHZO“ előfizetési ára : a harmadik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Latker-MzSretégl tagoknak 10°/t-os kedvezmény, imerlkába égési évrs S dollár ; az utódállamokba a 1U. negyedre 20.000 K. A „Harangéit}* terjeaaté- tére befolyt adományokból •lórványban lakó hlrelnk- oek Ingyenpéldányokat küldünk. Ki mint vet, úgy arat... Márk ev. 4.27. .. a mag pedig kihajt és felnő, ő maga , sem tudja miképen.* Vessetek jó magot, annyit, ameny- nyit csak lehet! Amit az ember vet. azt arat ja. Aki szelet vet — vihart arat. Gonosz szavaknak — átok az aratása; jó szavaknak — áldás a gyümölcse... Gondoljuk ezt meg különösen mi, akiknek sokat kell beszélni: szülők, nevelők, tanítók, prédikátorok. Édesanyák! édesapák! ami jót mondotok gyermekeiteknek, azért még a síron túl is áldást arattok !. .. Tudunk olyan emberekről is, akiket a kétségbeeséstől, az öngyilkosságtól egy-egy jó tanítónak szava tartott vissza; egy régi szó, amely újra megrez- dült a lélekben emlékeztetőül — megmentőül! Hintsetek jó magot... Isten beszédét, bibliánk igéit vessétek bele az emberek szívébe. Ha átlépitek a betegszoba küszöbét, ha meglátogatjátok a sírókat, ilyen köszöntést mondjatok: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall“. . . hirdessétek, hogy az Úr bár keresztet rak a váliunkra, de ad erőt is annak elhordozására; váltjátok, hogy az Úr felemeli a nyomorultat, és megújítja erőit az elfáradott- nak... az ilyen szavak megragadják az ember lelkét és többé el nem engedik; vagy pedig balzsamot hullatnak a sebre, és az a balzsam, talán nem egyszerre, talán csak később, de enyhülést és gyógyulást hoz. Vessetek jó magot — Isten igéjét — annyit, amennyit csak lehet! A mag egy élő szervezet, amely ha nem is mindjárt, de egyszercsak csírázni, növekedni, zöldelni kezd az Isten ereje és áldása nyomán. Az aratás, az eredmény tehát Isten kezében van, azért mindig egyedül Istené a dicsőség!... Uram! növeld közöttünk a te igéd zsengéjét gazdag aratásra! „A te áldott beszéded Teremjen jó gyümölcsöket, Szent igéd és Szentlelked Térítse a bűnösöket, Vigasztaljon bánatunkban, Bátorítson halálunkban.“ Amen. ZionsKtrahle nyomán. Egyházunk dicsősége. irta: Nagy Miklós. Az enyhe szeptemberi verőfényben künn a mezőkön vetőre szántanak jó reménységben munkás emberek. Nemsokára pedig magot hintenek a porhanyó földbe, hogy újra szállhasson az aratók dala „életet termő“ mezőink felett. De az enyhe, szeptemberi napokban megnyílnak az iskolák ajtai is, a padok megtelnek mosolygó, fiatal arcokkal, a magyar jövendő ifjú seregével. Kezdődik itt is a munka — áldott magvetés a lélek mezőin. Gyülekezeteknek, szülőknek gondja, imádsága az iskola felé fordul, s áldozat, lemondás, nélkülözés építi a gyermekek boldogabb jövőjét. Régóta tudjuk, hogy az evangélikus templomok és az evangélikus iskolák egyszerre épültek. Azok a kezek, amelyek összerakták az oltárok köveit, megvetették az iskolák fundamentomát is, templomtornyaink árnyékában felemelkednek a népnevelés hasznos műhelyei. Ki tudná felértékelni, hogy a mi nyo- morgatott és szorongatott magyar evangélikus egyházunk, a szegénykiili, lenézett gyülekezeteink, mekkora áldozatot hoztak népünk műveltség, kultúrája, lelki felemelése érdekében 400 évnek hosszú ideje alatt?! . . . Nálunk nem voltak 10.000 holdas vallásalapítványok, gazdag főúri pártfogók is csak ritkán akadtak, sőt a történelem bizonysága szerint jó ideig még az önkéntes ajándékok, a könyörado- mányok gyűjtése is keményen tiltva volt, ha az evangélikusok ügyéről volt szó. És mégis — a jó Isten tudja csak hogyan — megépülnek az iskolák, a kollégiumok, a líceumok és akadémiák; kitanulnak az „oskolamesterek“ s a külföldet megjárt neves, tudós professzorok, megíratnak s megjelennek nemcsak az énekeskönyvek, de az iskolai oktatás szerszámai, a jó tankönyvek is. S ha nehéz idők jöttek, az üldözések zivatarában nemcsak a templomfalakért emelkedik fel a hívek védő keze, hanem az iskolák alacsony épületeiért is viaskodnak kemény csatákban, hisz akkor is tudták már, hogy evangélikus anya- szentegyházunknak két fontos őrtornya van: a templom és az iskola. De vájjon milyen munkát végeztek ezek a sok áldozattal megteremtett s vérrel megtartott evangélikus iskolák? Vájjon az az evangélikus egyház, amelyet emberek szava ebben a hazában annyiszor halálra Ítélt, az az evangélikus egyház, amelyet fanatikus lelkek ebben a hazában ma is összeégetnének — tudott-e lendületet adni a művelődésnek, tudott-e világosságot hinteni a magyar lelkekbe ?... Fejeljen meg erre a kérdésre az alábbi kimutatás, mely elibénk tárja, hogy ezer embert véve alapul, miként képviseli Magyarországon a négy legnagyobb keresztyén feleséggel küzdő, külső csillogás nél- Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása.
