Harangszó, 1925

1925-09-06 / 36. szám

XVI. évfolyam. 36. szám. 1925. szeptember 6. Alapította K A PI BÉLA 1910-beu. LftptulftjdonoB : a uuoanltill Lutner-SaOvetséo Ki Országon Luther-Szövet ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak én reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Bieulgotthárdra (Vasvm.) küldendői:. Klófizotést elfogad .tündén evang. lBlkéae éB tanító. HsojelBBtr alDilao vasárnap 9 liixzatok ö benne mindenkor, ti népek; Isten a mi menedékünk. Szerkesztó-kladóhlvatil: szentgotthArd. Vasvármcgye. * „HABAAHHZO“ előfizetési ára : a harmadik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Latker-MzSretégl tagoknak 10°/t-os kedvezmény, imerlkába égési évrs S dollár ; az utódállamokba a 1U. negyedre 20.000 K. A „Harangéit}* terjeaaté- tére befolyt adományokból •lórványban lakó hlrelnk- oek Ingyenpéldányokat küldünk. Ki mint vet, úgy arat... Márk ev. 4.27. .. a mag pedig kihajt és felnő, ő maga , sem tudja miképen.* Vessetek jó magot, annyit, ameny- nyit csak lehet! Amit az ember vet. azt arat ja. Aki szelet vet — vihart arat. Gonosz szavaknak — átok az aratása; jó szavaknak — áldás a gyümölcse... Gondoljuk ezt meg különösen mi, akiknek sokat kell beszélni: szülők, nevelők, tanítók, prédikátorok. Édesanyák! édes­apák! ami jót mondotok gyerme­keiteknek, azért még a síron túl is áldást arattok !. .. Tudunk olyan emberekről is, akiket a kétségbe­eséstől, az öngyilkosságtól egy-egy jó tanítónak szava tartott vissza; egy régi szó, amely újra megrez- dült a lélekben emlékeztetőül — megmentőül! Hintsetek jó magot... Isten be­szédét, bibliánk igéit vessétek bele az emberek szívébe. Ha átlépitek a betegszoba küszöbét, ha megláto­gatjátok a sírókat, ilyen köszöntést mondjatok: „Mit használ az ember­nek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall“. . . hirdessétek, hogy az Úr bár ke­resztet rak a váliunkra, de ad erőt is annak elhordozására; váltjátok, hogy az Úr felemeli a nyomorultat, és megújítja erőit az elfáradott- nak... az ilyen szavak megragad­ják az ember lelkét és többé el nem engedik; vagy pedig balzsa­mot hullatnak a sebre, és az a balzsam, talán nem egyszerre, talán csak később, de enyhülést és gyó­gyulást hoz. Vessetek jó magot — Isten igé­jét — annyit, amennyit csak lehet! A mag egy élő szervezet, amely ha nem is mindjárt, de egyszercsak csírázni, növekedni, zöldelni kezd az Isten ereje és áldása nyomán. Az aratás, az eredmény tehát Isten kezében van, azért mindig egyedül Istené a dicsőség!... Uram! növeld közöttünk a te igéd zsengéjét gazdag aratásra! „A te áldott beszéded Teremjen jó gyümölcsöket, Szent igéd és Szentlelked Térítse a bűnösöket, Vigasztaljon bánatunkban, Bátorítson halálunkban.“ Amen. ZionsKtrahle nyomán. Egyházunk dicsősége. irta: Nagy Miklós. Az enyhe szeptemberi verőfény­ben künn a mezőkön vetőre szán­tanak jó reménységben munkás emberek. Nemsokára pedig magot hintenek a porhanyó földbe, hogy újra szállhasson az aratók dala „életet termő“ mezőink felett. De az enyhe, szeptemberi na­pokban megnyílnak az iskolák ajtai is, a padok megtelnek mosolygó, fiatal arcokkal, a magyar jövendő ifjú seregével. Kezdődik itt is a munka — áldott magvetés a lélek mezőin. Gyülekezeteknek, szülők­nek gondja, imádsága az iskola felé fordul, s áldozat, lemondás, nélkülözés építi a gyermekek bol­dogabb jövőjét. Régóta tudjuk, hogy az evangé­likus templomok és az evangélikus iskolák egyszerre épültek. Azok a kezek, amelyek összerakták az ol­tárok köveit, megvetették az iskolák fundamentomát is, templomtornya­ink árnyékában felemelkednek a népnevelés hasznos műhelyei. Ki tudná felértékelni, hogy a mi nyo- morgatott és szorongatott magyar evangélikus egyházunk, a szegény­kiili, lenézett gyülekezeteink, mek­kora áldozatot hoztak népünk mű­veltség, kultúrája, lelki felemelése érdekében 400 évnek hosszú ideje alatt?! . . . Nálunk nem voltak 10.000 holdas vallásalapítványok, gazdag főúri pártfogók is csak ritkán akadtak, sőt a történelem bizonysága szerint jó ideig még az önkéntes ajándékok, a könyörado- mányok gyűjtése is keményen tiltva volt, ha az evangélikusok ügyéről volt szó. És mégis — a jó Isten tudja csak hogyan — megépülnek az iskolák, a kollégiumok, a líceu­mok és akadémiák; kitanulnak az „oskolamesterek“ s a külföldet megjárt neves, tudós professzorok, megíratnak s megjelennek nemcsak az énekeskönyvek, de az iskolai oktatás szerszámai, a jó tankönyvek is. S ha nehéz idők jöttek, az ül­dözések zivatarában nemcsak a templomfalakért emelkedik fel a hívek védő keze, hanem az iskolák alacsony épületeiért is viaskodnak kemény csatákban, hisz akkor is tudták már, hogy evangélikus anya- szentegyházunknak két fontos őr­tornya van: a templom és az iskola. De vájjon milyen munkát végez­tek ezek a sok áldozattal megte­remtett s vérrel megtartott evan­gélikus iskolák? Vájjon az az evan­gélikus egyház, amelyet emberek szava ebben a hazában annyiszor halálra Ítélt, az az evangélikus egyház, amelyet fanatikus lelkek ebben a hazában ma is összeéget­nének — tudott-e lendületet adni a művelődésnek, tudott-e világossá­got hinteni a magyar lelkekbe ?... Fejeljen meg erre a kérdésre az alábbi kimutatás, mely elibénk tárja, hogy ezer embert véve alapul, mi­ként képviseli Magyarországon a négy legnagyobb keresztyén fele­séggel küzdő, külső csillogás nél- Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom