Harangszó, 1925
1925-07-26 / 30. szám
XVI. évfolyam. 1925. július 26. 30. szám. AUpitotta K A PI BÉLA 1910-beti. Laptulajdonofl. t DBDiniull Lutber-SzövKiséa Ax OrnzáfOH Luther-Mzövet- •ég hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a 1IARANGSZÓ szerkesztó- ktadóhivatalánek Bxentgolthárdra (Vaavm.} kOldecdők. Klőfizetéet elfogad «Iliiden evang. lóikéul ét tanító. Maoleisfllk mladaa vasárnap A ki megtagad engem a» emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyel Atyám előtt. SurkMztó-kladóhiratal: SZENTOOTTHÁRD. Vaívármegyc. A „HáJiáXtiNZO" elófizetóei ára : a harmadik negyedévre 16.000 koron». Csoportos küld. 15.000 K. Latker-NiAvatégl tagoka.1 10°/«-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a 111. negyedre 20.000 K. A .Harangozó" terjesztésére befolyt adományokba 1 azórványban lakó híreinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Ne feledd el! Márk 8.«. ,Vevén a hét kenyeret és hálákat adván megszegé és adá az ő tanítványainak, hogy a sokaság elé tegyék .. .* Vette a kenyeret és bálákat adott, vette a halakat és hálákat adott — a Megváltó. Az egyszülött fiú, a Krisztus, aki elmondhatta: »Mindaz, ami az Atyáé, az enyém is...«, de amikor vette a kenyeret és a halat, mégis úgy tekintette azokat, mint a mennyei Atya kegyéből vett — ajándékot!... Nézzünk be a keresztyén hajlékokba, vájjon hány helyen találjuk még meg a hálaadást, hány helyen mondanak még asztali imádságot? Sok családnál ez már nem szokás ; elfeledkeztek az ajándékozó mennyei kézről 1 És ezek után csu- dálkozhatunk-e még azon, hogy Isten majd az egyik háznál, majd a másiknál eltöri a kenyérnek botját, s hogy vesszőjével: szükséggel, nyomorúsággal, munkanélküliséggel, beCsengey Gusztáv, az öreg költőprofesszor a »Fogoly lengyel« országos hírű szerzője július hó ló-ra virradó éjjel 1 órakor egy kórterem gyűrött, kínoktól felborzolt ágyán, a miskolci Erzsébet kórházban meghalt. A mese és a dal árnyékba borultan hallgatott el erre az elmúlásra Megpattant egy lant húrja és átsírt, fájdalmas zengéssel átnyögött ez éjszakában. Színt és zenét, érzést és gondolatot vesztett el ezen az éjszakán a dal, a színek és álomlátások, a daloló vágyak és viruló érzések patakzó forrása apadt el örökre ezen az éjszakán. tegséggel, drágasággal, gonosz időkkel látogatja meg az embereket, hogy mindezek emlékeztessenek bennünket a Teremtőre és hálásan felemeljük szemeinket a hegyekre, ahonnét jő a mi segítségünk!... A jó Isten, a mi kegyelmes Urunk a íöldből hozza elő a mindennapi kenyeret és ha mi nem fogadjuk ezt megelégedett, hálás szívvel, akkor a földi élelem megszerzése örökös agg- ságoskodás, elkeseredett harc és véres tülekedés lesz 1 Szívünk tehát megelégedett és hálás szív legyen, s hogy ilyen lehessen, még egy másik éhséget is le kell csillapítani: a Lélek éhséget Aráiét kenyerével, a Krisztussal. Azért óh Atyánk: »Tőled kérünk előmenetelt, Néped tovább is segítsed. Adj testi és lelki eledelt, Teremts bennünk hálás szívet. Te, ki táplálod testünket, Töltsd be örömmel lelkünket.“ Ámen. N. M. Sorsa tragikus magyar sors. A vézna és törékeny testű, de égő szemű és csupa lélekember, mint bujdosó kuruc menekült el 1919-ben az elrablóit Felvidék meggyalázott, fullasztó levegőjétől az Avas aljára. Itt írta m g utolsó verseit, amelyeket pünkösd előtt ó maga olvasott fel a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület ülésén. Ekkor már beteg volt. Legyengült, megviselt testében az elkoptatott szervek panganí, bomlani kezdtek. Utolsó napjaiban, végső szenvedésében csak a hű feleség volt az, aki együtt szenvedett, együtt álmatlankodott a test korhadó hüvelyéből eltávozni készülő lélekkel. Ma már csak a magára maradt hitves viaskodik tovább gyászával. Csengey Gusztávot földi szenvedéseitől megváltotta a halál. Lelke fényes szárnyakkal szállt fel a halhatatlanságba. * Csengey Gusztáv 1842 augusztus 8-án Révkomáromban született, ahol atyja a Zichy grófok birtokának gazdatisztje volt. Komáromból Pestre, onnan pedig Pilisre, majd Irsára költöztek szülei, ahol atyja által élénk színekkel elmondott csataképek voltak «r. első benyomások, amelyek oly mély hatást gyakoroltak reá, hogy szinte egész költészetében visszavisszatérnek. Harmadik gimnázista korában már ő az osztály első költője. Ekkor írja első szerelmes verseit egy barátjának, Székács Ferkónak húgához, Sopronba, ahová, mint ötödik gimnázista járt, rendkívüli élénk irodalmi életre talált, ahol az iskola falai között még mindig Retőfi- nyomdokain haladt az ifjúság s lapot is szerkesztettek Petőfi költeményeit betéve tudta, azonban Csokonay, Berzsenyi, Tóth Kálmán köteteit is sűrűén olvasgatta. Arany költészetét még csak Toldija révén ismeri, azonban mikor kívánságára 1860 ban Nagykörösre Íratja be édesapja, Arany leglelkesebb tanítványaival jut meleg barátságba, akik között órákat szentelhetett az időközben Pestre távozott Arany János költészetének tanulmányozására. A nagykőrösi rendkívüli mozgalmas iskolai esztendők és a szomorú emlékű Bach korszak tette termékennyé hazafias líráját. Ez a kor lelkesedésre és gyűlöletre tanította a zsarnokság ellen. A készülő emigráció lappangva terjedő híradásai még továbD is kitolták a lelkesedést. Csengey Gusztáv ravatalánál. Irta: Zeman Zoltán. Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása.
