Harangszó, 1925
1925-06-28 / 25-26. szám
212 HARANGSZÓ. 1925. június 28. lelki fejlődése fölött édesatyai éberséggel őrködött. Sok-sok szegény árva gyermek neki kOszOnheti, hogy ember, a társadalom hasznos tagja lett. * * * Tudva van, hogy Gyurátz Ferenc püspök urunk bibliás ember volt, aki a bibliát napról napra olvasta és pedig eredeti nyelven. Az ó testemen- tomot héber, vagy zsidó nyelven, az uj tesatmentomot gOrOgül, s minden egyes alkalmat megragadott arra nézve, hogy a fiatalabb papi nemzedéket is buzdítsa erre. Az 1896-ik évi büki kanonika vi zitáció alkalmával történt, hogy az iskolában és templomban minden teendőt elvégezvén nagy örömünkre kijelentette, hogy mindent a legteljesebb rendben talált. (Ha valaki ebben az állításomban kételkednék, van erre nézve frásos bizonyítványunk is a vizitacionális jegyzőkönyvben.) Oldalán boldogan hagytam el én is a templomot s vele s társaságában hivatalszobámba Jöttem, hogy a munka végeztével papi öltönyeinket letegyük. Mikor magunkra maradtunk, Jóságos arccal, mint édesatya lépett elém és így szólott: »Fiam, szoktad-e a bibliát olvasni, még pedig eredeti nyelven ?* Az atyai kérdésre elhült bennem a vér, mert a kérdés első felére vonatkozólag bátor lélekkel jelenthettem ki, hogy igenis olvasom a bibliát nap-nap után, de a kérdés második felére vonatkozólag habozva, akadozva azt a kijelentést tehettem, hogy én a bibliát csak magyar nyelven olvasom. Erre ő arra hivott fel, hogy vegyük elő a zsidó bibliát s felütve Ezsaiás próféta könyvének egyik fejezetét, azt kívánta, hogy kezdjem el a zsidó szöveget olvasni és magyarra fordítani. Az olvasás is, a fordítás is elég tflrhetőleg ment, mert hát a mi jó Poszvék Sándor tanár urunktól én is tanultam elég szép eredménnyel, de meg azért is, mert a felütött bibliai részt könyv nélkül is tudtam magyarul, mire a megboldogult püspök ur csodálkozva mondá: »hisz egészen jól megy, csak gyakorold magadat a zsidó nyelvbe, meglásd, egészen megszereted < Én fogadkoztam is, hogy a jövőbe olvasom én is héberül a bibliát. De most, mikor már a jó főpásztor nincs közöttünk, mikor a magas mennyekből tekint alá reám, arcpirulással kell bevallanom, hogy a nehéz feladatba beletörött a késem, mert hát, mint sok százezrekben, bennem sincs meg Emlékkönyvbe! Boldog az az ember, ki az Urban bízik. Bízzál Te is Benne, boldog leszel mindigll Veröfény aranyát hinti az utadra, Az öröm sugarát arcodra hullatja. És ha minden elhágy, mégsem leszel árva, Veled lesz az Isten, Ő az életednek Szikla-erős vára, Igaz boldogságait SCHÖCK GYULA. az a nagy nyelvérzék, az a kiváló nyelvtudás, az a vasakarat, az a szívós kitartás, mely Gyurátz Ferencet nyelvésszé és a szó teljes értelmében tudóssá tette. * * * A jótékonyság gyakorlásában hű támasza volt neki az ő jó neje, akit enyelegve, kedélyesen mindig »bites- társnak szólított. Az ő jó szívéről csak egyet említett meg, ami szintén velem történt. A pápai hires református kollégiumnak mint kis diák én is voltam P/2 évig tanulója s ekkor mint evangélikus tanu'ónak 7—8 társammal együtt az evangélikus paro- chiára kellett elmennünk valiasórára. A vallásóra délelőtt 11 órakor szokott lenni, az akkori káplán ur Németh Pál mostani vései lelkész, ny. esperes úr szobájában De sokszor megtörtént, hogy a káplán urnák más irányú elfoglaltsága miatt a vallásórára várnunk kellett. S mivel téli időben az udvaron megfagytunk volna, a jó Főüsztelendő asszony behívott bennünket a konyhába. Kép zelheti mindenki, hogy micsoda érzésekkel állottunk mi ott a konyha egyik sarkában délelőtti 11 órakor, üres diákgyomorral, mikor előttünk sütötték a palacsintát. De hát a jó Főtisztelendő asszony is felismerte a helyzetet, megesett a szíve rajtunk s miután elkérdezte tőlünk, mint édesanya gyermekétől, hogy tudtuk- e a leckénket, voltunk e az elmúlt vasárnap a templomban s mi természetesen csak jót mondottunk magunk felől, mindegyikünknek 1—2 palacsintát adott a kezébe. A palacsinta néha- néha meleg is volt, de azért nincs az a Boszkó művész, aki azt gyor sabban el tudta volna tüntetni, mint ahogy mi azt tettük. (Folyt, köv.) Lagler Sándor esete. L8gler Sándor nagy betegsége gyógyíttatása végett a bpesti Kétly klinikára tqent, ott majd egy évig feküdt s ez idő alatt az ápoló apácák azzal a biztatással, hogy ha kath. vallásra tér, meggyógyul és más egyéb nyugtalanító rábeszéléssel rávették, hogy elhagyja apái hitét. Lagler át is tért 1922-ben, ott a klinikán a kath. vallásra, de íme, 3 év elteltével lelke újra megvilágosodott; nem tudott »az ösztön ellen rugódozni« s amint az alábbi híradás mutatja, apái tiszta ev. hitére visszatért. Az alábbi híradást pedig azért nyomatta és küldötte szét számtalan helyre, mert a kath. egyházba való lépésekor szintén nyomattak vele egy »Ave Mária« feliratú híradást, amit 100 címre elküldettek vele, úgyhogy ezáltal hitének a legteljesebb nyilvánosság előtt való megtagadására bírták. Tették pedig ezt afölött való örömükben, hogy Lagler Sándorban egy evangélikus lelkész fiával tagadtatták meg ősei tiszta hitét: »láss világ, nézd a kath. egyház vonzó hatalmát, még a »lutheránus pap« fia is meghódol Róma előtt!« De Laglert lelkiismerete nem hagyta nyugodai, lerázta a rárakott bilincseket, mert a »lutheránus pap« fia is megtévedhet ugyan, de Isten Lelkének erejével tévedéséből ki is emelkedhet. Ennek bizonysága az alábbi nyilvános, bűnbánó vailástóte): Lelkem fölszabadulásának emlékére. Közlőm, hogy az ág. hitv. evangélikus-keresztény anyaszentegyházba — melyet ezelőtt 911 nappal, testilelki gyötrelmeim áital elkábítva, hűtlenül elhagytam — visszatértem, illetve annak kebelébe újból felvétettem. * * * Teremts bennem új szívet, óh Isten és az erős lelket újítsd meg én bennem. Uram, könyörülj rajtam, gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem Teellened Öh Istenem, tarts meg engemet apáimnak tiszta hitében s ruházz fel engemet a Szentlélek erejével, hogy egyházamhoz, hitemhez, vallásomhoz, mint szent kegyelmedből visszanyert legdrágább lelki vagyonomhoz ragaszkodjam midhalálig. Mert én elhittem és megtanultam, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott emberek között, ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk, mint az Űr Jézus Krisztus. * * * Veszprém (Szigeti József-ucca 38 ), 1925. Pünkösd hava (május) 28. Pünkösdi üdvözletté' Lagler Sánd' ny. községi vezető
