Harangszó, 1925
1925-05-17 / 20. szám
XVI. évfolyam. 1925 május 17 20. szám. Alapította K A PI BÉLA HHO-ben. Laptulajdonos a Danámon Latbei -Szövelséo ■. m Kz Orazákoh Lutf\cr-N/.ÖTct lég hlratalort lapja. X évi rátok, elótlzotéal dijak éu reklaniáoiök a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának HvantrfutthAru'M (Vasra.) küld midik. Klóhvetést elfogad toindeD avang. leikéi» ét tanító. M:g.|f!aílk mlndea márnán. Aki fnjülöli az 6 atyjafiát, mind embergyilkos az. SzerkaacU Maáékiratal: szentootthArd. Vaitvármegyc. A „HAJUKOSZ0" előfizetési Ara : a Második negyedévre 16.000 korcos. Csoportos küld. 15.000 K. l.uther-SilWetégl bt(Cük.sk lC/o-os kedvesmény. Amerikába egész érre 2 dollár ; at utódállamokba a II. negyedre 20.000 K. A .Harangiad' terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat ktlldflnk. Polgári és katonai erény. Irta: vitéz Raics Károly tábornok. Ez a tétel olyan benyomást kelt, mintha a polgár és katona egymástól különböző lény volna; mintha közös erényeik nem volnának; mintha egyik erénye ártana a másiknak. — Régen valóban úgy volt a dolog, hogy a polgár egyáltalán nem érdeklődött, vagy legfeljebb csak akkor kezdett érdeklődni a katonahivatás iránt, mikor bevonulása a fegyvergyakorlatokra közvetlen küszöbön állott; a katona pedig a polgári hivatások iránt, ha az elengedhetetlen szükségesség követelte ezt tőle. Mindegyik a maga külön kis világát élte, minélfogva — eltekintve minden egyébtől — mindjobban eltávolodtak egymástól. Akármennyire volt is a mi hadseregünk az általános védkötelezettség elvén néphadsereg, valahogyan nem értették át kölcsönösen egymással szemben fennálló kötelességeiket a „Haza“ és a „magyar faj“ iránt. — Az emberi erények kölcsönös meg nem becsülóse, vagy félrebecsülése szitolta egymás között az ellentéteket. — Ma már vége van, helyesebben végének kell lenni ezeknek az állapotoknak. A trianoni u. n. békeszerződésnek nem is oly nehezen felismerhető egyik célja, hogy a katonaerények iránt érzéketlenné tegye fiatalságunkat és ily módon kioltsa lelkűkből a katonaerényeknek utolsó parányát is. — Ezért csak 35.000 a hadsereg béke állománya, melynek még 12 évre kötelezett zsoldosokból kell állnia. A Csonka Hazának katonailag ki nem képzett fiatalsága tehát valóban úgy nő fel, hogy a Hazának fegyveres védelméről fogalma sincs. — Ha tehát a szükség úgy követelné, hogy a Haza védelmére siessenek, ezt a szent kötelességeiket teljesíteni nem tudnák. Legfeljebb ágyútöltelékként szerepelnének. — Ugy-e ez nem valami biztató kilátás? A korszerű harceszközök borzalmassága a hazafias lélek szilárdságában találja meg egyedüli megbízható ellenszerét. A népietek erejének a növelése kell, hogy ma főtörekvése legyen az arra hivatottaknak. — Ezért tartom én ma különösen fontosnak a lelkészi és tanítói hivatást. Nekik kell az ösztönzést megadni arra, hogy mindenki saját lelkének a* mélyére leszállva, felhozza onnan és kiművelje azokat a részben szunnyadó, részben csirázó, de oly nehezen fejlődő értékeket, melyek halálos veszedelem idején talpig férfiúvá avatják az embert. Ennél szebb hivatást nem ismerek. Hát nem a legjobb előkészülés ez a jövőre? Amellett még oly területen működöm, mely „Trianonéra nézve is megközelíthetetlen marad. Hát nem talpig férfiakat kell nekünk ma nevelni ennek a Hazának ?! Ellenségeink számbeli túlerejét csak a talpig férfiak hadserege ellensúlyozhatja. Ezt kell elsősorban a lelkésznek, tanítónak megértenie, hogy ezt az önmagával szemben fennálló kötelességét mindenkivel megértesse. — Nekünk ina nem polgárokra, nem katonákra, de igenis talpig férfiakra van szükségünk. Ma csak az ilyenekből lehet jó polgár és jó katona egyaránt. A „talpig férfiút“ hit nélkül nem tudom elképzelni. Az erények kifejlesztésének az egyedüli melegágya: a hit. De nem a rajongó hit, mely csak önmagáért hisz, hanem a megelevenítő lélek hite, mely másokat is magával ragad, átalakít, önmagunk, Hazánk és fajunk iránti kötelességeinkre, vagyis az erényekre megtanít. Ma katonának kell minden polgárnak magát éreznie. A lényeg éppen az érzésen, a tudaton fekszik, mert akkor már elárulom az erős akaratot is, hogy ilyenné lenni törekszem. Ez az erős akarat nyomja reá bélyegét minden munkámra. Ily módon lassanként arra a meggyőződésre jutok, hogy új szellemben élek. Erő sugárzik ki lelkemből, mely ledönt minden akadályt, ami utamban áll; mely kezdeményez, mert bízik magában, mely készséggel viseli a felelősséget elhatározásaiért, mert ezeket megvalósítani is tudja. Ebben az új szellemben való élésem azonban még bizonyos engedelmességre is elkötelez önmagam iránt. Ez a kötelezettség pedig önmagam fegyelmezése. íme a tevékenységnek óriási munkaköre, melybe embertársaimat is bele kell vonnom, — hogy hathatós munkát végezhessek. Fegyelmeznem kell tehát őket is. Összetartás fegyelmezettség nélkül elképzelhetetlen. Ha tehát csak ezt a kettőt, t. i. szellemet és fegyelmet sikerülne megalapoznom a fiatalság lelkében: kész volna a félelmetes láthatatlan hadsereg. A kötelességérzeten és a tekintély tiszteletén felépült becsületes, keresztény szellem és a meggyőződésen alapuló fegyelem tehát egyaránt polgári és katonai erény! Lelkészek! Tanítók! tanítsátok meg ezen erények gyakorlására a mi fiatalságunkat és a Tietek lesz a magyar feltámadás minden dicsősége 1 Gyíijtsiink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fen tartására, Viseljük szívünkön a Harangszó ügyét!
