Harangszó, 1925
1925-01-18 / 3. szám
XVI. évfolyam. 1925 január IŐ. 3. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a üanamúii Lomer-Szoveísfio. ia Országos Luther-Szöret- •ég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetést dijak és reklarr.áoiők a HARANGSZO szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HsoJslenllt minden vasárnap. 9 Bzerkesstfi-Madóhlvatal: szentootthArd. Vasvártnegva. A „HAP.A5t.SZ0“ előfizetési ára: a harmadik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Lutfcer-Szővetégl tagoknak 10°/a-os kedvezmény, ámerlkába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a ül. negyedre 90.000 K. Emberek fiai! Meddig szerettek hiábavalóságot és kerestek hazugságot? A .Harangsző* terjesztőiére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Hív az Úr. Az emberiség jórésze Golgotát járt, szomorú útjában megtalálta a kereszten függő' Üdvözítőt. Ha sírva is, az isteni kegyelemtől érintve őrzi, védi hitét, vallását s mélységesen hisz. A másik nagy rész Kálváriát járt, jártában elvesztette hitét s az istentelenség erőszakával pusztít mindent, ami neki is szent volt. A kereszt neki ostobaság. Templomok romokban hevernek, vagy meg- szentségtelenítve a bűn hajlékává lettek. Isten szolgái a hívő lelkek millióival a halálban találtak menedéket. Pedig az Úr nem szűnik meg hívogatni: „Jöjjetek hozzám és maradjatok bennem“. Kérdem, megbánta-e valaha akár az egyén, akár az egész világ, ha áz Úrra hallgatott? Ó mindeneket beváltott. Szeretetet, békét és örömet nyújtott e világnak. Sokan ezeket az adományokat keresik mödern szólásokban, de csak hiú ábrándok maradnak meg. Sokan mint értéktelent eldobják, hogy majd legyen, ami után epe- kedjenek. Kevesebben vannak, akik szívükbe fogadják és mint az élet legnagyobb értékeit megtartják. Az Úr szakadatlanul hív, mert akarja, hogy hofczá jöjjünk és benne maradjunk. A Vele való kapcsolatunk egy pillanatra sem szakadhat meg. „Maradjatok én bennem“, ennek a parancsnak nyitó ereje a szív kapujára hat, megragadja az érzelmet, fel is fogjuk, hogy egyedül ar Urnák van joga ezt a parancsot állandóan fülünkbe zúgni. Ha nem fogadjuk meg, akkor a templomrombolók, lélekmételyezők között a helyünk. Ne hadakozzunk ökölbe szorított kézzel az Isten ellen, mert szavának lágy zenéje fel fogja ébreszteni az emberiség eme részét szörnyű életéből. Emberiség! Hagyd az Urat szólni hozzád, ha üres a szived: megtölti szeretettel, ha életed csak könnyezés: puha kézzel törli le, ha ételben, ruhában szükséget látsz: megadja a mindennapit és a liliomok példájára gondoz, csak hallgass reá, mikor így hív: „Jöjjetek hozzám“, és mikor így marasztal: „Maradjatok én bennem“. Krón Ferenc. Székács József és a pátensküzdelem.*) — Történeti korrajz. — Irta: Benkő István szegedi főgimnáziumi tanár. A világosi fegyverletétel után következett Magyarországon a rémuralom. Székács József Török Pál nevű református paptársával együtt menekült, bujdosott Orosházán, Komlóson, Szentesen. A menekülők hosszú szakállt, bajuszt növesztettek, hogy simára borotvált arcukat elváltoztassák. Szürke ruhában tanyákon találtak búvóhelyet, mégis sokan rájuk ösmertek, de el nem árulta őket senki. Egyszer Székács József egy tót asszonnyal küldött levelet feleségének. Ennek a levélnek igen különös, de teljesen gyanútlan „boritéka“ volt: egy szép piros-ropogósra sült kenyér. Az aggódó feleség megkapta. Válaszolt is reá, egy tót ujtestámentommal ajándékozván meg a „levélhordót.“ Ez boldog büszkén mutatta az ajándékot Székácsnak, aki szépen kivette a tót könyv belső lapjából a beleragasztott — magyar levelet. 1851-ben jelentkezett Pesten a katonai törvényszék előtt s nyílt, bátor védőbeszéde miatt aligha el nem Ítélték volna, azonban pesti német paptársa, Lang Mihály és Mária Dorottya főhercegnő közbenjárására szabadon eresztették. De tétlenségre volt kárhoztatva, mert *) I lia/.i Híradó 84. szám. a magyar protestáns egyházban jóformán 10 évig nem volt semminemű közkormányzat, semmiféle összekötő kapocs. Az egyház, mint maga az alkotmány, törvényenkí- vüli állapotban volt. A püspökök és világi felügyelők helyét a gyűlés nélkül önkényesen kormányzó adminisztrátorok foglalták el. 1856- ban gróf Thun kultuszminiszter kihirdetett egy, a két prot. egyház képviseletére és kormányzatára vonatkozó törvényjavaslatot és felhívta a kerületeket, hogy nyilatkozzanak. Nyilatkozni egyházkerületi gyűlésen vagy zsinaton lehetett volna, de erre nem is gondolhattak. Hogy tehát Székács a többi egyházakat tájékoztassa s főként, hogy a zsinat összehívására engedélyt kaphassanak: többekkel egy 80 oldalas röpiratot szerkesztett s kinyomatva szétküldötte az országban minden egyháznak. Ez a röp- irat a miniszternek is megfelelt s lényege az volt, hogy zsinat nélkül a magyar protestáns egyházaknak nem lehet semmiféle véleményük. Mikor ezért a kultuszminiszter pörbefogással, börtönnel fenyegette, azt felelte : „Ha a kormány minden áron mártírokat keres, találni is fog“. Most ismét négy kínos eszOlvassuk és tévesszük a Harangoz ót! «wir»
