Harangszó, 1925
1925-01-11 / 2. szám
1925. január 11. ha például veszem a szenvedésben és a béketürésben az Úr nagy szolgáit. A biblia lapjain, a keresztyénség történetében és a jelenkorban is hány buzdító példa ragyog előttem I KORKÉPEK. Karcolatok a hétről A fővárosi lapoknak egybehangzó jelentése szerint a békeévek óta nem volt Budapesten oly zajos, oly tomboló Szilveszter éj, mint az idén, A kávéházak, vendéglők, színházak, mozik valóságos ostromló emberáradattal küzdöttek. Aki előre nem gondoskodott jegyről, helyről, annak lehetetlen volt valahová bejutnia. Szilveszter éjszakáján, azt Írják a közgaszdászok, milliárdok cseréltek gazdát. A mulatóknak semmi sem volt drága. A kis újévi malac ára 1I2 millióra szökött fel a nap folyamán. Kéményseprők, malacszőr áru Igát ása mellett csókokat is árvereztek. Egy-egy szilveszteri csők átlagára 100, 150 ezer korona volt. A záróra után a derengő reggeli órákban Budapest uccái báltermekké változtak át. Senki sem akart hazamenni. A rendőrök szinte könyörögtek az embereknek, akik az uccán folytatták a mulatozást, hogy térjenek haza. Természetesen a mentőknek a sok alkoholmérgezés következtében rendkívül sok dolguk akadt Szilveszter éjszakáján. És még valaki mondja, hogy konszolidálódunk. Félő, hogy Sodorna és Gomora sorsa várakozik reánk. * Jézus szíve kultuszának 250, ill. 25, majd 10 éves évfordulója alkalmából a főváros katholikus egyesületei díszgyülést rendeztek újév napján a régi országházban. Itt többek között Huszár Károly, a nemzetgyűlés al- elnöke is felszólalt, aki a beszédében a katholicizmus hivatásáról szólt és cáfolta az utóbbi időben gyakran ismétlődő ráfogást, hogy a magyar katholikusok nem eléggé magyarok és nem eléggé keresztyének. Erre a rá fogásra — úgy mond — a magyar katholikusok azzal cáfolnak rá, hogy szeretettel és keresztyén megértéssel teljesítik hivatásos kötelességüket. Mi a magunk részéről a magyar katholikusoknak magyarságában és keresztyénségében nem kételkedtünk soha. Ami azonban azt a nagy szeretetet és egyetértést illeti, főleg egyes katholikus lelki vezetők részéről, tisztelet a kivételeknek és Huszár Károlynak, a nemzetgyűlés HARANOSZÓ. alelnökének — ebben egy kicsit kételkedünk akkor, amikor nem is Mucsán a katholikus iskolaszékből kiebrudal- ják azokat a tiszteletreméltó katholikus polgárokat, akiknek protestáns feleségeik vannak; holott a róm. kath. jellegű iskolának fenntartó testületé a politikai község, ahol is a más vallásu polgárok tiszteletreméltó ösz- szeggel adóznak. * A pápa a titkos konzisztorium legutóbbi ülésén beszédet mondott, a- melyben rámutatott a különböző országokban megtartott katholikus nagygyűlések jelentőségére, hangsúlyozta, hogy a franciák a vallás védelmére egyesültek és szervezkedtek, majd megemlékezett a bolsevista veszedelemről is, amely újabban az egész világot fenyegeti. Vájjon megértik-e a pápának intő szózatát ott és azok, akiknek legelsőben is kötelességük meghallani a pápa intelmeit és mindent megtesznek-e a bolsevista veszedelemnek elhárítására: a munkások és az ínségesek jólétének emelésével. HÁZI-ORVOS. A hygienia a közép- és újkorban. Az <5 kor egészségügyi fejlődését romba döntötte a középkor, amely eszméjével tönkretette a testnevelést. A földi életről való fölfogás az volt, hogy a föld csak a siralom völgye. Az igazi élet csak a lelket üdvözítő tűlvilági élet. Ezért a test sanyargatását hirdették. Ennek meg is volt a következménye, mert országok szerte milliónként szedték áldozataikat a legkülönbözőbb járványok; így a vérbaj, a pestis, a bélpoklossdg stb. stb. Ekkor is történtek ugyan intézkedések a járványos betegségek leküzdésére, de eredménytelenek voltak, mert azt még fokozták a folytonos háborúskodások és a később beállott 'vallásszakadás. A reformáció volt az, mely az emberiséget e téren is nagy lépéssel vitte a felvilágosulás korszaka felé A humanitás és az emberek egyenlőségének eszméjétől áthatva a közegészség ügyet is fellendítette és fejlődésnek indította. A Napóleoni háborúk után a megértés megnyugvás korszaka következett. Az emberek belátták, hogy az egyed élete és egészsége az összeseké. Ebből kiindulva Pettenhoffer egy 13 uj tant alkotott és ezzel egy uj korszakot is nyitott meg a hygienia történetében. ö volt az első aki figyelmeztette az emberiséget arra, hogy »Az egészséget elsősorban a környezet veszélyezteti, amelyben élünk és ha az egészségi viszonyokat javítani akarjuk, a környezetünket, az életmódunkat kell úgy berendeznünk, hogy abból, se magunkra se másokra kár ne származzékc. Ennek a tannak később mind több és több hive lett, s ebből fejlődött ki a XIX. század hygieniája. Dr. Schwartz Ernő. egyröl-mAsről. A mindennapi életből. A nyúlbőrök elkészítése. Friss házinyulbőrökért a kereskedők nem adják meg a kellő értéket, azért ajánlatos, ha jól akarjuk eladni, vagy saját használatunkra akarjuk megtartani, a bőrt előbb teljesen kiszárítani. A nyári bőr nem alkalmas a szőrmének való kikészítésre, azonban bőrnek kikészítve, cipóbélésnek alkalmas Szőrmének csak a téli nyulbőr jó, (októbertől februárig, csak hideg télen márciusig). A bőr kikészítésénél a következőképen kell eljárni: A bőr egy deszkára lesz kifeszítve. Ennek kellő nagyságúnak kell lennie, pl. 70 cm hosszú, a nagyobb szélessége 24 cm. és a kisebb szélessége 8 cm , a széle legömbölyített legyen. Most a szőrös felével befelé fordítjuk a bőrt és a farkánál és lábainál egy egy szöggel megerősítjük. A külső (húsos) felét ekkor egy meleg folyadékkal, mely áll 1 liter vízből, 0 5 kg. tim- sóból és 50 gr. sóból, bekenjük és száradni hagyjuk. Ez az eljárás 2-3- szor megismetlendő. Ilyen módon, ha a bőrök a levegőn megszáradnak, ekkor összeszedjük és egy száraz helyen elraktározzuk. De miután az egymásra felhalmozott bőrökbe a moly befészkelheti megát, tanácsos időnként alaposan kirázni és kikefélni. Az ilyenkepen helyesen kezelt bőrök most már készek arra, hogy a szűcs kezeibe ke: üljenek. HETI KRÓNIKA. A kormányzó újév napján fogadta a diplomát iái testület tagjait Az üdvözlő beszédet francia nyelven a pápai runcius mondotta. A református egyház üdvözletét Ravasz püspök tolmácsolta. Az osztrák parlament épületeben rádiót szereltek fel. — Az egyik osztrák lap ka-
