Harangszó, 1925
1925-04-12 / 15. szám
XVI. évfolyam. 1925 április 12. 15. szám. Alapította K A P I BÉLA 1910-bao. Laptulajdonoi: a DcnáaldU LBJüer-Szövotséa Az OrH/.auOH Lutlier-Szöret- ség hivatal«* lapja. Kéziratok. elöfizutóni dijak óh roiclaoiftoidk a HARANGSZÓ azerkesztó kiadóhivatalán ok fteMttffotthárdra (Vavvin.) kükUndflk Rióflxetóft elfogad tntadan aranf. Iáiké»* éo tanító. MsgJMi mlsJea vasárnap f Serkenj fel, aki aluszol, és támadj fel a halálból és felragyog teneked, a Krisztus. Swrk»s»tó-kl»d6hlr atal: szentgotthArd. Vsavánnt^ye. A „HAROWJNZfl“ •lóHz.tésI ára : a második negyedérro 18.000 korona Csoportot küld. 1G.000 K. (.■tkor-SsáTOtégl tatoknak I0°/o-oa kedTMmány. kmortkába égés* árra I dollár ; aa utódállamokba a 1. negyedra 30.000 K. A .Baraiigaaó* torjesíts•áro befolyt adományokból •aórráuyban lakó híveinknek lngyenpáldányokat küldünk. Blvétetett a kö. Ján. 20 : 1. Irt*: Dr. Seholtz Oszkár. Lelkünk mérlegét örömök és szomorúságok tartják egyensúlyban. Ha egyik serpenyője lesűlyed, puszta helyrebillenése is már lelki zavart szül. Bánattal telített lelkek- ből az öröm első percei csak félelmet és megdöbbenést váltanak ki. A Feltámadás fénylő napkorongja Nagypéntek gyászfelhője mögül oly hirtelen tűnik fel, hogy a böjti hetek keserveinek borongós égboltjához szoktatott szemeknek még a világosság is fáj. A könnyek zápora mindent elsötétít; a szem csak egyet lát: a sírt. Ha vigalmakba folytatott nemzeti gyászunkban olykor-olykor magunkba szállottunk, mi is csak egyet láttunk: a sírt, melyben egy ezer éves nemzet álmodik ... az újabb ezerévről. S mióta tudatában vagyunk saját bűneinknek, amióta láttuk, tapasztaltuk, hogy a világ milyen kegyetlen, szomorú látomásaink ködös homályán a feltámadás reménysugarai sem tudnak erőt venni. Óh Husvét áldott hajnala ! Szüntesd meg lelkünk zavarát. Ám döbbenjünk meg, fussunk el, mint Mária Magdaléna... csak lássunk, lássunk tisztán; lássuk meg azt is, amit ő látott, hogy a sírról elvetetett a kő. Mert nincs olyan sírkő, mely el ne vétetnék, ha a sírba fektetett testben Krisztus lelke lakozott és a sírkövet Krisztus ellenségeinek kővé meredt szíveiből faragták. A sírkő pedig, mely látomásainkban elénk mered csak azért oly szörnyű, mert szemcséi között megkövesedett magyar szívek is akadnak. Szívek, melyek a Mária Magdalénák keservét, ijedelmét s az Urat kereső siralmát nem értik meg. Szívek, melyek Isten igéjének andalító zenéjére soha nem figyeltek, örökös és céltalan tobzódásaikban idő előtt kimerültek, születtek és megkeményedtek. Ám vannak még tanítványai az Urnák, kiknek szive igazi szív. Jó tiszta és nemes szív. Ha ezek az üres sír láttára összedobbannak, egymást bátorítják, vigasztalják, A történelem eltemetett rétegeiben, kétezeresztendős mélységben egy gazdag aranybánya van. Ott fekszik még jóformán az egész kincs. Csak néha vetett föl belőle egy-egy darabot valami földindulás. Az így napfényre jutott arany forgalomba került, de igen sokszor addig vegyítették újra meg újra nem nemes ércekkel, amíg végre aranyértéke csak névleg maradt meg. Ez a ki nem aknázott hatalmas aranybánya: Jézus élete. Ha ezt a a kincset el lehetne osztani az ei íberek között, dúsgazdaggá lenne tőié az egész emberiség. De amit felhoztak belőle, azt az egy-két darab aranyat, vegyítették, rontották nem nemes ércekkel és szegény maradt a világ. Jézus a lelki és anyagi élet tökéletes harmóniája. Az igazi ember, aki azért emelkedik ki a teremtésből, mert a magasba tud nézni. Nem tartja békóban az állati anyag. Ez a világtörténelem problémája. Mihelyt többre becsüli az emberiség a lelki kincseket, mint az anyagi egymás sebeit Isten igéjével gyó- gyítgatják — úgy kétségbeesésre nincs okunk. Mert ha egyszer mégis csak kialakul bennünk a Krisztus lelke, ám temessék el a testet. Krisztus lelke erősebb minden földi hatalmasságnál, játszva hengeríti el saját sírkövét s inig a bűnbánó magyar Magdalénák megdöbbenve susogják el egymásnak, hogy „a kő elvétetett“ — Krisztus tanítványai, lelkének örök letéteményesei, örömtől megittasodva felelik reá: „az Úr feltámadott!“ javakat, nincs többé gyűlölség, háború, rablás, csalás. Mert a lelki kincseket akkor ingyen veszik és ingyen adják. Mikor hull le majd a kereszténységről az ószövetség és a pogányság utolsó békója. Ez pedig nem ábránd, mert nincsen más megoldás. Ezt az utat tapogatja vakon, öntudatlanul a világtörténelem fejlődése. Az élet anyagi kérdéseinek válsága világ- probléma lett. Az, hogy mindenki gondtalan életet élhessen, sohasem lesz lehetséges, mert ügyességgel, munkabírással mindig elébe vág egyik ember a másiknak. De az az idő eljöhet, hogy az ember az anyagi javaknak nem tulajdonít többé fontosságot a szellemiek mellett, mert szellemi élete annyira kielégíti, hogy az anyagi javakból csak annyi kell neki, ami az élet- fenntartáshoz feltétlenül szükséges. Ez pedig olyan kevés, hogy ennyi mindenkinek juthat. Ez szóra se lesz érdemes. Igen. Jézus itt élt közöttünk, aztán sírba tették. Nemcsak abba Husvét. Irta: Hamvas József. Viseljük szivünkön a Harangszó ügyét!
