Harangszó, 1924
1924-10-19 / 42. szám
\m. október 12 HARARQSZO 315 gyengeség idézte eló. Hiába állták körül a szerető szívek, hitvese és két felnőtt fia, az imádkozó ajkak is csak a fájdalomtól való megváltást rebeg- tek... Azután gyorsan jött a halál fu- valma. Szomorúan bántó volt, hogy a Hangya kórházában is annyira elfogultak az ápoló apácák. A viharos leiek nem úrvacsorázhatott... Az utolsó pillanatban küldtek értein, amikor már minden későn volt. .. Könnyű ott elkésni, ahol arra való szándék is meg van. Szegény Kubisch bácsi, halálod mutatta meg: mily’ nagy voltál a ma- J gad munkakörében Nemcsak szóval, hanem tettel bizonyítottad be, hogy a magyar tanító méltó a mindenki által való tisztelesre és megbecsülésre. Szeptember 27 én lefolyt temetésén impozánsan nyilvánult meg a mélységes részvét: tisztelők, ismerősök, barátok, kartársak, tanítványok nagy csoportjában. A templomban elhelyezett koporsója felett Blatniczky Pál főesperes és Késraárszky Öyula tanító méltatta érdemeit; a temetőben, nyitott sírjánál e sorok írója imádkozott, Noszkó István az iskola és egyház nevében, Batta Árpád a ref. egyház, Perényi Ká*5Ő a pestmegyei taníióegyesti!et, egy központi kiküldött a Hangya képviseletiben búcsúztatta és ismertette azt a sok munkát, rnely mind az ó nevéhez fűződött. Ligeti Qyula karnagy vezetésével az Ev. Nőegylet dalárdája gyászdalokat enekelt a templomban is, temetőben is. Kubisch Emil porsátora megpihen Őszi hangulatban. Szelíd őszi napfény csókolja a földet, sárguló lombokat, virágtalan rétet, Szomorú a határ, bánatos a lelkem fszet. — mint ez a nagyon bús, haldokló lermé. .. Szomorú a halár. Könnyes, bús a lel- , kém, Míg uj virdgnyltás ja, őszi her vadasra. (Múlandó csupán az: mit emberkéz alkotott.) Istentől eredő virágfakadásnak, örök szeretetnek — (Ogy-e, te is tudod?) Nincsen elmúlása !.. . UUÜY ILONA. ott, ahol immár nem fáj semmi... Munkás, istenes szelleme azonban tovább él — sok ezer tanítványának a szívében. Szelleme modora, jelleme, cselekedetei, gondolkozása, mind-mind arról tett bizonyságot, hogy Krisztusnak igaz követője volt. Ezt az örökséget vegyük át tőle s akkor emlékezetét is megőriztük időtlen-időkig ! Szuchovszky Gyula. Az amerikai cserkészet tanulmányozása. Cserkésztisztjeink New-Yorkban. »Óhazai cserkésztisztek New-Yorkban“ cím alatt olvassuk egyik tekintélyes amerikai lapban, hogy a Magyar Cserkeszszövetség 111. kerületének megbízottja, ki nm!t év decemberében indult el segédtiszt kísérőjével tanulmány útra Amerikába, existenciájukat férfiasán megalapítva az amerikai cserkészviszonyok tanulmányozását megkezdték. A cikk különben a következőket írja: Argentína kikötőibe is s onnét élelmiszereket hozott Hamburgba. Vilmos már két évet töltött a hajón, mint őszintén kitnondá, megelégedéssel, boldogan. Ez időben az Eg> esült államok kormánya tengeri erejét emelni akarván több hadihajót készíttetett. Kardos Vilmos is felhívást kapott képzettségének megfelelő szolgálatra az egyik u| páncélos hajón. A newjorki kikötőben hajójának újra meg- rukodása idején jött hozzá a felszólítás. Eddigi hajóstarsai mind mély sajnálattal vették az értesítést, hogy a nemesjellemü, képzettségével kiváló mérnök körükből távozik. A matrózok szomorúan hangoztatták : mi egy jőbaráttóí szakadunk el, kinek nemcsak esze, de szive is van A fedélzeten körülvették s melegen kérték: maradjon velük, legyen továbbra is le ki vezérük. Ö ragaszkodásuktól meghatóban szólt: — Tudjátok barátaim, az embernek mint honpolgárnak hazája iránt is vannak kötelességei. Ha az hívja szolgálatra: helyt kell állania. Isten áldását kérem reátok. Örülni fogok, ha az itteni, vagy más kikötőben találkozhatom veletek. Vilmost a tengernagyi hivatal a Jázon nevű uj hadihajóra osztotta be gépészmérnökkép s ő itt mar előbb is vasszorgalom- mal tanulva nem sokára letette a tengerészeti tiszti vizsgát is. A kapitány Schmith Arnold kevés szavú, komoly ember volt. Szigorú fegyelmet tartott a hajón, de szigorúan velie saját kötelességét is. A rendhez ragaszkodásban, a feladat végzésében példakép állott alárendeltjei előtt. A hajón volt hadlelkész is s ennek buzgón és örömmel segédkezett Vilmos a lelki élet ápolásában. A legénység s a matrózok iránt i1t is mindig jóakaratot mutatott, szívesen elbeszélgetett velük. Ha fárasztó volt a gyakorlat: bátorította, vigasztalta őket. A pihenés óráin is gyakran körükbe ment s ismeretterjesztő erdekes előadást tartott előttük. Maguk között ezek mind úgy beszéltek róla, mint nemesielkü jó barátról. A legénység kiképzése után a Jázon hosszú körútra kapva utasítást. Meglátogatta Afrika déli határán a Jóremény fokot. Felkereste Ceylon, India kikötőit, majd Japán, Khina partjait. A kikötőkben a tengerészek, matrózok — midőn nincsenek elfoglalva — óhajtanak néhány óráig a partra lépve körülnézni, a városba beiátogatni. Az engedély megadása erre azonban nagyon kockázatos. Amint ugyanis a tengerész-legény a szárazra jut: sajat tetszésétől függ, vájjon vissza menjen-e a hajóra, vagy az idegen állam földjén maradjon? A parton levőt a kapitány »Nekünk itt Amerikában élő magyaroknak sok alkalmunk van hallani a cserkészekről Boy Scoutokról- Lépten-nyomon értesülünk az itteni Boy Scoutok működéséről. Folyóiratokban, képekben, rádióban mindenütt szerepelnek és képviselve vannak, nem is szólva a nyári nagy cserkész- táborokról. Még jobban fogja azonban érdekelni nb. olvasóközönséget óhazai testvéreink sorából kikerült cserkésztisztek amerikai tanulmányutazása céljából. Kevesen vannak talán értesülve arról a nagy munkáról, amit a Magyar Cserkész- szövetség végzett az utolsó három évben. Ezen gyönyörű intézmény, amely az egész világ összes nemzeteit meghódította s fiait egy táborba olvasztotta s így az óhazai ifjúságot is csapatokba tömörítette úgy, hogy az ideálizmustól eltelt vezetőférfiak kemény úttörő munkája után — ma már a M. Cs. Sz. külföldön is elismertté lett nagyszerű szervezetével. Jól választott Mechle József tanár cserkészliszt, amikor segédtisztjével, Weber Gyula cv. tanítóval, az amerikai cserkész szövetséget tüszte ki tanulmányozása céljául, melyről bátran állíthatjuk, hogy vezető szerepet viszi a világon az angoílal vetélkedve. Nevezettek már decemberben érkeztek meg New-Yorkba, mely alkalommal jelentkeztek az Amerikai Cserkész Szövetségnél s átnyújtották a magyar Föcserkésznek az amerikai Föcserkészhez címzett üdvözlő levelét. Az Amerikai Cserkész Szövetség részéről a legmelegebb fogadtatásban részesültek. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, s a magyar közönség figyelmét felhívni arra, hogy ezen ideálizmustól vezetett cserkészek nagy vállalkozásukat — külföldi szolgálatukat — privát ambícióból ajánlották fel a Magyar Cserkészszövetségnek, nem félve az élet nehézségeitől, hisz szavaikkal élve, mint cserkészek a jég hátán is meg kell ólniök, a kenyerüket tanulmányaik alap- és föfeltételeit önmaguknak kell biztosítani. Ezentúl az ízléses, régóta bevált, dobozos „valódi Franck kávépótlék“ az utánzott gyártmányoktól külsőleg abban különbözik, hogy címkéje barna-kék-fe- hér szinekból van összeállítva, amelyen a jellegzetes ismertetőjelek, nevezetesen a „kávédaráló“ és a „Franck“ név feltűnően érvényre jutnak. A „valódi Franck a kávédarálóval“ közkedveltségét kiváló aromájának, Ízletességének, erejének és zamatosságának köszönheti.
