Harangszó, 1924

1924-03-16 / 12. szám

92 galomra vau berendezve s amellett teljesen ment a nagy városok zajá­tól, ellenben környékével együtt oly gazdag természeti szépségekben és történelmi emlékekben egyaránt, érthető, hogy szívesen választják nagy gyűlések helyéül, különösen olyankor, amikor az evangéliom ügyéről van szó. így az evangéli­kusok első világkonferenciája szá­mára sem találhattak alkalmasabb helyet a Wartburg tövében épült Eisenachnál. (Folytatjuk.) „Sok a világon a teherhordó, ki sóhajtozva hordja terhét. S még töb­ben vannak olyanok, kik szívtelen részvéttelenséggel haladnak el ezek mellett a sóhajtozók mellett. Hány­szor lenne alkalmunk felebaráti sze- retetet gyakorolni s megtesszük-e min­dig? Kényelmesek, lanyhák vagyunk legtöbbnyire ? Keresztyéni szeretet-e ez ? Isten mást vár tőlünk! Azt, hogy másnak a terhét vegyük magunkra, még akkor is, ha a sajátunk alatt roskadozunk. A valódi keresztyéni szeretet kettős terhet is elbír. Olva­sóm, mit mond lelkiismereted ehhez ?“ f\ villanylámpa. Elektromos világítást vezettek be a lakásunkba. Jöttek a munká­sok, hoztak magukkal mindenféle drótot, szerszámot és mi egyebet és hozzáfogtak a munkához. Mind­nyájan érdekkel néztük munkáju­kat, de legkivált kis leányom kí­váncsiskodott nagyon. Mindég azt kérdezte, hogy mikor ég már a lámpa. Alig tudtam lecsitítani. Végre is úgy estefelé elkészültek a mun­kások és épen besötétedett már, mikor meggyulladtak a lámpák és szép fényt árasztottak a szobákban. Gyönyörködve néztük az uj fényt. Legjobban a kis leány örült a fé­nyesen égő lámpáknak. Hát ami­kor rájött, hogy csak egyet kell csavarintani és a fény elalszik vagy újra kigyullad, vége hossza sem volt a csavarintásoknak. De egy­szer csak ezt is megelégelte s hoz­zámfordulva fontoskodó arccal mondja: Papa, nem furcsa, hogy ha egyet esavarintunk, akkor meg­gyullad a lámpa és fényesen ég? Erre megmagyaráztam neki, hogy a csavarintás következtében az ad­dig elzárt elektromosság szabad utat nyer és a lámpa hideg szén­fonalát izzóvá teszi s azért ég. Be FfARANQSZÖ. jó volna — mondja erre a gyerek — ha az emberen is csavarintani lehetne egyet és az is égne és vi­lágítana. De — s ezt sajnálattal jegyezte meg — az mégsem lehet. Pedig lehet, mondom én, csak más értelemben. Ha megfordulunk mi is úgy, mint az a csavar, azaz ha megtérünk, elhagyjuk eddigi bűnös szokásainkat és az eddig szívünk­től elzárt isteni kegyelemnek sza­bad utat engedünk, az is átjár ben­nünket és hideg lelkünket izzóvá teszi, úgyhogy mi is világítunk majd, mert azt mondja a szent­írás : Az igazak fénylenek, mint az égő nap az ő atyjoknak országá­ban. (Mat. XIII. 43.') Dr. Tirtsch Gergely. Ä theol. fakultás köréből. A m. kir. Erzsébet tudományegye­tem Sopronban működő evang. hit- tudományi karára az 1923—24. tanév II. felében 72 hallgató iratkozott be, (közöttük 2 nőhallgaíó), rendes hall­gató 66, rendkívüli 6 Még pedig: a II. semesterre (i évfolyam) 17, a IV. semesterre (II évfolyam) 14, a VI semesterre (III. évfolyam) 18 és a Vili. semesterre (IV. évfolyam) 23 hallgató. A hallgatók közül a bányai egyházkerületből való 32, a dunán- inneni egyházkerületből 2, a dunán­túli egyházkerületből 32 és a tiszai egyházkerületből 6 hallgató. A fakultás fernáilása óta, szegény- sorsú theolőgusok segélyezésére köz­vetlenül a dékáni hivatalhoz a követ­kező adományok folytak be: 1. A soproni helyi gyámintézet K 150.000.—, 2. Soproni alsó egyház­megye K 2 000 —. 3. Az E. E E. Gyáminíéiet K 8.600.—, 4. Gyéké­nyes egyházközség (ofLrtóriütn az oltárt és szószéket avató ünnepély alkalmával) K 42.300.—, 5. Vönöck egyházközség (vallásos estélyen fce- fo'yt cff jrtóriam) K 15.759.—, 6. Pieier nővérek Sopron K 10.000. —, 7. Nagy Margit Szombathely (néh bátyja Nagy Ferenc nagygeresdi lel­kész emlékére) K 5 000.—, 8 Nagy­cenki Cukorgyárak Részvénytársulata K 100.000.—, 9. Mezőberényi II ev. egyház K 500 000.—, 1Ó. Prcsi evang. társaság (tandíj segély címéi)) K 250.000 —, 11. Szombathelyi Pro­testáns nőegylet K 200.000.—. Ezenkívül dr. Kovácsi Márton ügyvéd 100.000 K pályedíjat tűzött ki egy karácsonyi egyházi beszéd, — Kakas József dabronyi lelkész 1924. március 16. 25.000 K t a bibliai helyek felkeresé­sében legjártasabb hallgató, — és a székesfehérvári gyülekezet belmissziói egyesületeinek szövetsége 100.000 K t egy a Harangszó számára készítendő egy hétre szóló bibliai kalauz jutal­mazására. Fogadják az adakozók ezen az utón is a leghálásabb kö­szönet nyilvánítását. Vajha akadnának a jövőben is ügy gyülekezeteink, mint híveink köréből minél többen, akik felismerve a lelkészképzésnek egy­házunkra nézve elsőrendű fontosságát, készséggel sietnek segítségére azoknak az ifjúinknak, akik a mostani súlyos megélhetési viszonyok között csak a legnagyobb gondok és nélkülözések között képesek tanulmányaik folyta­tására. A fakultás megalakulása alkalmá­val két tanszék, nevezetesen : a »val­lástörténeti, vallásbölcsészeti és kér. neveléstudományi«, továbbá az »új szövetségi Írásmagyarázati és- rend­szeres theol. segédtudományok« tan­széke egyelőre betöltetlen maradt. Az előbbinek részbeni helyettesítésére, nevezetesen vallástörténeti előadások tartására, a karnak sikerült a 11. fél­évre dr. Schneller István nyug. egyet, ny. r. tanárt megnyerni, aki azonban erre vonatkozólag tett ígéretét utóbb, előrehaladott korával kapcsolatban jelentkező gyöngeségi állapotára való hivatkozással, a kar legnagyobb saj­nálatára kénytelen volt visszavonni, minek folytán a szóban levő tudo­mányág előadására a I!. félévben dr. Pröhie Károly egyet. ny. r. tanár vállalkozott. A bölcsészet történetet ugyanő, a kér. neveléstudományt pe­dig Payr Sándor egyet ny. r. tanár adja elő — Az »új szövetségi irás- magyarázat é3 rendszeres theol. se­gédtudományai« című tanszéknek he- lyettesítőleg való ellátására, a kar egyhangú javaslatára egyelőre Karner P. Károly pécsi hitoktató, oki. theol. tauar nyírt megbízatást. Isten nem hagy el bennünket! De mindnyájunkat a csendességbe, az el- hagyatottság útjára vezet. Mindnyá­junkat külön-külön személyiségeknek teremtett, alaptermészetünkben ember­társainktól teljesen különbözőknek, úgy, hogy a másikat soha nem ért­jük meg teljesen s a mi legelrejtet- ■tebb lényünkbe a másik nem tekint­het bele. E válaszfalnak maradnia kelt, hogy annál biztosabban mene­küljünk Istenünkhöz, Ő hozzá, ki forrása és teremtője életünknek. Wurstler P. theol. tanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom