Harangszó, 1924
1924-02-17 / 8. szám
60 HARANQSZO 1924. február 17. törtökön reggel 2 és 3 óra kOzOtt. Halálának hire mint a villám terjedt el s a legmélyebb gyászba borította az egész evangélikus világot. Vittenbergben a templomi szószék alatt helyezték örök nyugovóhelyére. A halotti beszédet német nyelven Bugenhagen, latin nyelven Melanchton tartotta Emlékét a vártemplomban egy érctábla, szerte a világon az emlékszobrok soka őrzi és hirdeti Örök emléket azonban ö maga emelt magának, mert amíg és ahol az evangéliomot hirdetik, hirdetni fogják az ó emlékezetét is. Hirdetjük s hirdessük és áldjuk mi magyar evangélikusok is mindörökké. Amen. A hős honvéd. Hófehér, nagy kórteremben — Fekszik a hős nehéz sebben. Bajtársai körülállják: Lelkét féltik, azt vigyázzák. Trombita szól valamerre, Behallik a kórterembe. És a félholt, amint hallja, Tisztelgésre hajlik karja: , Százados úr, vitéz uram, Jelentkezem, berukkoltam! Felkeresem a csapatom — Nincs már nekem semmi bajom /* Most van a nap áldozóban, Trombitaszó elhalóban: Fehér ágyán a holt vitéz — Tisztelegve előre néz. bocsátották el hazulról, s csókos ölelésre várták, amitől egészen elkáprázott a szeme, mikor pedig lassacskán mégis észbekapott, akkorra az asszony már egészen magához ragadta az uralmat, szépszerével a bajon segíteni már nem lehetett. Békeszerető, csöndes ember volt a János, ezért csak szelíd szóval próbálta kérlel- getni az asszonyt, hogy lenne jobb szívvel árva gyermekeihez, de ebből mindig hetedhétországra szóló csetepaté kerekedett és ajtókat csapkodva, edényeket vagdalva adott kifejezést Veronka azon meggyőződésének, hogy annak is elvette ám az Isten az eszét, aki egy négygyerekes özvegyemberhez kötötte az életét. Mint a struc-madár homokba dugja a fejét, hogy ne lássa a közelgő veszedelmet, Pintér János is amennyire csak lehetett, kerülte a házatáját. Hát még mikor neszét vette, hogy a csendörőrsvezetö — akárcsak Pásztorfőn — itt is betér Veronkához egy- egy ital vízre. Ezt épenséggel nem vette be a természete. Úgy érezte, hogy elhibázta az életét s keserves lelkifurdalással bűnhődött amiért egy föllobbanó szenvedélynek meggondolatlanul odaáldozta gyermekei jóvoítát. Mittévö legyen? Elváljon a szívtelen, léha asszonytól? Sok pénzbe, sok utánjáOLVASSUK A BIBLIÁT! Miért nem olvasod a bibliát ? Febr. 18. Zsoltár 1. Mit gondolsz, melyik a Harangszó Iegolvasatlanabb rubrikája ? Azt hiszem, azon könnyen megegyezhetünk, hogy a mienk a legolvasat- lanabb, a vélemények csak azon oszlanának meg, hogy miért épen a mienk — ! Talán azért, mert ennek vehető legkevesebb haszna, vagy azért, mert ezt nem lehet csak úgy futtában, uzsonnázás közben elolvasni. Az örökkévalóság majd megmutatja, hogy mely rubrikának volt a legtöbb haszna s az első zsoltár már is sejtet valamit azokról, akik világért sem hagynák olvasatlan a világiasat, de már unalomból sem olvashatnak ilyen bibliásat. Febr. 19. V. Mózes 6.6—12. Talán azért nem olvasod a bibliát, mert annak ideje már lejárt: múltja lehet nagy, de jövője nincs. Óh, tudod-e, hogy a biblia ma a földkerekség legolvasottabb könyve, s nem olvasatlanabbá, hanem napról-napra olva- sottabbá válik. A múlt században tizannyi nyelvre fordították le, mint előtte tizen- nyolcszázéven és a mindennapos bibliaolvasók száma nagyobbat nőt a huszadik században, mint amekkora* volt a tizenkilencedikben. Febr. 20. Nehemiás 8.1—2. Talán nincsen neked, azért nem olvasod a bibliát? Ugyan, csak nem élünk a középkorban, amikor hat pár ökör ára kellett egy bibliához? Tudod, mit írt Luther abban a versben, melynek eleje sokáig itt állott a biblia-olvasás élén ? Azt, hogy az utolsó garasod se sajnáld a bibliára. Ne mondd azt, hogy neked elég, ha a gyülekezetben hallod, ne mondd, hogy elég az imádságos könyved, mert úgy még nem tudod, mi a biblia! Febr. 21. V. Mózes II.se—32. Talán azért nem olvasod a bibliát, mert hallottad, hogy valaki itt és itt megbolondult tőle. Sajnos, hogy ezt is szóba kell hozni, de még egyházi vezető embereknél is találjuk azt a meggyőződést, hogy a biblia nem a nép keze be való. Hát ha úgy van, akkor rásba kerül az ilyesmi, meg elég elszántsága se volt hozzá. Hat csak hordozta tovább élete igáját, míg barna haja őszülni kezdett, s idönap előtt ráncok barázdálták homlokát. így telt-múlt egy pár esztendő, mialatt Veronka nem változott se kackiás külsejében, se erkölcseiben, állandó botránko- zásul szolgálva a falu népének. Szókimondó asszonyok nem is titkolták felőle táplált véleményüket. Ezt megunta, ráveite az urat, hogy egy kétnapi járóföldre eső urodalom- ban vállalt szolgálatot, ahol még talán lenne becsületük. Legjobban Hajdú Gábor örült ennek, mert legalább nem lesz szeme előtt állandó szemrehányásképen ez a földúlt családi élet. Mert hát — mentségére legyen mondva az öregnek — ő jóhiszemüleg vállalta a házasságközvetitést, mikor a menyecske a meghalt ura báránybőr bekecsét igerte neki ennek fejeben. Őt is megtévesztette bizony, az asszony szépsége és álnoksága. * * * Pintér János is reménykedett titkon, hogy az uj környezet majd kedvező változást hoz életükbe, ámde sajna’ a régiben maradt minden. Az őrsvezető ugyan elmaradt, de most meg a kasznár urfira vállalt takarítást Veronka, és sokkal nagyobb annál nagyobb a baj, mely ép a biblia elhanyagolása folytán állt elő. Jaj, ha az emberek nem bírják a napfényt, de lehet-e azért a napfényt hűvösre tenni! Ki tagadja, hogy a bibliából nemcsak áldást, átkot is Iphet olvasni; — de ennek nem a biblia, hanem a különcködő, nagyzási hóbortban szenvedő, bűnös szív az oka. Febr. 22. V. Mózes 17 . is—20. Óh hogyha minden bibliához mellékelni lehetne egy arcképcsarnokot azokról, akik olvasásának igazi áldásait vették. Hány nagy ember képét láthatnánk ott, hány ma á'dástszóró intézmény titkát, hány virágzó család megindítását, hű szolgálatok elrejtett forrását. Itt igaz királyok, ott mosolygó türelmü betegek, amott egy millióknak világító élet, emitt egy szemétdombon tisztán maradt lélek. És még mennyien, de minden királyi életek s beborítanák új sejtelmekkel még annak szívét is, akinek eddig csak elijesztő arcokat fűztek a bibliához. Febr. 23 Csel. 8.27—35. Talán a szégyen tart vissza attól, hogy te is olvasod a bibliát? Nézd, itt van egy hatalmas pénzügyminiszter, aki nem dugja el szégyenében a bibliáját, mikor rajt lepik. Vagy azt szégyenled, hogy nem tudsz jobban életet meríteni belőle? A nagy értelmű államférfiu nem szégyelte azt, hogy egy nála névtele-' nebb, de a biblia-életben jártasabb ember vezesse őt benne. Ez az útmutató is lásd, ezért van írva nálad talán sokkal névtelenebbtől ; — de azért fogadd el: nehogy csupán valamely szégyen miatt kelljen elesned a biblia áldásaitól. Febr. 24. Csel. 17.10—u. Szereted egyházadat, akarod, hogy kiállja az idők nagy próbáját, jó evangélikusnak tartod magad, — miért nem olvasod akkor a bibliát? A magyar keresztyénségnek egyik legbiblia- sabb, látó szemű őre, tudod-e mit mondott a múlt év tavaszán? Az az egyház fogja kibirni a próbát, az a gyülekezet lesz a legerősebb, melynek legtöbb biblia-olvasója van. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. gondja volt erre, mint a mostoha gyerekeire együttvéve. Meg is látszott. Szurtos, szakadozott ruháju kis csavargók váltak a fiukból, gyü- mölcs'opó, ürgeöntő, madárfészek pusztító kis betyárok, akik ha nagykésőn hazavetődtek, a veréstől való féltükben úgy hazudtak mint a parancsolat. Legrosszabbul a Böske járt. Ő, mikor napszámba nem ment, mindig ott volt a rosszindulatú mostohája kezeügyében. Szép szőke haját, melyet annyi szeretettel fésülgetett valamikor az édes anyja, hej! de sokszor megtépázták ! Már egy éve, hogy kimaradt az iskolából, de nem nézte volna senki 13 évesnek. O.yan volt, mint az árnyékba ültetett csenevész palánta, mert nem érte soha az anyai szeretet áldott napfénye. Azt mondjatok úgy-e, hogy pipogya, gyöngejeliemu ember volt a Janos, hogy nem kelt erélyesen a partjukra a gyerekeinek, s fűben-fában nem kereste családi bajainak orvoslását. Ne vessünk reá azért követ! Nem egyforma agyagból vagyunk alkotva. Az acél visszavágja az ütést, de a vas ellapul alatta. Még a bibliabeli Sámsont is letudta nj ügözni egy szép cseiszövö asszony, az pedig a filiszteusok hires vezére volt, Pintér János meg csak egy szegény, tudatlan cselédember. (Folytatjuk.)
