Harangszó, 1924

1924-02-17 / 8. szám

60 HARANQSZO 1924. február 17. törtökön reggel 2 és 3 óra kOzOtt. Halálának hire mint a villám ter­jedt el s a legmélyebb gyászba borí­totta az egész evangélikus világot. Vittenbergben a templomi szószék alatt helyezték örök nyugovóhelyére. A halotti beszédet német nyelven Bugenhagen, latin nyelven Melanchton tartotta Emlékét a vártemplomban egy érctábla, szerte a világon az emlékszobrok soka őrzi és hirdeti Örök emléket azonban ö maga emelt magának, mert amíg és ahol az evangéliomot hirdetik, hirdetni fogják az ó emlékezetét is. Hirdetjük s hirdessük és áldjuk mi magyar evangélikusok is mind­örökké. Amen. A hős honvéd. Hófehér, nagy kórteremben — Fekszik a hős nehéz sebben. Bajtársai körülállják: Lelkét féltik, azt vigyázzák. Trombita szól valamerre, Behallik a kórterembe. És a félholt, amint hallja, Tisztelgésre hajlik karja: , Százados úr, vitéz uram, Jelentkezem, berukkoltam! Felkeresem a csapatom — Nincs már nekem semmi bajom /* Most van a nap áldozóban, Trombitaszó elhalóban: Fehér ágyán a holt vitéz — Tisztelegve előre néz. bocsátották el hazulról, s csókos ölelésre várták, amitől egészen elkáprázott a szeme, mikor pedig lassacskán mégis észbekapott, akkorra az asszony már egészen magához ragadta az uralmat, szépszerével a bajon segíteni már nem lehetett. Békeszerető, csöndes ember volt a Já­nos, ezért csak szelíd szóval próbálta kérlel- getni az asszonyt, hogy lenne jobb szívvel árva gyermekeihez, de ebből mindig heted­hétországra szóló csetepaté kerekedett és ajtókat csapkodva, edényeket vagdalva adott kifejezést Veronka azon meggyőző­désének, hogy annak is elvette ám az Isten az eszét, aki egy négygyerekes özvegyem­berhez kötötte az életét. Mint a struc-madár homokba dugja a fejét, hogy ne lássa a közelgő veszedelmet, Pintér János is amennyire csak lehetett, kerülte a házatáját. Hát még mikor neszét vette, hogy a csendörőrsvezetö — akárcsak Pásztorfőn — itt is betér Veronkához egy- egy ital vízre. Ezt épenséggel nem vette be a természete. Úgy érezte, hogy elhibázta az életét s keserves lelkifurdalással bűnhődött amiért egy föllobbanó szenvedélynek meggondo­latlanul odaáldozta gyermekei jóvoítát. Mittévö legyen? Elváljon a szívtelen, léha asszonytól? Sok pénzbe, sok utánjá­OLVASSUK A BIBLIÁT! Miért nem olvasod a bibliát ? Febr. 18. Zsoltár 1. Mit gondolsz, me­lyik a Harangszó Iegolvasatlanabb rubri­kája ? Azt hiszem, azon könnyen meg­egyezhetünk, hogy a mienk a legolvasat- lanabb, a vélemények csak azon oszlaná­nak meg, hogy miért épen a mienk — ! Talán azért, mert ennek vehető legkeve­sebb haszna, vagy azért, mert ezt nem le­het csak úgy futtában, uzsonnázás közben elolvasni. Az örökkévalóság majd megmu­tatja, hogy mely rubrikának volt a legtöbb haszna s az első zsoltár már is sejtet va­lamit azokról, akik világért sem hagynák olvasatlan a világiasat, de már unalomból sem olvashatnak ilyen bibliásat. Febr. 19. V. Mózes 6.6—12. Talán azért nem olvasod a bibliát, mert annak ideje már lejárt: múltja lehet nagy, de jövője nincs. Óh, tudod-e, hogy a biblia ma a földkerekség legolvasottabb könyve, s nem olvasatlanabbá, hanem napról-napra olva- sottabbá válik. A múlt században tizannyi nyelvre fordították le, mint előtte tizen- nyolcszázéven és a mindennapos biblia­olvasók száma nagyobbat nőt a huszadik században, mint amekkora* volt a tizen­kilencedikben. Febr. 20. Nehemiás 8.1—2. Talán nin­csen neked, azért nem olvasod a bibliát? Ugyan, csak nem élünk a középkorban, amikor hat pár ökör ára kellett egy bibliá­hoz? Tudod, mit írt Luther abban a vers­ben, melynek eleje sokáig itt állott a bib­lia-olvasás élén ? Azt, hogy az utolsó ga­rasod se sajnáld a bibliára. Ne mondd azt, hogy neked elég, ha a gyülekezetben hallod, ne mondd, hogy elég az imádságos könyved, mert úgy még nem tudod, mi a biblia! Febr. 21. V. Mózes II.se—32. Talán azért nem olvasod a bibliát, mert hallot­tad, hogy valaki itt és itt megbolondult tőle. Sajnos, hogy ezt is szóba kell hozni, de még egyházi vezető embereknél is talál­juk azt a meggyőződést, hogy a biblia nem a nép keze be való. Hát ha úgy van, akkor rásba kerül az ilyesmi, meg elég elszánt­sága se volt hozzá. Hat csak hordozta to­vább élete igáját, míg barna haja őszülni kezdett, s idönap előtt ráncok barázdálták homlokát. így telt-múlt egy pár esztendő, mialatt Veronka nem változott se kackiás külse­jében, se erkölcseiben, állandó botránko- zásul szolgálva a falu népének. Szókimondó asszonyok nem is titkolták felőle táplált véleményüket. Ezt megunta, ráveite az urat, hogy egy kétnapi járóföldre eső urodalom- ban vállalt szolgálatot, ahol még talán lenne becsületük. Legjobban Hajdú Gábor örült ennek, mert legalább nem lesz szeme előtt állandó szemrehányásképen ez a földúlt családi élet. Mert hát — mentségére legyen mond­va az öregnek — ő jóhiszemüleg vállalta a házasságközvetitést, mikor a menyecske a meghalt ura báránybőr bekecsét igerte neki ennek fejeben. Őt is megtévesztette bizony, az asszony szépsége és álnoksága. * * * Pintér János is reménykedett titkon, hogy az uj környezet majd kedvező válto­zást hoz életükbe, ámde sajna’ a régiben maradt minden. Az őrsvezető ugyan el­maradt, de most meg a kasznár urfira vál­lalt takarítást Veronka, és sokkal nagyobb annál nagyobb a baj, mely ép a biblia el­hanyagolása folytán állt elő. Jaj, ha az em­berek nem bírják a napfényt, de lehet-e azért a napfényt hűvösre tenni! Ki tagadja, hogy a bibliából nemcsak áldást, átkot is Iphet olvasni; — de ennek nem a biblia, hanem a különcködő, nagyzási hóbortban szenvedő, bűnös szív az oka. Febr. 22. V. Mózes 17 . is—20. Óh hogy­ha minden bibliához mellékelni lehetne egy arcképcsarnokot azokról, akik olvasásának igazi áldásait vették. Hány nagy ember ké­pét láthatnánk ott, hány ma á'dástszóró intézmény titkát, hány virágzó család meg­indítását, hű szolgálatok elrejtett forrását. Itt igaz királyok, ott mosolygó türelmü be­tegek, amott egy millióknak világító élet, emitt egy szemétdombon tisztán maradt lélek. És még mennyien, de minden királyi életek s beborítanák új sejtelmekkel még annak szívét is, akinek eddig csak elijesztő arcokat fűztek a bibliához. Febr. 23 Csel. 8.27—35. Talán a szé­gyen tart vissza attól, hogy te is olvasod a bibliát? Nézd, itt van egy hatalmas pénz­ügyminiszter, aki nem dugja el szégyenében a bibliáját, mikor rajt lepik. Vagy azt szé­gyenled, hogy nem tudsz jobban életet meríteni belőle? A nagy értelmű államférfiu nem szégyelte azt, hogy egy nála névtele-' nebb, de a biblia-életben jártasabb ember vezesse őt benne. Ez az útmutató is lásd, ezért van írva nálad talán sokkal névtele­nebbtől ; — de azért fogadd el: nehogy csupán valamely szégyen miatt kelljen el­esned a biblia áldásaitól. Febr. 24. Csel. 17.10—u. Szereted egy­házadat, akarod, hogy kiállja az idők nagy próbáját, jó evangélikusnak tartod magad, — miért nem olvasod akkor a bibliát? A magyar keresztyénségnek egyik legbiblia- sabb, látó szemű őre, tudod-e mit mondott a múlt év tavaszán? Az az egyház fogja kibirni a próbát, az a gyülekezet lesz a legerősebb, melynek legtöbb biblia-olvasója van. Gyüjtsünk előfizetőket és adakoz­zunk a „Harangszó“ fentartására. gondja volt erre, mint a mostoha gyerekeire együttvéve. Meg is látszott. Szurtos, szakadozott ruháju kis csavargók váltak a fiukból, gyü- mölcs'opó, ürgeöntő, madárfészek pusztító kis betyárok, akik ha nagykésőn hazave­tődtek, a veréstől való féltükben úgy ha­zudtak mint a parancsolat. Legrosszabbul a Böske járt. Ő, mikor napszámba nem ment, mindig ott volt a rosszindulatú mos­tohája kezeügyében. Szép szőke haját, me­lyet annyi szeretettel fésülgetett valamikor az édes anyja, hej! de sokszor megtépáz­ták ! Már egy éve, hogy kimaradt az isko­lából, de nem nézte volna senki 13 éves­nek. O.yan volt, mint az árnyékba ültetett csenevész palánta, mert nem érte soha az anyai szeretet áldott napfénye. Azt mondjatok úgy-e, hogy pipogya, gyöngejeliemu ember volt a Janos, hogy nem kelt erélyesen a partjukra a gyerekei­nek, s fűben-fában nem kereste családi bajainak orvoslását. Ne vessünk reá azért követ! Nem egyforma agyagból vagyunk alkotva. Az acél visszavágja az ütést, de a vas ellapul alatta. Még a bibliabeli Sám­sont is letudta nj ügözni egy szép cseiszövö asszony, az pedig a filiszteusok hires ve­zére volt, Pintér János meg csak egy sze­gény, tudatlan cselédember. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom