Harangszó, 1924

1924-02-17 / 8. szám

XV. évfolyam. 1924. február 17. 8. szám. Alapította K A Pl BÉLA lBiO'ben. Laptulajdonos: i Dunántúli Lntfter-SiöveMg. ás Országon Luther-Szöret- ség hl ratal«1 lapja. Késiratok, előfizetési dijak éa reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Bzentgotthárdrs (Vasvm.) küldendők. Blőfisetést elfogad minden erang. leikéit éa tanító. MtoJolnnik minden vasárnap / Megemlékezzetek a ti előttetek járókról, kik néktek szólták az Istennek beszédét. Biarkatatö-kladóhlraUl : szentootthArd. Vasvármegye. 1 „HAftlltettZO* előfizetést ára: negyedévre 8000 korona. Megszállt területre 8000 K. Lather-Maövetégi tagokéit 10»/e-oa kedvezmény. Amerikába kflldve előfiss téli ára egéaa évre 1 dollár. Bgyee szám ára 480 korosa. A .Harangozó* terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink nsk Ingyenpéldányokat küldünk. Az igazak fényiének, mint a nap. Az emlékezet fel-fellobbanó láng­jánál időről-időre megjelenik a múlt, hogy megáldja, megszentelje a je­lent és erőt adjon a küzdelmes jövőre. így közelebbről febr. 16-án és 18-án is múlt idők emléke csó­kolgatja orcánk. Február 16-án 1497-ben Német­országban egy gyermek született, aki mikor fölnövekedett, nagy böl­csességre tett szert, „Németország tanítója“ címmel tisztelték meg. Ez a férfiú Melanchton FülöpT, a nagy reformátornak, Luther Már­tonnak segítőtársa. Tőle valóban nemcsak a németek tanultak, hanem a magyarok is és pedig mennyei bölcsességet, isteni tudományt s tanulhattak volna alázatosságot. Mert Melanchton nem bízta el ma­gát, hanem alázatosan meghajolt az igazi, a legfőbb Tanító előtt, akivel szemben mindnyájan tanít­ványok vagyunk. Február 18-án 1546-ban pedig meghalt dr. Luther Márton, a nagy reformátor, kit mint a hit és lelki­ismeret hősét tiszteli a művelt vi­lág ; akinél — Márki Sándor kato­likus történetiró szavai szerint, — a világtörténelem fejlettebb, hatalmasabb egyéniséget alig, talán nem is ismer; akinek nevével el­választhatatlanul össze van forrva az újkori civilizáció, aminthogy az angol Carlyle meg is állapítja, hogy az újkori civilizáció igazán csak Lutherrel kezdődik. Payr Sándor egyetemi tanár, kiváló egyháztörténészünk, Luther­rel kapcsolatban egyik közismert jeles munkájában pedig ezeket Írja: a szabadság és haladás elve mel­lett, midőn a lelkiismeretet Isten igéjében tartja megkötve, a józan mérsékletnek, a tiszta erkölcsiség­nek, az állami és társadalmi rendnek és békességnek senki oly erős szavú apostola nem volt, mint Luther. És ezt az erős szavú apostolt, a világtörténelemnek ezt a legha­talmasabb egyéniségét, Luthert és vele a protestantizmust mind bát­rabban és mind hangosabban rágal­mazza újból a fekete destrukció, a reakció, amely hogy itt van és már teljes erővel dolgozik, ezt csak az elmúlt vasárnap is nem kisebb ember, mint Magyarország minisz­terelnöke, gróf Bethlen István is megállapította Kaposvárott. „Véde­keznünk kell —> monda a miniszter- elnök — azokkal szemben, akik a demokratikus intézmények léte­sítését nem kívánják, vagy lehe­tetlenné teszik. Ezok egyik oldalon a reakció hívei, a másik oldalon, akik a szabadsággal visszaélnek.“ Ravasz László püspök szerint is „arról van szó, hogy Magyarország egy kis délkeleti Spanyolország legyen vagy pedig délnyugati Oroszország.“ A fekete destrukció, a reakció programmpontjába vette úgylátszik tehát, Luthernek, Kálvinnak, a protestantizmusnak a rágalmazását azzal a világos célzattal, hogy a nevük még az emlékezetből is ki­töröltessék. De hát hiába minden! E világ minden ördöge, Ha elnyelni akarna, Minket meg nem kisértene, Mi rajtunk nincs hatalma. E világ Ura, Gyűljön boszura: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. Az igazak fénylenek mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Áldott emlékezetük nemzetségről nemzet­ségre fennmarad. Az emberi élet főcélja. Irta: Gyurátz Ferenc nyug. püspök. A kételkedők azt mondják: az Istent és annak felemelő, lesújtó karját még soha senki sem látta. Őt hasztalan keressük, nem talál­juk sehol. Az Isten lélek, s úgy gyönge, testi szemeink előtt hozzájárulhat- lan világosság környezi, de a hit által megtaláljuk, mert mint az apostal mondja: „Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk“. A régi Egyptomban, Sais váro­sában volt egy templom, melyről azon hir terjedt el, hogy aki en­nek küszöbét átlépi: előtte feltárul a legmélyebb titok, meglátja az Istent. Egy görög tudós utazó Saisba érve sietett felkeresni a templomot, de a négy fehér falon kívül nem látott semmit. Midőn kijött boszan- kodva mondá egy papnak: „Alap­talan a hir, amelyet terjesztetek. Ebben a templomban sem látható az Isten. Én minden részét meg­vizsgáltam, de sehol sem találtam reá.“ Akkor — válaszolt a pap — a szívedben sincs az Isten, mert különben szentséges jelenlétének érzése a szent helyen imát fakasz­tott volna ajkadon a láthatatlan hatalomhoz. Istenhez a hit által közeledhe­tünk. Ettől vezetve megtaláljuk őt a templomban, hajlékunkban, a szabad természetben is. A hivő előtt az ég csillagai, a kelő és nyu­govó nap, a földön a mezők lilioma, a magasra emelkedő nap, az ezer­nyi életjelenség mind ő róla be­szélnek, aki teremt, éltet, fentart mindeneket. Egy jószívűségéről ismert elő­kelő francia tudós sok csapástól érve, reményeiben csalódva, hité­A keresztyén családok legkedveltebb lapja: a Harangszó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom