Harangszó, 1924

1924-12-21 / 52. szám

1924. december 25. annyiban te is Krisztus-gyilkos vagy. Uram, űzd el belőlünk a sötétséget, hogy befogad­hassuk a világosságot! Dec. 28. Ti vagytok a világ világossága. Máté 5 : u—ia Jézus egy rendkívül nagy, szinte megdöbbentően nagy feladat elé állítja tanítványait, mikor azt bízza rájuk, hogy ez irtóztatóan sötét világ világosságai legyenek. De csakugyan olyan nehéz-e a feladat, mint első pillanatra látszik? Nagy erőfeszítést kell-e a gyertyának végeznie, hogy világítson? A meggyújtott gyertya egészen természetesen világítani fog, mást nem is tehet. Ha Jézus gyújtott föl bennün­ket az ő szeretemnek tüzével, akkor bizo­nyosan világítani fogunk, anélkül, hogy nagyon törnénk magunkat azon, hogy ho­gyan s mikép. A hegyen épített várost nem lehet elrejteni. A mi keresztyén életünket is meg kell látnia a világnak, ha csakugyan amaz örök kőszálra, a Krisztusra van építve. Dec 29. Aki bizonyságot lesz a világos­ságról. Ján. 1 : iá—28. Janos bizonyságot tesz magáról és bizonyságot tesz az Ür Jézusról. Magáról azt az alázatos bizony­ságot teszi, hogy ő nem a Krisztus, akinek némelyek az ő hatalmas igehirdetése után gondolták, sőt még nem is próféta. Vallja, hogy ő csak vízzel keresztel a megtérésre, de a bűnbocsánatot nem ő osztogatja. Viszont a Krisztusról azt a bizonyságot teszi, hogy ő hatalmas Ur, ki mellett ő még a legalacsonyabb munkára, a saruszijj- megoldásra sem méltó. Azt vallja továbbá, hogy Jézus bár az időben utána jön, nála ifjabb, mégis előtte lelt, mert az örökké­valóságból jött e világba Aki ma igaz bizonyságot akar tenni a Jézusról, annak épenúgy mint Jánosnak, magáról semmit sem szabad gondolnia, de Krisztusnak egész dicsőségét kell meglátnia. Dec 30. Mint világosság fiai, úgy jár­jatok. Ef. 5 : 8—ax. A világosságban járás alapfeltétele, hogy a sötétséget, a bűnt elhagyjuk, sőt azzal határozottan szembe­helyezkedjünk (11). Emellett a bűnellenes állásfoglalás mellett azonban még sok min­den kelléke van a „világosság fiának.“ A világosság fia keresve-keresi a jó alkal­makat, melyeken lelki életét építheti (16). A világosság fia folyton az ő Ura akaratat tudakolja, arra figyel (17). A világosság fia örömét és lelkesedését nem a világi dol­gokból, hanem a Szent Lélektöl kapja (18). A világosság fiának szíve tele van dicsé­rettel, és hívő testvéreivel együtt ajka is lelki énekeket zeng (19). A világosság fia hálás lélek, hiszen tudja, hogy mindent az Úrnak köszönhet (20). Végül a világosság fia nem uralkodni, hanem engedelmeskedni akar, s szívesen felveszi a testvéri fegyel­mezést (21). Így járjatok! Az emberi élet. Dec. 31. Elmúlik, mint a beszéd. Zsolt. 90. Az élet múlandó, mint az álom, mint a fű, mint a beszéd (5, 9). Az életnek ez a múlandósága az Isten emberének az Úr haragját juttatja eszébe. „A te haragod, busulásod, bosszuállásod“ (7,9,11). Bizony a halál a bűnnek zsoldja (Róm. 6:23). De a múlandóságról eszünkbe jut az Isten örökkévalósága is. Isten volt időknek előtte, világoknak előtte (2). Az ő számára egy­általában nincsen idő. Előtte jelen a múlt és a jövő is (4). Ha a mi életünk csak fű is, de ilyen örökkévaló talajból sarjadt ki. és a földi élet múlandósága nem gátolhat meg minket abban, hogy igyekezzünk azt isten kegyelméből jól felhasználni. Bölcs gzívet kell kérnünk az Úrtól időnk jól fel­HARANQSZÖ. használására (12). Minden reggel újra meg kell telnünk az Isten kegyelmével, hogy örvendező szívvel tudjuk élni életünket (14). Arra kell vágynunk, nogy Isten dicsőségét ragyogtassa vissza életünk, hogy mindenki lássa, kié vagyunk (16). S végül a múlandó földi élet dolgait is azzal a hittel kell vé­geznünk, hogy Isten kegyelméből valami állandót, az örökkévalóságra szólót kell tennünk (17). 1925 jan. 1. Mint az árnyék. I. Krón. 29.9—15 Olyan a mi életünk, mint az ár­nyék. Az árnyéknak nincsen Önálló léte, az árnyék tulajdonképen csak egy hiány: a fénynek hiánya, de létele mégis a fénytől függ. A mi életünk is ilyen semmi, vagy a semminél is alábbvaló, és teljesen az Isten életétől, az örök, diadalmas világosságtól függ. Jövevények, mert nem állandó tartóz­kodási helyünk ez a föld. Jöttünk, holnap talán már tovább megyünk. Zsellérek, mert nem tulajdonunk a múlandó lakhely, ha­nem csak használatra kaptuk attól, akié minden: az Istentől. Jó ezeket meggondolni azoknak, akik valaminek tartják magukat és akik úgy élnek e világgal, mintha amit e föld nyújt, mind övék volna és övék maradna. Jan. 2. Mint a virág. Jób 14. x—12. A virág kinyílik és elhervad. Az ember földi élete is egy darabig nyílóban van. Csupa Ígéret, csupa szín," csupa kedvesség. De mikor a virág a maga teljében van, akkor már közel van szirmainak a lehullása. Nem baj, ha célját eléri és gyümöicscsé válik. De jaj, ha letörve, vagy dértől megcsípve, anélkül hervad le, hogy valami lenne be­lőle. Nem baj a földi élet elhervadása, ha az örökkévalóság számára lesz belőlünk gyümölcs. De ha a bűn és hiábavalóság terméketlenné teszik életünk virágát és úgy múlnak el reménység nélkül, akkor jaj nekünk 1 Jan. 3. Mint a füst. Zsolt. 102.1—12 Az égő gyertya, vagy az égő fahasáb is el­enyészik, de csak miután bevilágított, vagy melegített egy kicsiny szobát. De a füs­tölgő gyertyabélnek, vagy üszögnek csak rossz szaga van, de semmi haszna. Kérjük Istentől azt a kegyelmet, hogy viiágíihas- sunk és melegíthessünk, ha bármilyen kis körben is és ne legyen életünk hiábavaló. De ha füstölgő gyertyabél vagyunk is, az Úr az ö nagy kegyelmességébői akkor sem akar bennünket mindjárt eloltani, hanem uj lángra lobbantja bennünk a hitet, sze- retetet és reménységet (És. 42.3. Jan. 4. Bujdosás esztendei. I. Móz. 47. r—12. Az öreg Jákob bujdosás esztendei­nek nevezi életet. Az is volt. Már fiatalon el kellett hazulról bujdosnia a saját bűne miatt és csak húsz év múlva térhetett vissza az ígéret földjére. Öreg korára me­gint ott kellett hagynia ősi földjét, hogy Egyiptomba költözzék, fiához. — De aki­nek az élete külsőleg nem ilyen hányatott is : bizony csak bujdosás az. Minden újabb napon, mintha ismeretlen földre indulnánk fölfedező útra. Ki tudja, mit hoz a holnap ? Csak a végcélban legyünk bizonyosak! Nem az a fontos, hogy milyen utakon ke­resztül, hanem hogy hova jutunk. El tudod-e mondani földi bujdosásod napjaiban, föl­felé tekintve, hogy a „hazám a menny?“ Ha gyermeked születik: végy egy méh­családot ; az majd begyűjti a tandíjat, mű­hely-berendezést, vagy kelengyét. Hogyan ? Leírja a Méhésznaptár (Tés, Veszprém m.). Ára bérmentve 10.000 korona. 405 EGYRÖL-MASRÓL. A mindennapi életből. Mi lesz a hadikölcsön kötvé­nyekkel ? Az utóbbi időben a spe­kuláció a szomorú sorsra jutott hadi­kölcsön kötvényeket veszi jóindulatú pártfogásába. A fővárosi lapok, különösen pedig a közgazdasági lapok hirdetési olda­lán sűrűn jelennek meg hirdetések, amelyekben különböző tözsdebizo- mányosok keresik a hadikölcsön köt­vényeket. A 6 százalékos 100 kor. névértékű magyar hadikölcsőnt 1000 koronáért keresik. A nagymértékű speku'áció oka az, hogy a valorizáció, illetve a felértékeles hírét keltik. A szakem­berek rámutatnak arra, hogy nálunk most ugyanaz a jelenség ismétlődik meg, amely Németországban már hónapok óta — azt lehetne mondani — tombolva folyik. A spekuláció a felértékelés hírére az árfolyamokat — 25 ezer százalékkal verte fel. így történt meg az a tragikomikus fordulat, hogy míg a háború alatt a nemzetnek hitelező németek a hadi- kölcsönkötvények révén leszegényed­tek, sőt tönkrementek, most egyesek agyongazdagodtak. Aki egy félévvel ezelőtt 1000 dol­lárért német hadikölcsön kötvényt vett, ma 250.000 dollárért tud tovább adni rajta. Nem tudjuk: nálunk is ilyen fan­tasztikus arányú spekuláció kezdő­dik-e, csak annyit tudunk, hogy a spekuláció alapját képező ténybeli feltevés: t. i. a valorizáció illetve felértékelés állítólagos tervéről ko­moly formában még nem esett szó. HETI KRÓNIKA. A nemzetgyűlés régi ülésszaka kor­mányzói leirattal berekesztletett s másnap kezdetét vette az uj ülésszak. Búd János pénzügyminiszter beterjesztette a nemzet- gyűlés elé az 1924/25. évi aranyköltség­vetést. A költségvetés évi deficitje kerek­számban 100 millió. Az ellenzéki blokk még mindig távol van az ülésektől. — An- drássy üyu'a gróf újból felvetette budai beszámolójában a királykérdést. Andrássy zászlóbontása élénk eszmecsere tárgyát ké­pezi a politikai körödben s meg lehet álla­pítani, még a legiiimisták között is erős ellenszenvvel találkozott a királykérdés erőszakos elöráncigálása. — Letárgyalták a Károlyi-pert is. Ébben a perben a bíró­ság kimondta az utolsó szót, hogy a Ká­rolyi-birtokokat elkobozzák, azok az állam tulajdonába mennek át. — A budapesti törvényszék Márffyt és Marosyt halálra ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom