Harangszó, 1924
1924-12-14 / 51. szám
388 HARARQSZÖ. 1924. december 14 hallgattak. A minap is a választmá- nyi gyűlésen milyen tájékozotlanságot árult el az ugarolás vitájában. És az ó tudományos képzettségéről azt tartom, hogy több van nála a kirakatban, mint a raktárban. Inkább ajánlanám Koronczay Miklóst, aki csakugyan mintaszerűen gazdálkodik saját birtokán. — Igaz, igaz, de Miklóst nem tartom komoly embernek. A gyűléseken is minden, bár a legkomolyabb kérdést is valami kedélyes ötlettel vagy víg adomával igyekszik megoldani. Alig hiszem, hogy ebben a mi ügyünkben is kellő lelkiismeretességgel járna el. Hanem mit szólnál ahoz, ha a tölgyesi föintézőt, Sipos Sándort kérnénk föl? — Nem volna ellene kifogásom. Csak azt sejtem, hogy plébánosunk bosszankodik, ha megtudja, hogy más felekezetbelit tiszteltünk meg bizalmunkkal. — Én pedig épen azért gondolok Síposra bizalommal, mivel protestáns. Emlékezzél csak kedves bátyám, hogy te magad is nem egyszer tapasztaltad cselédeink között, hogy a protestánsok sokkal megbízhatóbbak és szorgalmasabbak, mint saját híveink. Sipos Jánosról pedig még a Grün- baum kereskedő is úgy nyilatkozott fülünk hallatára, hogy annak az urnák a szava annyit ér, mint a váltó. — Jól van öcsém, egyelőre elfogadom ajánlatodat, de mielőtt véglegesen határoznánk, aludjunk reá egyet. Másnap a két testvér teljesen egyetértésben kocsira tilt és áthajtatott Tölgyesre A főintéző szíves készséggel elfogadván a megbízást, gondo san átvizsgálta, jegyzékbe foglalta az összes ingó s ingatlan tárgyakat, megállapította a két birtok mérlegét és a testvérek azután az ő becslésébe belenyugodva osztoztak meg az örökségen. Hidd el barátom — folytató házigazdám — én ennek az egyezkedés- nek mely a mi egyházunk szellemi fensőségéről tesz bizonyságot, jobban örültem mintha azok az urak egy harangot öntettek volna gyülekezetem számára. Nem sokára az egyezség létrejötte után Mihácsi Kálmán, akinek ez a falumbeli birtokrész jutott, meglátogatott. Egyik béresének családi viszonyait kívánta megtudai. Beszélgetésünk során szóba került az osztozkodás és az én vendégem minden tartózkodás nélkül részletesen elmondta a kiegyezés körülményeit, amiket imént előadtam és aztán kikérte véleményemet afelől, vajon esetleges jelenség-e az, hogy a protestánsok általában több lelkiismeretességet tanúsítanak, vagy van annak mélyebben fekvő oka ? Tekintetes uram, — mondám — bizonyosan jól ismeri közelebbről csak a protestáns istentisztelet folyamatát is. A protestáns úgy ül avagy áll a templomban, mintha csak otthon volna, családja körében, egyedül az ő arckifejezése mutatja lelke meghatottságát. A mennyei Atya utáni vágyakozását nem külső cselekedetekkel vagy anyagi áldozatokkal, hanem lelki értékekkel, a szív mélyéből fakadó erényekkel igyekezik kielégíteni. Az áhitat a protestáns embernek a lelkében nyilvánul, minélfogva az ő vallásos élete bensőségesebb. Azt is tapasztalhatta a tekintetes úr, hogy a protestánsok házi istentiszteleteket is szoktak tartani Az igaz keresztyén a templomon kívül is gondolatban és cselekedetben az élő Isten szeme előtt érzi magát és az ő törvényei szerint igyekszik élni. Az igaz protestáns mindenek előtt a mindentudó mennyei Atyának igyekszik gyermeki odaadással kedvében járni. »Ám maradjak tolvaj a világ szemében, csak a magam lelke ne kiáltson tolvajt.* A képmutatás pedig halálos ellensége a lelkiismeretességnek. És ahol nem ez az isteni szózat a gondolkodás és cselekvés vezére, ott megbízható jellemet hasztalan keresüak. A protestáns nem gyarló ember előtt, hanem a mennyei Atya előtt, aki ismeri legtitkosabb gondolatainkat, akit sem megvesztegetni, sem kijátszani nem lehet, ismeri el bűnös voltát és nem emberi ajakról hallja testi fülei vei, hanem saját lelkiismeretéből meríti a megigazulás malasztteljes érzetét; melynek üdvében csak akkor részesülhet, ha bűnbánata őszinte szívből fakadó — »érzi, hogy csömör van az ó udvarában* — és elhatározása az Isten törvényei szerinti életre megingathatlan. A nem protes táns kér. hívőnek egész gondolkodásmódját és cselekedeteit tehát inkább egyházának törvényei s szabályai; a protestánsét pedig saját lelkiismerete irányítja s kormányozza. Ennek a vallásos életnek következménye, hogy a protestáns társadalomban a becsületérzés, lelkiismeretesség, kötelességtudás erényvirágai szembetűnő módon. dúsan virulnak. Észrevehető figyelemmel hallgatta végig Kálmán úr válaszomat a hozzám intézett kérdésre s amikor befejeztem, néhány pillanatra gondolatokba mélyedt. Nem tett azonban semmi megjegyzést a hallottakra. Tiszteletteljesen megköszönvén felvilágosításaimat, szívélyes üdvözlés után kocsijára ült és elhajtatott. Ez az eset édes barátom — mondám reá — fényes tükörképe egyházunk szelleme megnyilatkozásának a gyakorlati életben. Szívből óhajtom, hogy a más felekezetbeliek általában, de meg a hatalmasok is végre elismerjék, hogy összes újainknak egyedüli gyógyszere a tiszta, hamisítlan keresztyénség: Az Isten törvényei iránt fiúi engedelmesség hit- és munka- szeretet gyógyítja meg azokat az égő sebeket, amelyek ma a keresztyénség egész testét elrútítják. És ha meggondoljuk, átérezzük, hogy azoknak a létfentartó, népbo’dogító erényeknek leghálásabb talaja a protestán- tizmus ; áhitatteljes felbuzdulás emeli föl lelkeinket egyházunk magasztos világhivatása tudatában. Sass János. Főesperesi egyházlátogatás. November hó 6, 7, 8-án látogatta meg a tolna—bar—somogyi egyházmegye főesperese, Schöll Lajos, a somogyszili és gadácsi leánygyülekezeteket és a somogy- döröcskei anyagyümcezettt, amely egyházlátogatás az 1923 évi okt. 1, 2, 3-án tartott püspöki egyháziátogaíás alkáimával felvett jegyzőkönyvekben foglaltak ellenőrzése érdekében vált szükségessé, amely egyházlátogatás a gyülekezetek hitéletének mélyítésével és az ev. öntudat erősítésével maradandó nyomokat hagyott hátra a hivek lelki épülésében. Somogyszilban este V«7 órakor kezdődő vallásos estélyen az oltári szolgálatot Brenner Ede, ecsényi lelkész látta el, majd a dalárdának éneke és Reinwald Imre szavalata után Schöll Lajos főesperes: „Erős vár a mi istenünk“ lutheri éneknek vers szerint való taglalásával rámutatott azon erős hitre és az istenben való bizodalomra, amely Lu her lelkét abban a mozgalmas és ellenséges áramla'ok közepette áthatotta, ki egyedüli bizalmát azon erős várra építette, amely Istennek Krisztusban megjelent kegyelme. Szeretettel hívja fel a híveket erős lelki hűségre és szereteíre azon egyház iránt, amelynek hívei századokon át oly sok vért, vagyont, boldogságot és könnyet áldoztak azért, hogy nekünk az Ige Kószáiként megálljon. Majd újbói a dalarda éneke és Schildwächter Karoün szavalata és Wölfel Gyula oltári imája után az ünnepély befejeződött. Másnap délelőtt házról hazra játva gyűjtöttünk a szekszárdi ev. templom részére, amely 3,250 000 K-t eredményezett. — Nov. hó 7-én este Gadácsra érve ott tartottuk meg vallásos estélyünket. Közének után Wö’fel Gyula, helyi lelkész végezte az oltári szogálatoí. Majd a gyermekkar kélhangu éneke és Trapp Henrik szavalata után a főesperes egyházi öntudatot erősítő előadást tartott. Memnon oszlopáról mondják, amint a felkelő nap első sugarai csúcsát
