Harangszó, 1924
1924-11-23 / 48. szám
XV. évfolyam. 1924. november 23. 48. szám. Alapított* K A Pl BÉLA 1910-ben. Lnptulajdonos: a Iiucántiiil Lutber-Szövetséo ü Országos I.utlirr-S/oyot •ég hivatal.» lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklatnioiók a HARANGSZÓ szerkesztő- ki adóhivatalának Bxentgotthárdra (Vaavm.) küldsodók. Előfizetést elfogad oilodan evang. lelkész éa tanító. Hiüielaoll minden vasárnap / Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. Légy buzgóságos azért és térj meg. Gurkasxtfi-kladóhlvaUI : SZENTGOTTHÁRD. VaBvárnaegye. A „IUHA1CHNZ0“ elófizeíéal ára: a harmadik nagjedérr* 16.000 koron*. Csoportos küld. 15.000 K. iiSther-SzSretégl tagokaak 10°/o-o* kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a m. negyedre 20.000 K. A .Harangozó“ terjesztésére befolyt adományokból •zórrányban lakó híreinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Protestáns öntudat. Irta: Jánossy Gábor, a szombathelyi Protestáns Kör elnöke. „A szeretet hosszútürő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem cselekszik állnokul, nem cselekszik éktelenül, nem keresi csak az ő maga hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt. Nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak. Mindeneket elt'ödöz, mindeneket hiszen, mindeneket reményei, mindeneket eltűr . . .“ Ennek a mindeneket elfödöző és kiegyenlítő szeretetnek nevében indul ki útjára a szombathelyi Protestáns Kör, meglátogatván protestáns gyülekezeteinket, betérvén az élő Isten igéjének hirdetésére, hallgatására és befogadására rendelt vidéki templomokba, hogy ott az Úr oltára előtt hirdesse testvéreinknek az igét, az evangéliom tanításait és figyelmeztesse az embereket az apostol intésére: „Legyetek pedig valóban megtartói az igének, és ne legyetek csak hallgatói, hogy megcsaljátok magatokat. A tiszta és Isten előtt és az Atya etőtt való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket az ő nyomorúságokban és szeplő nélkül magtartani magát e világtól“. (Jak. lev. I.) Az Űr nevében, a szeretet nevében megy ki a szombathelyi Protestáns Kör, hogy megismertesse a maga törekvéseit, munkáját, hogy fölébressze, fejlessze, haza és egyházépítő munkára serkentse és hasznosítsa a protestáns öntudatot és áldozatkészséget, hogy megnyissa a szemeket a látásra, a füleket a hallásra, hogy magyar hazánk és egyetemes egyházunk föl- támadására az Úr oltára előtt ajánlja föl minden erejét és tehetségét. Mert oly igen ránk illenek, ránk vonatkoznak Jerémiás prófétának szavai: „Betöltötte az Úr az ő haragját és az ő bosszúállásának hév- ségét kitöltötte és tűzet gyújtott Si- onban, mely megemésztette annak fundámentomát.“ (Jeremiás 4.) „És a mi örökségünk szállott a kívül valókra, a mi házaink az idegenekre, megszűnt a mi szívünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk, leesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk, mert vétkeztünk.“ (Jeremiás siralmai 5.) „Ne legyen nehéz néktek mindnyájan, kik általmentek az utón, tekintsetek meg és lássátok, hogy vagyon e olyan bánat, mint az én bánatom.“ (Jeremiás 2.) Hová jutott a mi szép, ezeréves dicső hazánk, hová jutott protestáns anyaszentegyházunk ? „Kietlen tengeren sötét árhoz lettem, szárnyait száz vihar csap- dossa fölöttem. Vettetem, hányatom, mély az én bánatom, nagy az én keresztem. Üldöző ellenség tőrébe jutottam, könyemből, a jajomból kezökben kifogytam. S — bár minden elhagyott, nem vagyok, nem vagyok magamra hagyottan. — Szivárvány születik, a felhő- síráson, reménység, reménység sűrű könyhullásom; kinom éjjelére elhoz^ Te végre én szabadulásom“. (Sz 5cska.) Igen, atyánfiai, beborult a magyar föld, a magyar haza, protestáns anyaszentegyházunk fölött az ég. Napunk, régi dicsőségünk, életünk, boldogságunk napja leáldozott. „Közel s távolban semmi fény.“ Ám ebben a sötét magyar éjszakában meggyujtja a szombathelyi Protestáns Kör a maga kicsi mécsvilágát s ennek a világosságában meglátja a reménység, a föltámadás, az élet csillagát, mely utat mutat nekünk, hogy merre menjünk, vállainkon a keresztfával’ szíveinkben rendületlen hittel és törhetetlen élniakarással, hogy megváltsuk a hazát, az anyaszentegy- házat a szolgaságból a szabadságnak, a halálból az életnek. Éhez pedig elsősorban erős hitre, elszánt akaratra és egyetakaró, egyetértő munkára van szükség. — „Legyetek pedig valóban megtartói az igének és ne legyetek csak hallgatói, hogy megcsaljátok magatokat.“ Ha hiszem az élő Istent, akkor az ő parancsolatát, az ő kijelentései utján haladok földi pályámon, élek és cselekszem az én Uram Üdvözítő Jézusom példája és útmutatásai szerint; ha hiszek egy hazában, akkor az én régi dicső magyar hazámnak a föltámasztásához odaadom minden erőmet, a szívemet, a karomat, minden munkámat, a vagyonomat, az életemet; ha hiszek egy isteni örök igazságban, akkor evangéliomi protestáns anyaszentegyházam föntartására és megerősítésére, lelkem üdvét, javát szolgáló munkájának a sikerére meghozok minden tőlemtelhető áldozatot és az élő, a cselekvő hit által — a magyar protestáns öntudat tettekben való kifejezése által betöltőm az Úr rendelése szerint való hivatásomat földi pályafutásomon. De hogyha nem benső meggyőződésből, nem átérzett hivatás és erkölcsi kötelességérzetből, hanem a törvény betűjétől és a büntetéstől való félelemből, külső kényszerből szolgálom az egyházai, a hazát, ha az emberek megszólásától tartva, vagy elismerésére számítva teljesítem kötelességeimet, akkor életemnek, munkámnak nincs belső értéke, erkölcsi súlya, tartalma, nincs maradandó hatása, akkor hiába éltem, dolgoztam, áldoztam, életem s annak munkája nyom A Harangszó a keresztyén családok legkedveltebb lapja.
