Harangszó, 1924
1924-11-09 / 46. szám
1124. november 9 RARáNGSZQ 349 lyának gyarapítására senki annyit nem tett, mint ö. »A falusi bírói székből zökkenés és erőltetés nélkül átlépett a miniszteri székbe: s ami ennél is nagyobb, minden zökkenés és erőltetés nélkül vissza is tudott volna lépni a bírói székbe. Milyen szép volna az, ha a magyarok között sok ilyen falusi biró és sok ilyen miniszter lenne!« Ezzel a fenséges kijelentéssel adózott Nagyatádi emlékének Ravasz püspök, a koporsója fölött... Nagyatádi Szabó István lelkében Rákóczi szabadságvágya parázslóit; a jobbágy- felszabaditó Kossuth ihlette, termékenyítette meg szellemét; Széchenyi Istvánnak, a nagy újítónak gyakorlati érzéke a történelmi szükségszerűség iránt jellemezte célkitűzéseit és magatartását; Deák Ferenc bö.'cse- sége ragyogott gyönyörű magyar szemeiben... Született törvényhozó volt Szentélynek tartotta a parlamentet, kit sohasem kellett rendre- utasítani Huszár Károly a nennet gyűlés elnöksége nevében búcsúzott el ezekkel a szavakkal a nagy halotttó!. Bethlen István miniszterelnök pedig mint Nagyatádi Szabó Istvánnak munkatársa megállapította róla, hogy senki sem szerette jobban a magyar hazát és ezt a nemzetet, mint Nagyatádi. Azután még igen sokan búcsúztak Nagyatádi Szabó Istvántól. Embereknek ezrei kísérték ki a csoko- nyai temetőbe, ahol most már örök álmát alussza a »bölcs és nyájas Pista bácsi«, akit a magyar nép sohasem fog elfelejteni. Áldás emlékére! korkCpek. Karcolatok a hétről. Az edinburgi zsinaton történt az alábbi megható jelenet. Egy prezsbiter, Sir John Cowan a magyar, osztrák és német diákok leírhatatlan nyomoráról beszélt megrázóan. Beszéde végén egy zárt borítékot kézbesítettek neki — benne egy font sterling s egy cédulán: „Egy lelkész, ki fiát vesztette a nagy háborúban, a mai éhező német diákok számára“. * A Skót Szabad Egyház 1923-dik évi edinburgi zsinatán Mr. Walker, egy edinburgi prezsbiter, a keresztyén munkában a pénz fontosságáról beszélve, egy történetet mesélt el. Egy kis fiú, missiói gyűlésen mikor körüljárt a padok között a pénzgyűjtő tányér, félig hallhatóan odasugta az édesanyjának: „Mama, tia a po- yátiyok nem járnak ruhában, miért tett a papa gombot a perselybe Az emlék tanít*) Kimentek innen, mikor szárnyra kellek, Kimentek innen, kiket itt neveltek. Vagyont, munkát, dicsőséget keresvén Az életben sokféle ágii mesgyén. Családnak, köznek munkás tagja lettek, Szerették őket és ők is szerettek. Mind sarjadd, gyümölcsfakasztó élet. Szeretteiknek biztató ígéret. S évek során, kik innen messze értek, Beiratkozni ujra visszatértek ? A líceum nevüket ujra jegyzi. Ez a sok név! Egy egész osztályt tesz ki! S a névsorát im kemény köbe vésték. Milyen osztály ez, hogy ilyen nagy érték ? Minő nevek, hogy olvastukra mindig Az ifjú érti, lelkét mire intik. Az osztály, melynek névsora van itt Már item tanulni jött, hanem — tanít! Ifjak, kik álltok itt a tábla mellett, Még érzitek, hogy itt gomolyg a felleg, Mely bús fátyolként kék eget takar S alatta gyászban csiiggeteg magyar. Ez a felhő emléke nagy viharnak, Romoknak, mik sok mindent eltakarnak, A jégverésnek, melynek folytatása: Egy nemzedéknek nem tesz aratása. E nemzedék csak akkor tud megélni, Ha múltjából él s van hite remélni. Azért kell itt e tábla, hogy jelentse: Elhagyhatja az embert a szerencse, Az élet úgy lehull, mint a virág, De hátrahagyja nemes illatát! Mikor az élet óramüve végez, Szorongó szívünk szörnyű titkot érez, Döbbent a csend és néma áhitat, A szenvedés reménytelen sirat, De ha az élet nem tapad a rögre, Nemes tartalma megmarad örökre. Kiknek nevét a kegyelet felirta, Nem vesztetek ti teljesen a sírba! Ifjan kilobbant lángotoknak fénye Belélobog a bús, nagy magyar éjbe S jelenti, hogy a népek nagy tusáján, Mikor harcolt a rablás és az ármány, Mikor a vér volt üzleteknek ára, Önzés uszított rettentő csatára, Európa földje itta népe vérét, Az árulás felszámította bérét, A magyar csupán becsületből harcolt, Az ő'csatája tiszta, hősi harc volt! Emlékezésnek napja itt ez ünnep, A csillagoké, kik immár letűntek, De pályájuknak hosszú fényes sávja Beléragyog a csöndes éjszakába. Emléküket ne e kőtábla óvja, A szívekbe legyen az beleróva: A hazáért, mikor eljő a napja, A magyar ifjú mindenét odadja! HAMVAS JÓZSEF. *) A soproni líceum hősi háláit hall diákok emléktáblájának leleplezésekor, november 4-én, szavalta Takáts Ödön Vili. oszt. tanuló. BANGÓ TANINTÉZET Budapest, Ráday-u. 14. Teljes anyagi garancia mellett készít elő vidéki magántanulókat is. Jegyzetet OLVASSUK A BIBLIÁT! Isten gyógyszertárából. Nov 10. Csüggedezés ellen. Zsolt 116. A mi kegvelntes Istenünknek van orvossága minden baj ellen. A nyomorúság, ínség, csalódás, megaláztatás között csüggedezö emberi,, lélek bátran odafordulhat hozzá, mert Ö megszabadít, letörli a keserűség könnyeit, megóv az eleséstől. Csüggedezés már bizonyára téged is megkörnyékezett életedben. Megkerested-e reá az istent orvosságot, meggyógyultál-e már általa? Nov. 11. Félelem elten. Zsolt. 46 Milyen aktuálissá vált ismét a mi korunkban ez a régi zsoltár! Ha végig nézünk megcsonkított hazánkon, félelemmel gondolunk jövönkre, népünk jövőjére. Taláihatunk-c most is máshol gyógyírt, mint Istennél ? Nov. 12., Könnyelműség ellen. Zsolt. 119. los—i3o Sok ember van, akit még a legnehezebb helyzet, a legsúlyosabb csapás sem félemiit meg, de nem azért mert Istenbe helyezi bizalmát, hanem mert semmit sem vesz komolyan, könnyelműen táncolja végig az életet. Az ilyen ember sok más embert is veszedelembe sodor; a könnyelmű pajtások és barátnék sok jóravaló ifjat és leányt csábítottak már könnyelmű életre. Boldog, aki a kisértés veszedelmei elől Isten igéjéhez, Isten törvényéhez tud menekülni, aki a világ édes mérge ellen be tudja venni az Isten Ítéletének keserű orvosságát, hogy attól meggyógyuljon. Nov. 13. Képzelődés ellen. Zsolt. 39: í ti. Az emberi lélek olyan, mint a tenger hulláma Néha csendes és sima, máskor felzaklatott, hullámzó, mint a tajtékzó tenger. Nem csak valóban látszó, hanem képzelt veszélyek is izgatottságba ejtik. Hány ember fél a halál gondolatától, a bizonytalan jövőtől. Te zaklatott lélek, fordulj az Úrhoz és csendesülj meg. Megenyhíti Ö a te lelkedet, békességet tud adni szívednek, csak fogadd el tőle mindazt, amit fölajánl. Nov. 14 Az imádkozásban való gyengeség ellen. Zsolt 27.7—14 Mily könnyen megfáradunk az imádkozásban! Egy-egy ünnepély, vallásos estély, Isten igéjének egy-egy szava, valamely különösebb élmény vagy tapasztalat fül föl buzdítanak bennünket, szívünkben föltárnád a vágy, hogy mi is olyan hatalmas, győzedelmes imádkozok lehessünk, mint volt Mózes, ülés, Pál, vagy Luther Márton, Müller György s aztán — az imádkozás heve tart néhány napig, vagy néhány hétig s ismét meglankad, lelohad. Száráyaszegettekké leszünk s úgy érezzük, mintha imádságunk nem hatolna föl Isten trónjához. Hol az orvosság? Isten gyógyszertárában. Bűnbánat, Isten országának keresése, gyermeki bizodalom, engedelmes lélek az Ur Ígéreteinek biztos várása újra helyreállítják lelkünk egyensúlyát. Nov. 15. Örömlelenség ellen. Zsolt. 25 :1—15 A keresztyén elet örvendező élet. Istennek kegyelme oly gazdag, hogy aki azt megismerte, annak mindig van oka az örverdezéí-re. Ha keresztyén életed öröm- telen, akkor jól vizsgáld meg annak gyökereit. Tudod- e, hogy bűnös, elveszett eleiből menteit meg Isten kegyelme ? Ha nem, akkor benned van a hiba. Talán nem vagyok elég alázatos, elég engedelmes, elég hű ? Ezekre a bajaidra kérj gyógyírt az l rtól s a gyógyulás örömet fog hozni számodra. Nov. 16. Hálátlanság ellen. Zsolt. 103. Nem feledkezel-e meg az Úr számtalan jótéteményéről, melyeknek legelsöbbike az,
