Harangszó, 1924
1924-10-26 / 44. szám
332 FJARANQSZÖ A Gyámintézet ünnepélyes közgyűlésén, mely Zier- mann Lajos egyházi elnök imádságával és Károlyi Endre helyettes világi elnök meleg megnyitó szavaival vette kezdetét, beiktatta báró Félitsch Artúrt a gyámintézet uj világi elnökét. Az u] elnököt beiktatása alkalmából Károlyi Endre, báró Radvánszky Albert felügyelő, Geduly Henrik püspök és Ziermann Lajos egyházi elnök üdvözölték, Ziermann beszédében többek között a következőket mondotta: Az egykor oly tekintélyes magyarhoni ev. egyház, amelynek tagja volt hazánknak majdnem minden számottevő mágnás családja, mely templomokkal, iskolákkal, sajtóval rendelkezett és élőszóval és írással nagy népnek hirdethette az Isten Igéjét, ma romokban hever. Az ellenreformáció itt nemcsak hosszú ideig, hanem alaposan is dolgozott s amit ez meghagyott, azt a világháborút követő ösz- szeomlás kevés kivétellel maga alá temette. Mi nemcsak szép országunknak, hanem gyülekezeteinknek, híveinknek is kétharmad részét elveszítettük, s az evangélikusok lélekszáma Csonka Magyarországon ma kisebb, mint a zsidók lélekszáma s erről a kis lélekszámú egyházról elmondhatjuk mi is: »Látjátok mily nagy nyavalyában vagyunk, mert Jeruzsálem elpusztult s annak kapui tűzzel meg égettettek.« — veszünk, pusztulunk — nap-nap után. De hála Isten van nekünk is egy Nehemiásunk, aki megbízatást és hatalmat nyert arra vonatkozólag, hogy a pusztulásnak ment. Ott mindenek előtt egy támadás alkalmával a község védelmére jókor érkezett fegyveres csapat kezébe került két indián foglyot rendelt magához azon célból, hogy tőlük az indián nyelvet megtanulhassa s a közel jövőben tanyájukon felkeresendő rokonaikkal tolmács nélkül is beszélgethessen. A tanulást azonnal megkezdte, kitartó szorgalma biztosan egyengette céljához az utat, gyorsan haladt előre. Fogoly tanítóival nagyon jól bánt. Ezek csak jóakaratot, szívességet találtak nála, valamint hü szolgájánál, Monk Károlynál is, kinek felügyelete alatt állottak. Az ételen, italon kívül elegendő dohányt is kaptak, ami szerfelett megörvendeztette őket. Rövid idő alatt egészen beletalálták magukat helyzetükbe, mint mondák, boldogok, hogy előbbi uraktól — a börtönőrtől — aki szidta, sokszor ütlegelte őket, a kapitány úrhoz kerültek. Ez, mikor már beszédüket megértette, ő- czinle előadásukból közelebbről megismerte az indiánok szokásait, családi életüket, magaviseietüket a fehér emberekkel békés érintkezésnél. A tél folyamán annyira jutott a kapitány a nyelvtanulással, hogy nem csak jól megértette az indián nyelvet a maru kiejtéssel, hanem a saját gondolatát, szándékát is érthetően közölni tudta e nyelven. A tavasz útját állja, hogy fölépítse a romba dőlt várost... Ez a Nehemiás a Magyarhoni Ev. Egyetemes Egyházi Gyámintézet s annak világi vezérévé hivatott el ma Méltóságod. Báró Félitsch az új elnök meg- indultan mondott köszönetét a szívből jövő üdvözlő szavakért s férfias Ígéretet tett, hogy a gyámintézet részéről előlegezett bizalmat mindenképen, különösen pedig ezekben a bomlott időkben kié demelni igyekszik. Nem volnék férfi, úgymond, ha nem vállalkoznék nehéz munkára. A gyűlés folyamán az elnöki jelentés során megállapítást nyert, hogy a gyámintézet 55 és félmillió koronát és 101 dollárt gyűjtött a németországi inségakció javára. Gyámiotézeti célokra a folyó közigazgatási évben gyűjtött Dunántúl 34 milliót. A tiszai egyházkerület 8V2, a dunáninneni 31/2 millió koronát. Az egyházi elnök Ziermann Lajos résztvelt a Gusztáv Adolf Egyletnek ezidei braunschweigi nagygyűlésén és a Szent Marton templomában a szószékről üdvözölte a magyar gyámintézet nevében a Gusztáv Adolf Egylet-et. Az egyetemes gyámintézet mostam nagy szeretetadományát kbl. 10 millió koronát iskolarenoválás céljaira Tordas kapta. A BogDár alapítvány kamatainak egyrészét, ötmillió koronát a templom-, papiak és tanácstermet építő Szekszárd. Ez egyetemes közgyűlés. A közgyűlés október 16-án d. e. 9 órakor a Deák-téri templomban megnyíltává! egy napon így szólítja meg az előtte álló foglyokat. — Örömhírt mondok. Szabadok vagytok, hazamehettek. Otthon átadjátok azon üzenetemet a főnöknek, hogy meglálogatom mint testvér és kérem fogadjon barátságosan. Most holdtölte van, megérkezem azon napon, amelyen újra meglelik a hold. A főnöktől üzenetet várak, amelyiktek meghozza, jutalmat nyer s velem tér visszaa tanyátokra. Mindkettőjük ajkáról egyszerre hangzott a válasz: — Én jövök vissza. — Jól van — fogadja ajánlatukat a kapitány — jöjjetek mindaketten, nem bánjátok meg. — Te hozzád uram bátran jövünk. Te jó ember vagy, szereted az indiánokat. De mit tegyünk, ha az utón a fehérek megtámadnak ? — Ne féljetek. Ha bárki megállítana benneteket, mutassátok fel neki ezen írást. Amint ezt átnézi, szónélkül tovább bocsát, mert tudja, hogy Karvaly és Agyaras maru törzsbeli indiánok békés, igaz jaralban vannak. Bántalmazásuk, letartóztatásuk szigorú büntetés mellett tiltatik. Itt van a levélben a hatóság neve és pecsétje is. 1924. október 26 tartott gyámintézeti istentisztelettel vette kezdetét. Az istentiszteleten Dómján Elek imádkozott, majd Fodh- radszky János tordasi lelkész beszédet mondott. Az istentisztelet végeztével a jelenvoltak átvonultak a Deáktéri díszterembe, ahol is a közgyűlést Kapi Béla püspök társelnöklete mellett báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő pont 10 órakor nyitotta meg. Feszült érdeklődés mellett hallgatták a közgyűlés tagjai a világi vezérnek, báró Radvánszky Albertnek ajkairól elhangzó szózatát, intelmeit, buzdításait, ki beszédének elején a háború hatásával, ennek legsúlyosabb következményével, a szociális nyomorral foglalkozott, mely végeredményben oka az egyház nyomorúságának s a fölekezetkőzi béke elmérgezésé- nek is. Utalt a lelkészi kar, különösen a nyugdíjas lelkészek, az özvegyek és árvák nyomorára, a hitoktatói intézmény szomorú helyzetére. Vigyázni kell — úgymond — hogy a nyugatról hozzánk érkező korszellem túlzásai ne kezdjék ki az egyház épületét. Helyteleníti a túlzott szabadosságot ; a szabadság fejlődést, a szabadosság bomlást eredményez. Végzetes lenne a felekezetek közötti széthúzás kiélesítése, ezért meg kell teremteni a keresztyén lelki egység frontját. Rámutatott a nemzeti szempontból is a szórványban élő hívek gondozásának a fontosságára. Ezután rátért a lelkészi szeminárium ügyére Érintette a zsinat kérdését is. Nagy elismeréssel adózott a püs pöki karnak fáradhatatlan buzgósá A biztosító menetlevelet megköszönték s családjuk számára is élelmi szerrel, apróbb ajándékokkal megrakodva boldogan indultak el tanyájuk felé. Otthon átadták az üzenetet a főnöknek, Sasszemnek. Egyszersmind lelkesülten beszéltek az őket küldő fehér emberről. — A mi életünket — szól az egyik — ő adta vissza. Mi már azt hittük, hogy a fogságban pusztulunk el. Ha a maruk uj támadásáról jött hír, akkor mindig rosszabb sorsunk lett, őreink ütöttek, vertek. Kardos kimentett a börtönből, magához vett és úgy bánt velünk, mint testvérekkel. — De hátha rossz szándékot rejteget magában — kételkedik a főnök — és csak azért jön, hogy kikémlelje tanyánkat, erőnket, azután alattomosan bekerítve csapat- jával végveszélybe döntsön bennünket ? — Attól ne félj, főnök — siet öt megnyugtatni a másik. — Mi már jól ismerjük Kardost. Ez a fehér ember nem a holdhoz hasonló, amely sokszor változik, hanem a naphoz, amely mindig fénylik és melegít. Fogadd öt bátran, annál is inkább, mert bizonyos, hogy nem jön üres kézzel. — Így hát mondjátok meg neki, hogy a mondott napon idejöhet, elfogadjuk. (Folyt, köv.)
