Harangszó, 1924
1924-10-26 / 44. szám
330 BARANÜSZÖ. 1924. október 26 lelkiismereti szabadság, a hitbeli jog alapján ébred és virágzik élő valósággá. Mi azt követeljük, hogy legyünk e haza egyenlő értékű polgárai s ne legyen joga senkinek kétségbevonni azt, hogy ezért a hazáért és ennek a nemzetnek jövendőjéért mi is tudunk és akarunk dolgozni. A katholikus testvérekkel állottunk mi már egy mezőn, évszázadok messze távolában jártuk együtt a harctereket és ösz- szeesurgott protestáns és katholikus vér, összefolyt katholikus és protestáns verejték. Állottunk együtt, egymás mellett a közös, nemzeti kultúra oltáránál és vitte mindegyik a maga lelke lángolását, hogy tűz- tengerben világítsa meg ezt a nemzetet és ennek történelmi értékét. Állottunk már velük együtt a közjó, a szeretet szolgálásának szent templomában és tudtunk már együtt dolgozni és együtt imádkozni. És én ezért bizonyságot akarok tenni e néhány utolsó mondatban arról, hogy akarunk velük a jövendőben is együtt dolgozni, s imádkozni s arról a hitemről, hogy ez az összefogás lehetséges, ha a Krisztus keresztje alatt együtt imádkozunk és együtt dolgozunk. Az államtól mi igazságot, a római katholikus egyháztól szeretetet kérünk és várunk. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Összes háztartásbeli teendők ellátására házvezetőnő kerestetik. Ajánlatokat kér Varga körjegyző Rimócz. 1—2 Szelíd szeme. Szelíd szemét ha felnyitja, Zúg a lelkem. Lágy nézése bús Ítélet Én felettem. Szelíd szeme, ha rámtekint Egyre éget: lelkem mélyén fehérre mos Minden vétket. Szelíd szemét nézem-nézem És úgy látom: Lesz nekem is az életben Tiszta álmom. Szelíd szeme az ég tükre Itt a földön, Testet öltött égi szózat Földgöröngyön. . Szelíd szeme a jövendő Édes képe: Boldog papiak és körűié Hívők népe. Magassy Sándor. Az Evangélikus Egyház egyetemes közgyűlése Budapesten. — Október 15—16. — Azóta, hogy Istennek különös ke- gyeltneképen, ezekben a rendkívül súlyos időkben, báró Radvánszky Albert ül az egyetemes felügyelői székben, évről-évre mind többen és többen vesznek részt az egyetemes közgyűlésen. Mind nagyobb és nagyobb az érdeklődés úgy az egyháziak, mint a világiak részéről. Ezidén a Deák- téri díszterem a közgyűlés napján már szűknek bizonyult. Nem csoda, amikor az egyetemes felügyelő, báró Radvánszky Albertnak megnyitó beszédei évről évre mind mélyebben és mélyebben szántanak, riadó harsonánál is jobban költögetik újra életre az aludni látszó protestáns öntudatot, amely ha egyszer felébred, ha az evangóüom forrása újra felbuzdul, a jövő a mienk lesz, s ha harc lesz, a harc vége nem lesz kétséges Bethesda-tava, mintha már is megindult volna; a szerteszét szórt élettelen csontok mintha már is uj életre keltek volna. Az október 16 iki közgyűlést megelőzően okt. 12—14. napjaiban a különböző bizottságok üléseztek. Október 15-én elsőnek az Országos Ev. Lelkész Egyesület tartotta közgyűlését. Lelkészegyesület. A lelkészegyesület Paulik János elnöklésével tartotta meg évi közgyü lését. >Isten felséges adománya« c. ének elhangzása után Chugyik Pál aszódi lelkész tartott írásmagyarázatot, majd Paulik János az elnöki jelentés során melegen üdvözölte a református lelkészegyesület képviseletében megjelent vendégeket, kiknek nevében Csikesz debreceni egyetemi tanár mondott nagyhatású beszédet, melyben az evangélikusok és reformátusok részéről a meleg testvéri kézszorítás, együttérzés és együttműködés szükségességét hangoztatta. Szavai meleg visszhangra találtak. Ezután Németh Károly esperes, lapunk társszerkesztője mutatott rá azokra a nehézségekre és mostoha viszonyokra, amelyek között napjainkban egyházunk tengődik s köve telte a protestantizmus részére is a törvényen alapuld jogoknak tiszteletben tartását az egész vonalon. Duszik Lajos miskolci lelkész az ev. öntudatról, Dómján Elek sátoraljaújhelyi esperes, Marcsek János tokaji lelkész az egyházi fegyelemről, Vidovszky Kálmán békéscsabai vallástanár a cserkészetről értekeztek. Kuthy Dezső a nyugdíj kérdését világította meg. Sajnos a sokat hangoztatott, de immár komolyan nem vehető evang. sajtó kezdésének a tárgyalására már nem került a sor. Nem futotta az időből. A lelkészegyesület közgyűlése nem volt ment holmi keserű kifakadásokHű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. G) Kardos Vilmos megkapta a másodkapitányi kinevezést egy páncélos hadi hajón. Őszintesége, emberszereteíe, a hajókezelésben tapasztalt szakértelme itt is kivívták számára a közbizalmat. Hajója az év legnagyobb részében az Egyesült Államók kikötőiben tartózkodott. Itt megragadták figyelmét a lapokban a benszülött vad indiánokról közölt hírek, a folyton megújuló panaszok ezeknek pusztításai a békés állampolgárok által megszállott, mivelés alá vett vidéken, kegyetlensége a gazdálkodási célból a városoktól távolabb eäö helyeken letelepült lakosok ellen. És ezek a hírek mind alaposak voltak. Az indiánok ősidők óta kerülték, megvetették a munkát. Csak a fegyverforgatást, vadászatot és a harcot tekintették férfiúhoz méltó foglalkozásnak, a család eltartásánál minden más teendőt, az élelemkeresést, a teherhordást is az asszonyokra hagyták. A vadászatból, halászatból megélhetéshez azonban sokszorta nagyobb terület szükséges, mintha az ember az ön és családfentartásnál kézi munkával, földmíveléssel foglalkozik, A vadászatra induló indiáncsapat nem ismert határt, tilalomfát. Elkalandozott jobbra, balra, nu'g bele nem fáradt, vagy gazdag vadászzsákmányt nem gyűjtött. A Egyesült Államoknak a bevándorlókkal folyton szaporodó lakossága mindig tovább terjeszkedett. Egymás után emelkedtek uj városok, községek, ezek határain majorok, gazdasági telepek. A békés munkások előbbre hatolása ritkította az erdőket, mivelés alá vette a bivalyok, szarvasok, őzek legelőit, a nyílt rónákat. így mindinkább szükebb térre szorult a még gazdátlan, szabad vadászterület. E miatt az indiánok ellenségnek tekintették, gyűlölték a fehér-embert s ahol utjokba esett irgalom nélkül legyilkolták. Másrészről a földmives telepek vagyona, marhája rablási vágyukat ingerelte. Lovaik is lévén, ezek mint a vihar leptek meg egy-egy majort, alakulófélben levő kisebb községet. Az embereket leölték, fejbőrüket levonták, diadaljelül pajzsaikra szegezték, marháikat elhajtották. A széleken letelepült lakosok házát, életét mindig indián támadás fenyegette. A védelemre kiküldött fegyveres erő nem lehetett mindenütt jelen. Azon időben különösen Arkansas államban hangzott sok panasz a maru indián törzs dúló becsapásai miatt. A harcias, lovakon is járó vad törzs rendre pusztította a városoktól távolabb eső telepeket. A köz
