Harangszó, 1924
1924-10-19 / 43. szám
324 MARÄHC1520 J 924. október 19 Nem annyira reklám e sorok célja, mint inkább óvás! A reklám ellenállhatatlan ereje ma gában a Naptárban lesz, melyet majd csak látni kell s kézbe kell venni, mert a többi magától következik. Aki egyszer már kezébe vette, nem fogja ismét többet kiengedni. Az óvás csak arra vonatkozik, hogy senki el ne hibázza és el ne hamarkodja a dolgot bármilyen más Naptár vásárlásával, mert ha bárki is előbb valamivel olcsóbb naptárt is tudna sze rezni, nagyon meg fogja bánni, mert mindfg drágább lesz az, mint a Luther-Naptár, mert aránytalanul kevesebbet kap. Ha eddig esztendőről esztendőre ráillett a Luther-Naptárra, hogy még a múlt évit is felülmúlja, akkor ez a mostani úgy a kiállítás, mint a belső tartalom nagy értéke, gazdagsága, érdekessége dolgában egyenesen meglepetés számba fog menni. Már a kalendáriumi résznek gyarapodása egy ívvel maga nagy érték. A bejegyzésekre a régi jobb idők módja szerint teljes oldal áll ismét rendelkezésre; a külön egyháztörténeti naptáron kívül az örök-naptár, az állandó húsvéti tájékoztató, az időjárásról szóló régi mondások összefoglalása már ezt a rendesen szárazabb részt is elevenebbé és érdeke sebbé teszik. Qazdaközönségünk is a nap és hold keltét s nyugtát is már nem külön lapon, hanem a rendes kalendáriumi oldalon találja meg mindjárt az egyes napok mellett az eddiginél nagyobb számokkal. Ami pedig magát a tulajdonképeni hivatásos részt illeti, nemcsak a szintén egy ívvel való bővülés jelzi a gazdagodást, hanem elsősorban is a belső érték, irodalmi színvonal nagyarányú emelkedése. Nem túlzás az, ha az elbeszélésekről, mesékről, kisregényről azt mondjuk, hogy nem könnyen jut ilyen szívet leiket lebilincselő o'vasmányokhoz manapság az ember. A többi értékes, a változatosságot a legszélesebb körben biztosító tanulságos és szórakoztató cikk között ebben az évfolyamban több is van, mely mint az eredeti s páratlan ritkaság feltétlenül nagy fel tűnést fog kelteni. Az egyes közleményekhez készíttetett eredeti nagy művészi értéket magukban rejtő képek egyéb illusztrációk, a régi alap eszmét megtartó, de azt tökéletesebb módon kifejező uj borítéklap nagy mértékben hozzájárulnak e naptár nak a maga nemében páratlanná tételéhez Mindezekhez jön még az a körülmény, hogy az 1925. évi Luther- Naptár minden vevője emlékül a Luther Márton házasságának négyszázadik évfordulója alkalmából kap egy a naptárba belehelyezett, a reformátor házasságkötését ábrázoló Balázsfy Rezső jeles művészünk által egyenesen a Luther Naptár számára festett, valóban remekbe készített színes képet az ismert nevű Székely és Társa soproni könyvnyomdái műintézetének kifogástalanul sikerült reprodukciójában. E 12 ívre terjedő, változatos, lebilincselő, gazdag tartalmú, szép kivitelben, jó papiroson kiállított mű a színes mfimelléklettel együtt 28.000 korona. A hozzáértő más kiadványokkal összehasonlítva mindjárt az első pillanatra fogja látni, hogy az 1925. évi Luther-Naptár még önmagában a be- rámáztatható s minden evangélikus családban megfelelő faldíszül szolgáló szines mümeiléklet nélkül is bámulatosan olcsó lenne. A „Luther házasságáét ábrázoló színes kép ugyanis külön a postaköltséggel együtt önmaga 10.000 korona lesz, ami még szintén nagyon olcsó, mert a háború előtt ilyen színes képet 1 koronáért nem igen lehetett kapni, ez pedig maga ma 17 000 koronának felel meg. Ha evangélikus egyháztársadalmunk még ma sem ismeri fel, hogy mi a kötelessége a Luther-Naptár- ral szemben, akkor úgyis összeomlás előtt állunk s ezzel együtt akkor úgyis eltiinhetik a Luther-Naptár is szerkesztő-kiadóstól együtt a nagy katasztrófában. Az 1925. évi Luther- Naptár kiadása ugyanis azon a hiten épült fel, hogy most nálunk az aléltság után igaz evangéliomi ébredés, a tespedés után uj élet kezdődik. A válasznak erre a hitre 1924 november 20-ig meg kell érkezni, amidőn az egyszázhúszmilió koronát meghaladó teher első részletét negyvenmillió korona összegben az ekkor esedékes 3 váltó beváltásáért szerkesztő-kiadónak ki kell fizetni. Ehhez magyarázat nem kell. Ez alkalommal valósággal apostoli lelkű és buzgalmu terjesztőkre van szükség, akik egyházias és vallásos lelkiismeretük ügyévé teszik az 1925. évi Luther-Naptár terjesztését. Ezek egy levelezőlapon az általuk bizományba kért példányok számának megjelölésével minél előbb jelentkezzenek a szerkesztőnél Sopron, Paprét 2. _______ B udapest, 1924. okt. 5. Azt hiszem, hogy ha Raffay püspök valaha a maga nyájának föpász- torául érezhette magát, október 5 én az volt: öt ifjú lelkésztestvérónek avatása napján a deáktéri templomban. Fel szerettem volna kiáltani, ha a helynek szentsége néma tiszteletre nem int: felállani 1 Felállással üdvözölni a papjai és az avatar dók élén a papi székbe vonuló pásztort viszonzásául annak az üdvözletnek, mellyel köszöntötte gyülekezetét. Nem hiszem, hogy egyedül magam lettem volna, kit hajtott a lelke, hogy felállással előzze meg nemes lendületű főhajtását és hogy csak magam lettem volna, akit a feltűnéstől való szemérmetes tartózkodás szegezett a pad üléséhez Érezte talán mindenki, hogy ha a hívek közül csak egy emelkedik is fel, erre a szokatlan mozdulatra egy ember gyanánt állt volna fel az egész gyülekezet a kezdeményező után. De a gyülekezetben nem volt meg a püspök lendülete és egy meleg gesztusnak az emlékével lett szegényebb a gyülekezet, lett szegényebb a püspök. A régi szép falusi szokás, hogy a papi székébe bevonuló papját felállással üdvözli a gyülekezet, aztán leül a pép is, leülnek a hívek is és kezdetét veszi az ének é3 a záróének befejeztével utolsónak megy ki presbiterei között a pap, sokat elvenne a későn jövő, türelmetlenül elsiető templomlátogatás üzemszerüségéből. Megtanulnák az emberek, amit a fecskemcdár, meg a gólya már régen tudnak: jönni amikor kell, de menni is akkor! Meleg tavasztól csalogatva, a nyár melegét vivén szíveikben. Sohasem elkésve, sohasem sietve. Öt ifjú embert, kiket sohse láttunk, egyszerű szavakkal ajánlanak fel a* Urnák szolgálatára és megered a könnye mögöttem is, előttem is meglett embereknek és törlik szemeiket az oldalt ülők. Váljon mit akar a pillán rezgő csepp? Csak nem válasz a püspök szavára : szegények vagyunk ! ? Most, ebben az órában nem. Most gazdagok, gazdagabbak egy esetnány- nyel, amelyet a lélek él meg. Hisz’ ez az, ami után vágyóduok Hiszen ez az, amit kaptunk, amitül kielégül a lélek és amire megszomjuhozván, újra visszatérünk, hogy újra elbo-
