Harangszó, 1924
1924-09-28 / 40. szám
Hatalmas egy fészek lehetett az valamikor. Még a romjaiban is az. Az a Szamobor, az a Szamobor, csak még egyszer táncolhatnánk ottan, öreg fejjel is járnám. Azok lehettek ám az urak, akik ilyen fészket rakhattak maguknak. Ha kedvük kerekedett, alászálltak még a zágrábi Kaptol, a káptalani vár megostromlására is. Nagy nemzetség volt az. Szinte megfeledkezett a jó öreg a szomorú eljárásunkról nagy lelkesedésében. — És most mi ennek a nagy nemzetségnek egyik utolsó sarjadékát álljuk itt körül. De a meg- indultságunkat igazán csak akkor értené meg Hadnagy úr, ha lute- ránus lenne, mint mi. — Ti csak ráismerlek egymásra és összefogtok, mint a bogáncs. És nektek ölég, hogy elmúljon a haragotok és könnybe tudtok átcsapni, csak azért, mert valaki luteránus. Nodehát mindegy, bajtárs, bajtárs... Körösztöt vetett és elmondott egy ocse nás-t. Az Ungnad-ivadék fölött egy horvát miatyánkot két luteránus között. Ahogy kijár egy horvát nagy luteránus nemzetség késői hajtásának. Mikor most Payr Sándor könyvének az Ungnad grófi családról szóló részét olvasgatom, az az érzés fog el, mintha csak ennek a' szomorú végül regénynek ehhez az utolsó fejezetéhez, a rég megszakadt előző fejezeteit írta volna meg. Az én kedvemért. Hogy írásban is Vilmos a családtól elbucsuzása után meglátogatta még a temetőt is, melyben szüleinek hamvai pihennek. Anyja sírja felett e halk fohász fakadt ajkain: Édes anyám boldog vagy-e a túlvilágon, ha fiadra tekintesz? Ezután Newjorkba sietett s azonnal megkezdte szolgálatát azon hajón, amelyhez szerződött. Már a meghívásnál kijelentette, hogy szakmunkája mellett egy negyed évig mint matróz is óhajt szolgálni. Eő- ször a hajót alapos vizsgálat alá vette, gondosan megszemlélte a gépezet legapróbb részleteit, a hajó alkotmányát. Tapasztalatait jegyzékbe vette, a megállapított hiányokat pótolta, javította. Azután felöltötte a matróz ruhát s a matrózoknak mint rendes társuk mutatta be magát. Ezek először megfoghatlannak találták, hogy mint diplomás szakmérnök mi gyönyörűséget tatai az ő gyakran nehéz, egészséget, életet is kockáztató munkájukban, de majd látva mily komoly szolgálatra-készséggel, vasakat atial végzi a matrózi gyakorlatokat, nem tagadha'ták meg ügybuzgóságától elismerésüket. Őszintesége, szelídsége, mindenki iránt tanúsított jóakarata teljesen megnyerte bizalmukat. Mikor nagy hajójuk különböző cikkekkel megrakodva Hamburgba indult, Vilmos JOO ____________ P lARANOtSEO. meglegyen az, amit az ember itt is hall, ott is hall. Amit az ember összeszedett és szép mesének tartott. És íme, most valóság. Valóság a hatalmas Cilleiekbe is belekötni merő Ungnad, valóság a keinény- öklii Ungnad-asszony, aki a szintén valóság — mert hiszen Payr valóságnak mondja — Gregoriancc Pavaóval, a kardos győri, majd zágrábi püspökkel elnyomta a Gu- bec Máté-lázadást, valóság a másik .Ungnad-asszony, a híres szép Lo- sonczy Anna, Balassa Bálint eszményképe, és valósá a luteránus hitért annyit tett és mindent feláldozó Ungnad is. Valóság az alapi urak okicsi várában konvertitált zágrábi püspök is. Akit csak az okicsi kirándulásainkon szoktunk nagybüszkén emlegetni, de nevét már mi sem tudtuk. Payr Sándor ezt is megmondja: Brumann Máté. Payr öntudatossá teszi a mi mesékből táplálkozó luteránus érzésünket. Payr állít és Payr bizonyít. És Mesterházy Ernő pécsi szózata méltó hangot adott az érzéseknek, melyet a könyv kelt: emlékezés a múltra, vágyódás a visszatérő dicsőség után. Forrásmű. Forrás, ainelre hivatkozik, amelyben fegyvert talál a szellem és táplálékot merít a szív. És ha az olvasó meg nem unja, folytatni fogjuk. Mert még a szemem előtt áll az éleshangu lelkes Radó Kálmán a nagy karimáju, kissé félre csapott kalapjában, aa tengeren is, ha gépészmérnöki liszté nem foglalta el, részt vett derült, borult napokon a matrózok munkájában. Ezek látva ernvedetlen kitartását, ügyességét, maguk- között beszélgetve dicsérettel nyilatkoztak jelleméről, sokoldalú képzettségéről. Egyik közülök nyiltan kimondó azon meggyőződését : — Ez egy ritka ember. Nem a kényelemben, hanem a munkában keresi örömét, a kötelességnek él. Minden hibát meglát s azonnal helyre igazít. Még csak rövid ideje, hogy a hajón van és már is másképen áll a rend, mint azelőtt. Meglássátok, még ő sokra viszi. Én úgy hiszem, hogy pár év múlva mint hajóskapitányt üdvözölhetjük. A hajó a kitűzött időre szerencsésen megérkezett Hamburgba s pár nap múlva megkezdődött a kirakodás. Azon idő alatt, míg a hajó a kikötőben horgonyoz, a matrózok a rend fentartására visszamaradot- takon kívül szabadságot kapnak a városba bemenetelre a meghatározott időre visszatérés feltétele mellett. Ilyenkor mintha életüknek heteken, hónapokon át a hajón elzárkózott egyhangúságban töltéséért keresnek kárpótlási ^jjr^^^B^ftkorcsmákban gyülekeznek 3 dőzsölnék egész éjszakákon fí papa mint a bonyhádi konventek után este a kaszinókertben nevető szívvel dúdolt bele a tréfás kedvű, hires tolna—baranya—somogyi tanítómestereknek, a Petterek, a Pur- tok, a Wiekertek, a Szutterok no és a Bechteknek mókás dalaiba. De ez már nagyon is vidám história. Nem való most ide. Majd máskor! Aztán a komolyarcu dukai Takács Dénes, az előkelő Káldy, a büszke Véssey. bálom őket magam előtt még mind. Most ne legyen róluk szó. Most még csak egyről. A kinek a neve nincsen a felsorollak között, még a nemzetségéé sem, aki nem engedte, hogy Payr a nevén nevezze, annak az akaratját tisztelnem kell nekem is. Pedig a toliam, ej, hogy alig bírok vele. És most még valamiről. Payr a maga müvének a homlokát öt névvel díszítette. Hogy az ötödik név hogyan került oda, azt Payr tudja. Szomorú lenne, ha mi is nem tudnék. A negyedik és a harmadik név ott van, mert magától értetődik, hogy ott legyen. De hogy ott van, ahol van az első név és a második név, első helyen az elsők között, ez ebben a mai számitó világban szokatlan. És ez a szokatlanság dicsősége Payrnak és ha én Gyurátz püspök lennék és Berzsenyi volt felügyelő lennék — a régi harc két fia — én néni tudnám megállani, hogy a megindultságnak egy könnyéi ne morzsoljam el szememben. Ennek ___ 1*24 szeptember 28 á t, féktelen tivornyákban tékozolják pénzüket, rongálják egészségüket. Wallace, egyik jóképű, értelmes matróz meg is szólítja Vilmost: — Mérnök úr, meghívjuk ma esti mulatságunkra a városban. Ha nincä terhére, tartson velünk. — Köszönöm Wallace a meghívást. A hajó fedélzetén verőfényben, viharban megosztom veletek a munkát, részt veszek mulatságtokon is. Este a matrózokkal együtt ment az ezek által már jólismert helyiségbe Ez a város egyik meilékuccájában levő, elhanyagolt küísejü korcsma voit. A belépőket a már előbb érkezett vendégek, hajós legények, rakodó munkások lármás vigadozása fogadta. A két alacsony, tágas szoba levegőjét tüdörontóvá tette a sűrű pipafust, a bor- és sörszag. Letelepedtek, helyet foglalt — de csak rövid időre — Vilmos is. Amint látta, mint alakul át mindinkább a mulatság nyers dorbézolássá, hangzik trágár beszéd, káromkodás, perlekedés : búcsút intve társainak, eltávozott. — Hiába, a mérnök is kényes űr, — szól az egyik — nem ízlik neki a mi mulatozásunk. (Folyt, köv.)
