Harangszó, 1924
1924-09-28 / 40. szám
XV. évfolyam. 40. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910 ben. 1 .»^tulajdonos : a Daliámul! Luther- Szilvelsío. Aí Ors/útco* l.ulhf1 r-S/OTet »ég hivatala* lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának duntgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Slőfizotést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Mioleleulk minőén vasárnap. 1924. szeptember 28. Ne legyünk hiú dicsőségkívánók, egymásnak ingerlői, egymásra iriggkedők. Szerkesztó-Jtladóhivatal ; SZENTOOTTHÄRD. Vasvármegye. A „HAtUNGHaO“ előfizetés! ára: a harmadik negyedérre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Lather-Szövotégl tagok»»* 10"/. os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. A „Harangéért“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hívőinknek Ingyenpéldányokat küldünk. R nők legyenek nők. Jézus előtt az emberek nem ismerték a család fogalmát. A férfi volt a család korlátlan ura, az anya csak alsóbb rendű lény, sokszor rabszolga. Az a bensőséges, boldogsággal teljes élet, mely jellemzi a kér. családot, csak azótától van meg, a mióta Jézus az emberekkel megismertette a szeretet fogalmát. A szeretet emelte ki a nőt alsóbbrendű állapotából s tette őt férjének, családjának koronájává . . . A nők ezért mindig hálásak voltak Jézusnak. A tanítványok közül Jézust az egyik elárulta, a másik megtagadta, a nők — mindig hűséggel ragaszkodtak Jézushoz. Az apostolok mind elfutának — a nők a Golgothára vezető utón is követik és siratják vala Jézust. A keresztfa alatt is ott áll Mária; a nők az elsők, akik hallják az örök reménység igéit: Nincsen itt, feltámadott ! A keresztyénség terjedése úgy történt, hogy az embereket megfogták, és pedig a szeretet által, és itt ismét elsők a nők voltak. Mennyi szeretetet gyakorolhatott például a kegyes Tabitha, kiről a szentírás feljegyezte, hogy a gazdag vala jó cselekedetekkel és alamizsnákkal, melyeket osztogatott vala, s ki, midőn meghalt, a joppei asszonyok mind elébe állanak a tanítványoknak, sírván és mutogatván a ruhákat és öltözeteket, melyeket Tabitha csinált, míg velük együtt volt. A nő szereti a virágot, azzal ékesíti magát, de a legszebb virágkoszorut mégis csak a bölcs Salamon fon feje kőről, a- liiidőn a Példabeszékek könyvében megírta: „a serény nő ára sokkal felülhaladja a karbunkulusokat. Bízik ahhoz az ő férjének lelke, jóval illeti őtet és nem gonosszal az ő életének minden napjaiban. Erő és ékesség az ő ruhája és nem fél a következendő időktől. Az ő száját bölcsen nyitja meg és kegyességnek tudománya vagyon nyelvében. Szorgalmatosán vigyáz az ő háznépére s az ő férje dicséri őtet, mondván: Sok asszonyok munkálkodnak serénységgel, te pedig meghaladod mindazokat“. A család békessége, boldogsága teljesen a nő vállán nyugszik, — a meny — menyet hozhat, teremthet a kér. családban, ha van benne szeretet. Oly kedvesek, ragyogók azok a nők, akik a család körén belül szereletben és hűségben tündökölnek. Megemlítem a bibliai Kuth alakját. Anyósának, Naominak, volt jó férje és két szépséges fia. Idegen földön elvesztette mind a hármat. Ennyi bánat után egy vágya volt, hazajönni Bethlehembe, ahonnét származott. A két menye vele tartott . . . Nagyon jó szívű nők voltak, mert Naomi minduntalan édes leányaimnak szólítja, becézi őket. „Térjetek vissza édes leányaim, az én nevem nem Naomi immár, hanem inkább Mária (keserűség), mert igen nagy keserűséggel illetett meg engem a Mindenható.“ Menyei nagyon sírtak. Naomi ismételt biztatására az egyikben győzött a honvágy. Orpa megcsókolta az ő napát és visszatért hazájába, a másik, Kuth, pedig így szólt anyósához : Ne kérj engeinet, hogy el- liagyjalak téged, mert ahová ine- néndesz, oda megyek, és valahol lakándasz, olt lakom, a te néped az én népem, és a te Istened az én Istenem“! A bibliai Kúthoz hasonló lélek lakozotl ama papné szívében is, kitől apósa, halálos kimenetelű operációra készülvén, — így búcsúzott el: köszönöm Irikém, te mindig jó voltál hozzám, lehajolt és megcsókolta a kezét. A destrukció jól tudja, hogy az egyház, a község, az állam boldogulásának alapja a család, mely kér. erkölcsökkel ékeskedik. Minden támadását tehát a család ellen irányítja. Munkáját ott kezdi, amidőn a fiatalokat a szülőktől, a menyet anyósától, apósától igyekszik elidegeníteni. Csodálatos, hogy ebben a munkában még zsidók is részt vesznek, holott a szülőket sehol sem tisztelik annyira, mint a zsidó családban. Az unoka már báró, írni, olvasni alig tudó nagyszüleit azért nagy becsületben részesíti, ott nincsen após, anyós, akiket kigúnyolnak, csak szülők és gyermekek, kik igazán teljesítik az Ur parancsát: „tiszteljed a te atyádat, anyádat, hogy jó legyen dolgod és hosszú életű légy e földön“. A destrukció más kedves támadási módja, hogy igyekszik meglazítani a háztartási kötelékeket az által, hogy a válást könnyűvé teszi. Vannak ugyan esetek, midőn a házas felek között az élet nem menny, hanem inkább pokol, s Jézus is egy esetben megengedhetőnek tartja a válást, azonban azt látjuk, hogy sokan nagyon könnyelműen szétszakítják azt, amit az Isten egybeszerkesztett. A bűn ott támadja a keresztyén- séget, ahol annak alapja van, a családban, mert jól tudja, hogy a család pusztulásával elbukik az egyház, a társadalom, az állam, sőt maga a nép is. Annyira bízik diadalában, hogy már a keresztyénség csődjét hirdeti s ha nem eszmélünk, nyakunkra iil a pogányság, a hitetlenség, a bűn — akár csak Oroszországban, hol az áruló Judás lskariotesnek szobrot emeltek. A sajtó, olvasóival ail vagy bukik.
