Harangszó, 1924

1924-08-24 / 34-35. szám

iskolai Bizottság ülése az anatómiai intézetben. D. u. 5 órakor az Egyh. Kerület Gyámintézet választmányi és köz­gyűlése az anatómiai intézetben. D. u 6 órakor az egyh. kér. köz­gyűlés előkészítő értekezlete az ana­tómiai intézetben. D. u. 7 órakor gyámintézeti isten- tisztelet és Luther-szövetségi vallásos estély a templomban. Az istentiszte­leten Zongor Béla, a vasi közép egy­házmegye esperese prédikál. A val­lásos ünnepségen előadást tart Né­meth Károly, a győri egyházmegye esperese, egyházker aljegyző. Isten- tisztelet és ünnepség után offertóriu- mot tartunk a templomépítő szek­szárdi gyülekezet javára. Augusztus hó 28 án (csütörtök): D. e. 9 órakor az egyh. kerületi közgyűlés megnyitása és tárgyalása a templomban. !®?4. augusztus 24 KORKÉPEK, ____ » K arcolatok a hétről. A szellős női divat rajongói ellen megindult az offenziva. A bayeuxi püspök — aki a közvélemény szemé­ben a leglibcrálisabb felfogású egy- házfejedclem Franciaországban — utasította alárendeltjeit, hogy a mély- kivágásu és rövidujju ruhákban megjelenő hölgyeket ne gyóntassák és ne áldoztassák. * A bárokban, tánctermekben még javában tombol a foxtrott, a shimmy és fi jazz, de a csatorna túlsó felé­ről idecsendül már a lélekharang, a- mely a modern táncok uralmának végóráit hirdeti. Minden jel arra vall, hogy a régóta mellőzött ‘keringő is­mét elfoglalja régi jogait. Az angol királyné elvállalta ugyanis a három­negyedes ütemű táncok protektorátu­sát és elrendelte, hogy az udvari ün­nepélyeken tilosak ezentíil a mo­dern táncok, csupán a körtáncok és elsősorban a keringő szerepelhet­nek a jövőben a táncrenden. Majd elválik, hogy a bárok és a.táncloká­lok mennyiben respektálják a koro­nás asszony állásfoglalását. * Amiensben egy tizenhat éves fiú meggyilkolta Carton vaj- és tejárus- nöt. Mikor elfogták, minden bűnbá­nás nélkül elmondta, hogy kedvesé­vel a moziba akart menni, de a belépti díjhoz még 20 sou hiányzott. Mikor pénzét számlálgatta, az öreg flARANmZO Cartonné pinceboltja előtt járt s az a gondolata támadt, hogy kirabolja. Lement a pincébe, egy font vajat kért és mialatt az asszony lehajolt, hogy a kis hordóból megfelelő mennyiségű vajat tegyen a mérlegre, zsebkésével nyakszinten szúrta. * Az angorai nemzetgyűlés tudva­levőén megszavazta az egynejiiségröl szóló törvényt és ezzel kimondotta a halálos Ítéletet a többnejüséy s vele a hárem fogalma felett. Évszázados tradíciót törölt el ezzel az angorai nemzetgyűlés, a Kelet egyik legspeciálisabb érdekessége szűnik meg abban a pillanatban, amikor a törvény életbe lépett. Az európai kul­túra, a haladás szelleme küzdött a hagyományokkal és ebben a küzde­lemben az előbbi győzött. Az uj török basa meghitt családi körben, egyetlen élettársa oldalán majd mesélni fog gyermekének a múltról, sok feleség­ről, sok asszonyról, az uj török ba- sáné büszke lesz arra, hogy elődei­nek alárendelt élete után ö már egyenlő rangú a férfival. * Angliában a munkanélküliség egyre nő, ez azonban nem képez akadályt azzal szemben, hogy bizonyos körök a kutyák körében is fölfedezzék a divatos idegességet. Egy londoni új­ság — mint amerikai lapok írják — akciót indított és 50 ezer dollárt akar összehozni arra a célra, hogy ide­ges, rosszkedvű és hisztériás kutyák számára szanatóriumot állítsanak fel. Az ujságpropagan- dának meg is volt a foganatja, ügy- annyira, hogy nemsokára megvalósít­hatják álmukat a gondtalan kutya­kedvelők. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mire mutatnak a csalódások ? Aug. 25. I. Mózes 6.0—7. Ne ijedj meg, kérlek, ha a biblia első csalódói közt ott fogod találni az élő Istent 1 Ijedj meg azon­ban annál inkább azon, hogy nem a nap­rendszer röppályájának beállításában, nem a kis buzaszem termő erejében, hanem te­remtésének koronájában csalódott. Először csak százhúszra kell apasztania az ember földi esztendei számát, aztán végkép is megbánnia, hogy teremtett embert. Óh ha a férgekben kellett volna csalódnia, túl te­ltetnéd könnyen magadat az Ő csalódásán, de hogy te benned 1 ? Aug. 26. II. Mózes 32.7—29. Sok ember úgy hajigálja csalódásait Isten fejéhez, mint­ha csak Ö lenne mindegyiknek oka. De milyen szelíden beszél a magáéról Istennek Mózes most, mikor élete legmegrázóbb csalódásait szenvedi. Az igaz, hogy nem 261 hallgat; próbálja menteni, ami még ment­hető ; de szemrehányást egy szóval sem tesz érte, hiszen érzi, mennyire vérzik Iz­rael Istenének a szive is benne. Nem len- nc-e más a mutatványa sok csalódásunk­nak, ha meggondolnánk : Isten maga is íz­lelte azokat, s.tán épen abban, miben most szenvedünk, Ö maga is benntartja forró szívét. Aug. 27. 1. Sámuel 19.1—11. A csaló­dásoknak rengeteg sok válfaja van s egész külön színezetű mindeniknél a Fájdalom. Míg Isten csak emberekben —, mi csalód­hatunk adásban, vevésben, időjárásban és pályaválasztásban és estig lehetne szám­lálni, hogy még miben. De nem kell-e ar­ról tennünk bizonyságot, hogy legtöbb s legégetőbb csalódásainkat nékünk is az emberek okozzák ! Efajta csalódásaink közt is legsúlyosabbnak szokták emlegetni azt, ha olyanba csalódunk, mint Dávid, akivel jót tettünk. De nincsen csalódás, mi ha­szonnal nem járna, s minden csalódás na­gyot mutat fel akkor, ha az embert meg­Aug. 28. II. Sámuel 15.1—h. Oly gya­kori manapság a szülői csalódás. Akár­hányszor épen olyan szülők, kik többet is teltek gyermekükért, mint mások. Mégis drágák ezek a csalódások, mert legjobban hasonlítanak ahhoz, amit a mennyei Atya szenvedett és szenved tán maiglan is tő­lünk. Drágák ezek a csalódások azért, mert legélesebben mutatnak rá arra, amire mu­tat egyébként minden csalódás: a bűnre. Csodálkozó!, hogy annyi csalódás ér; de nincs-e nagyon nagy szükséged arra, hogy Isten végre felhívhassa valamivel a figyel­medet igen komolyan : a bűnre. Aug. 29. Kir. 17.1—íe. Csalódásoknak egész árja járt mindenfelé az idei magyar aratás nyomában. Régen volt ilyen nagy különbség az utolsó napokig jónak várt termés és a betakarított eleség között. Ez a csalódás nem emberektől jött; lehet-e benn bűnnek valamelyes része? Illés ide­jében volt az ilyenben is. Vannak csaló­dások, mikkel a magunk bűnére akar rá­mutatni Isten. Péter, mit csináltál a jó ter­méseiddel ? János, tudsz- e bízni abban, aki megsokasitotta a sareptai özvegy véka­beli lisztjét? Igen a csalódás néha arra mutat, hogy erős vizsgálat alá vette szí­vünket az Isten. Aug. 30. Luk. 16.10-31. A csalódások­nak nagy szerepe van bölcsőtől a sírig, de sokan vannak, akikre még az örökké­valóságban is csalódások várnak. Óh mi­lyen jó, ha valaki nem kívánja kiméltetni magát sem a világban, sem emberekben, sem önmagában, sem hitének elégtelensé­gében ötét fenyegető csalódásoktól. Mily rettenetes is lenne, ha Isten csak hagyna bennünket, hogy kényelmesen s önteltcu ráéljük magunkat s múló lét rózsaindáira. , Látod hát mire mutatnak a csalódások ? Istennek felfelé kényszerítő, mentő kegyel­mére. Aug. 31. Máté 7.24—so. A csalódással arra is figyelmeztet Isten, hogy szűk a látó­körünk, s hogy a látható oldalfalaknál sok­kal fontosabb a fundamentum, az életünk­nek láthatatlan része. De ebben a példá­ban azoknak a csalódásaira akar leginkább rámutatni Jézus, akik hallják az Ö igéjét, s azt nem sokba veszik. Gondolják, nem sokat mulasztanak vele és belepusztul a lelkűk s testük élete. Úgy-e latod már, mire mutatnak végül a csalódások ? Arra, hogy menjünk Jézushoz, a csalódók igaz Megváltójához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom