Harangszó, 1924

1924-07-20 / 30. szám

XV. évfolyam. 1924. július 20. 30. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. LeptulajdonoB: a Donántüll Lntlier Szövetséo. A* Ors/áKOH l.uther-SzOret- wég Llmtal«» lapja. Kéziratok, elótlzutésl dijak és reklaruáoiők a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Hzentgotthárdra (Vasrm.) küldendők. Klőfizetiat elfogad minden evang. lelkész és tanító. MiaJiljnlf minden vasárnap. / És hívének az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala. Saerkesitő-kladóhlTata 1 : SZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HABIJTSSZÖ“ előQxetésl ára: a harmadik negyedévre 10.000 korona. Csoportos küld. 16.000 K. Lsther-Hzővetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 9 dollár ; az utódállamokba a IU. negyedre ZO.ŰOO K, A .Harang«zó" terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek Ingyenpéldányokat küldünk. Hívőké az istenországa. Dr. László Kálmánnak, a vasi közép egyházmegye felügyelőjének közgyű­lést megnyitó beszédéből. Bármennyire igaz is, hogy semmi sem örök, semmi sem állandó, lám Róma is ledőlt s rabigába görbedt és a világtörténelem tanúsága sze­rint nagy nemzetek tűntek el a világ színpadjáról — mégis hittink tanítása szerint bíznunk, hinnünk kell, hogy elszakított országrésze­ink előbb-utóbb visszakerülnek hozzánk, hisz’ nem ötletszerű ala­kulás a mi nagy Magyarországunk, nem is csak hódítás eredménye, hanem az érdekek csoportosította, természeti határok övezte, évszá­zadok közös szenvedéseiben, örö­meiben megedződött államalakulat az, amelyet az új világáramlat, a nyelvi és faji elkülönzés eszméje, örökre megbontani nem tud. Sok világáramlat uralkodott már a történelemben. Hogy egyebet ne említsek, ott volt a vallási elmélet, amely az emberiséget hite szerint akarta csoportosítani és exkluzívvá tenni. Mi lett a vége? Tartott két­száz évig és leélte magát. Bebizo- nyult, hogy a népek boldogulását egyedül evvel az eszmével nem lehet elérni. Következett a nemzeti­ségi áramlat, amely nyelvek, fajok szerint szerelné megosztani a vilá­got és megalkotni az államokat, birodalmakat. Ez az eszme uralko­dik ma, ennek szülötte nálunk a sok utódállam. Ám kísérelje meg a világ ennek az eszmének diadalra juttatását, előbb-utóbb belátja, hogy nem találta meg a népek boldogí- tásának igazi utját-módját. Nem elég az egynyelvüség, egyl'ajiság, avagy egyhitüség az államalkotás­hoz — eklatáns példa erre a zsidó­ság, amely sohasem tudott államot alakítani, bár az egész világon egységes nyelvben és hitében —, hanem egy olyan történelmi erő­tényező kell ahhoz, ami az egye­seket önkéntelenül tömöríti, egybe­kapcsolja : természeti határok, meg­élhetési lehetőségek egymást meg­értő és kiegészítő tulajdonságok, mindenekfölött pedig történeti hiva­tás isteni rendeltetés révén. Mert ne higyjük, hogy egyedül a vallás isteni intézmény. Isteni intézmény minden erkölcsi alapon nyugvó közösség, így az állam is, hisz, célja: az emberiség boldogí- tása, ami egyik legmagasztosabb, legistenibb föladat. És ha igaz az, hogy minden egyes emberi élettel megvan az Istennek a maga célja, igaznak kell lennie annak is, hogy az államnak is van rendeltetése és amíg ezt be nem tölti, addig nem tűnhetik el a föld színéről. Ha a mi volt országunk, államunk legkiemelkedőbb föladatát nézzük, csakhamar rájövünk, hogy miként egy hires cseh történetiró: Palaczky mondotta: az a mi történelmi sze­repünk : legyünk ék a nyugati és keleti pánszlávizmus között és aka­dályozzuk meg, hogy a déli és északi pánszláv ősi nyerserő egye­sülvén, előrenyomuljon a müveit Nyugat felé. Ezt a hivatást eddig híven be­töltöttük. Ám úgy megcsonkítva, ahogy ma élünk, nem lesz erre elegendő erőnk. Ezért, vagy leg­alább ezért is, hinnünk kell a régi, az erős nagy Magyarország új életre kelésében, hisz’ a mi meg­fogyatkozásunk Nyugat elfogy;/ kozását jelentené, ami se emberi, se isteiii igazságot nem szolgálna. Ezek a gondolatok járják át tel­kemet, mikor a kőszegi és szent­gotthárdi eklézsiák hozzánk kap­csolása alkalmából elveszett ország­részeink jövőjének kérdése fölve­tődött. Higyjünk, reméljünk: hívőké az istenországa! A szent Biblia. Irta ; Jánossy Gábor. Tudakozzátok az Írásokat, mert néktek úgy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon és azok, melyek én rólam bizonyságot tesznek. (János V. 39.) Az apostol szavát megfogadván, lapozzunk a könyvek könyvében, merítsünk az örök élet kiapadha­tatlan forrásából, ismerjük meg azokat az adatokat, amelyek Krisz­tusról bizonyságot tesznek. Véges emberi értelemmel szinte megfog­hatatlan az az erő, ami a szent Bibliát létrehozta. Azaz megfogha­tatlan az a csodálatos tehetség, az a látnoki lélek, az a hatalom, amely az ókori prófétákat az isteni ki­nyilatkoztatás, Jézus eljövetelének, a megváltásnak megsejtésére, meg­látására és ennek szóban és írásban való kifejezésére indította. Az egy­szerű tanulatlan pásztoremberek, a földmívelő, a halászgató, egyik pusztából a másikba vándorló — hogy úgy mondjam — közönséges emberek, éppúgy mint Isten külö­nös adományaival, a rendkívüli értelemmel megáldott tudósok egy értelemmel egy gondolattal Írják a szent írást; érzik, tudják azt, hogy a világ a teremtés műve, hogy egy mindenható, mindentudó erő, kéz­zel megfoghatatlan, szemmel látha­tatlan — „csak a titkon érző lélek által sejtett* isteni szellem a tökéle­tes bölcseség és a legegyetemesebb szeretet hozta létre a nagy minden­Akinek nincsen sajtója, annak nincsen szava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom