Harangszó, 1924
1924-07-13 / 29. szám
230 HARANQSZO. 1924. Idliaft 13 Uj arisztokrácia. Vass miniszter a balasagyarmati római katholikus nagygyűlésen jún. 15-én tartott beszédében megállapította, hogy a római katolikusoknak minden joguk megvan azt követelni, hogy őket az országban mindenki mint a magyar történelem arisztokratáit tisztelje. Ugyanő ugyanottani pohárköszöntőjében a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány elismeri az országban a magyar katholicizmus döntő hatalmát. Minthogy király nélkül szűkölködünk, sajnos a kormány nem járulhat azzal a javaslattal a trón zsámolyához, hogy az országban minden római katholikus férfiúnak az arisztokráciához való tartozását a hercegi, grófi és bárói címek díjmentes és fokozatos adományozásával dokumentálja, indítványozzuk: a minisztertanács határozza el, hogy minden római katholikus állampolgár a méltóságos illetve nagyságos címmel járó kormányfőtanácsosi, illetve kormánytanácsosi címet és rangot kapja, a kálvinisták, zsidók és lutheránusok pedig a “jobbágy,, és „hallja kend“ jelzővel és megszóllitással illettesenek. Egyidejűleg Károlyi Mihály gróf és Hock János plébános arisztokraták részére is kérjük a döntő hatalomnak a kormány részéről való kegyes elismerését. Ugyanazon nagygyűlésen Ernszt Sándor hangsúlyozta, hogy a nemzetet katholikussá (persze római katholikussá) kell tenni. Ez a fentebbiek után igen egyszerű. Mivel a kormány Vass miniszter szerint a katholikusok döntő hatalmát úgyis elismeri, Ernszt képviselő ur ezt a döntő hatalmat érvényesítse olyan irányban, hogy a nem katholikusok Csonkamagyarország határaiból ki- üzessenek, javaik pedig az uj arisztokrácia javára áttelekeltessenek. Ha akadna lázadó eretnek, aki e parancsnak nem engedelmeskedik, égettessék meg. OLVASSUK A BIBLIÁT! Van-e benned alázatosság ? Jul. 14. Szofóniás 2.3. Alázatos emberek mindig voltak a földön. Egyik születése, másik neveltetése, harmadik privát ügyessége folytán jut alázatossághoz a világ terein észrevévén, hogy az alázatosság fokozza a jómodort. Kedvesek lehetnek az alázatosságnak ezen típusai is, de határozottan meg kell különböztetni tőlük azokat, akik saját bűnösségük és Isten szentségének felismerése folytán váltak alázatosakká. Kik ismerőseid között azok, akik alázatosságukkal válnak ki? Jul. 15 Kolosse 3.12—u. Nem a velünk született alázatosság a legmagasabbr.ndü. Jó lehet az ahhoz, hogy megismerkedhessünk az alázatosság teljességével, de ez az alázatosság sem nem születik velünk, sem nem sajátítható el simulékonyság, vagy önnevelés által. Ezt az alázatosságot úgy kell Istentől átvenni s a Krisztusban való élettel újra meg újra felöltözni. A keresztyén ember alázatossága ebből a fajtából való s az is, akinek más utón nem sikerült, ez utón még juthat alázatossághoz. Jul. 16. Efezus 4.1—3. Alázatosság nélkül a világ sem lehet meg. Törvényétől ugyan idegenkedik, de gyümölcseit nem nélkülözhetvén, kénytelen azt nagyra értékelni. Azért is különös fontossága van annak, hogy a keresztyének sok alázatossággal rajtok járjanak a világ előtt. Az alázatosság a keresztyén élet igazi illata, mely eljut olyanokhoz is, kik egyébként bedugják mind a két fülüket. Jul. 17. Filippi 2.1—3. Az apostol egyik levelében sem érzi szükségét annak, hogy alázatosságra intse a gyülekezeteit a világgal szemben : annál inkább azonban annak, hogy hangoztassa a hívők alázatosságát egymással szemben. Szomorút sejtet ez I De bizonnyára intésre van ottan szükség, ha valaki idegenek előtt a legalázatosabb ember színében mutatkozik s az övei otthon, vagy a közelében nem győzik tűrni az alázatossága nagy hiányait. Hívők közt ez nem maradhat igy. Csak nem állíthatunk ki szegénységi bizonyítványt, hogy ahonnét hitetlenekkel szemben telik, hívőkkel szemben onnét felülről nem telenék alázatosság? Jul. 18. Mikeás 6. s. Sajátságos veszélyt hoz magára az alázatosság azáltal, hogy azt, ki vele él, mélyebbre, messzebbre juttatja másoknál. Addig, míg az első bemutatkozón Istennél átesünk, olyan nagyon alázatos az alázatosságunk, de aztán megpróbál kevésbé alázatos lenni. Nos, az alázatosságra azután is szükségünk van, ha Isten már sok mindent közölt a szerinte való élet titkaiból. Oh, de sokan váltak már visszataszítókká, mert mikor Isten már nagyon közel engedte magához őket, nem jártak alázatosságban Vele! Jul. 19. Cselek. 20.17—20. Próbáld sorra venni bibliai ismerőseidet az alázatosság szempontjából. Állj meg Pálnál és figyeld meg mennyi alázatosság volt a szolgálatában. Szolgáló keresztyéneknek általában, de szolgálatuk alatt különösképen szükségük van alázatosságra, nehogy valamit is abból, amit Isten általuk tesz, maguknak tulajdonítsanak, akár ők, akár az emberek. Jul. 20. Kolosse 2 . is—23. Az alázatosságnál nem csak az a veszély fordul elő, hogy kevesebb, mint kell, hanem az is, hogy több, mint amennyi szabadna. Ez a túltermelés azonban rendszerint az ó emberből s nem a felülről való alázatosságnál szokott jelentkezni: akkor, ha valaki az alázatosságot nem kapcsolja össze őszinteséggel s nem isteni vonalakon jár, hanem csak a saját énje körvonalain. „Sok anyáról névszerint emlékezik meg a Biblia, kik nagyszerű asszonyok és kitűnő anyák voltak. Például: Hanna, Eunika stb. Dávid anyjának nevét a Biblia nem mondja meg nekünk s mégis e bethlehemi névtelen nem maradt ismeretlen. Fiában adta meg néki az Ur, hogy neve e földön halhatatlanná váljék. Legnagyobb kétségbeesésében az Úrhoz fordul e szavakkal: „Szabadítsd nteg a te szolgáló leányodnak a fiát." Mint szolgáló leány urának, úgy szolgált ez az asszony Istenének s Dávid, látta anyjának Isten kegyelmében gyökeredző hitét, látta anyjának közvetlen összeköttetését az Úrral s ezt ő nem tudta elfelejteni. Mondd olvasóm, te is ily eszményképe leszel fiadnak, leányodnak ? A te példád is mentője, segítsége lesz-e élete legnehezebb órájában ?“ KORKÉPEK, Karcolatok a hétről. Egyik fővárosi lap hasábjain dr. Kérészy Zoltán egyetemi tanár, > Egyházpolitikai kérdéseke címen rendkívül figyelemreméltó cikket írt, melyből itt a következőket közöljük: »A főkegyúri jog gyakorlásának provizórikus szabályozásán kívül még több más egyházpolitikai kérdést is meg kellene oldani. így az egyházi alapok és alapítványok, különösen a vallás- és tanulmányi alapok igazgatásának (mely a fökegyur legközvetlenebb felügyelete és ellenőrzése alá tartozik), továbbá a protestáns egyházak s ezek lelkészei és iskolái anyagi segélyezésének kérdését, valamint az utódállamokkal és az apostoli székkel az egyházi ügyekben való megegyezés olyannyira sűlyos problémáját. Elodázhatatlanul sürgős, valóban égetően szükséges volna ugyanis e kérdést illetőleg olyan, legalább tűrhető megoldást hozni létre, amely az ezeréves magyar katolikus egyház és protestáns egyházaink intézményeinek a trianoni szerződéssel tőlünk elszakított országrészekben való további rombolását meggátolja. Mert a katolikus egyház ősi szervezetének az utódállamokban bekövetkezett feldulásával szemben — fájdalom 1 — az apostoli szék nem részesített bennünket olyan hatályos és erélyes oltalomban, amilyenre Magyarország egyházhűségénél s a keresztény civilizációnak Qéza vezér és Szent István királyunk uralkodása óta tett nagy szolgálatainál fogva méltán igényt tarthatott volna. A magyar püspökök indokolatlan eltávolítása, az egyházi javak elkobzása, a felekezeti iskolák autonómiájának csorbítása miatt emelt panaszaink a nyugati művelt államok és a római kúria részéről alig vétettek figyelembe. Hiszen mindezek tekintetében a nagy műveltségű, kiváló diplomata, Schi- oppa Lőrinc apostoli nuncius is, aki pedig irányunkban annyi jóindulattal viseltetik, megnyugtatásunkra csak annyit tudott a napokban mondani,
