Harangszó, 1924
1924-06-22 / 26. szám
Hősi halált haltak emléktáblájának leleplezése Körmenden. Nem volna utolsó dolog össze- állítani egy statisztikát, ahol a rideg számok minden ékesszólásnál hangosabban és meghatóbban beszélnének arról a nagy áldozatról, melyet a nagy világégés alkalmából evan gélikus kér. anyaszentegyházunk hozott Az alig kétezer és néhány száz lelket számláló körmendi összgyüle- kezetben például 82 hősi halott van. S igy van ez sorra a többi gyülekezetben. A 82 hősi halott emlékét a körmendi szép templomban két márványtábla őrzi immár, hogy ha majdan a világ s benne az emberek, kik könnyen felejtenek, elfelejtenék nevüket, a kövek még mindig beszéljenek róluk és hirdessék dicső emléküket. Az emléktáblák leleplezése június 15 én történt meg rendkívül megható, kegyeletes ünnepség keretében. Az ünneplő sokaság között ott láttuk a körmendi református gyülekezet presbytériumát, élén a kiváló lelkésszel, Fülöp Józseffel. Ott voltak : Artner tábornok, körletparancsnok, Erőssy nyug. tábornok, a cserkészet országos felügyelője, Lestyán őrnagy a körmendi zászlóalj parancsnoka, Vitéz Hunfalvy őrnagy, a vámőrség parancsnoka, dr. Tulok Lajos főszolgabíró, dr. Hutiray járásorvos, tb. megyei főorvos, dr. Krenner György az őrimagyarósdi gyülekezet felügyelője, a város képviselőtestülete s a 204 az otthon történteket Elmondta a templom leégését, az ö megmenekülését. Elmondta, hogy már Pozsonyban is folyton a börtöne körül ólálkodott, de nem tudott oda bejutni. S hogy Lipótvár körül is már nem egyszer járt, de sohse kedvezett neki a szerencse, hogy bejuthasson, mint csak legutóbb. S hála legyen az Istennek, most már itt van. Most már csak a menekülés van hátra. S Isten segítségével fog is az sikerülni s aztán hazamennek. Mert odahaza nagyon várják mindkettőjüket a hívek. Az igaz, templomunk még nincs. De a katholikusok- nak sincs. Azokét elmosta az árvíz. Ott pusztult Kövér, a plébános is. Azok most imaházba járnak. Van már uj plébánosuk is. De az evangélikusoknak se imaházuk, se papjuk. Idegen most oda be nem teheti a lábát. A jezsuiták aratnak ott is, ahol nem vetettek. Hát kétszeres kötelesség, hogy hirt adjanak magukról a híveknek, hogy még megvannak, hogy még élnek. Ez bizalmat, erót ad csüggedő sziveikbe s kitartással fogják várni a szebb hajnal derengését... Már harmadnapja volt Kellio távol. Ezen az elén csúnya zivataros felhők tornyosultak az égen. A rabokat hamarosan a celláikba terelték az őrök. BARARGSZÖ többi hatóságok képviselői. Néhai Karsay Sándor püspök »Népek hatalmas Istene* kezdetű énekének elhangzása után, Geyer Zoltán segédlelkész megható imájával adott elsőben is szárnyat az Istent sóvárgó leikeknek. Utána a gyülekezeti karének Somogyi Béla karnagy vezetésében »Isten áldd meg s védd hazánkat« című szép énekével emelte az áhítatot. Az ének alatt Zongor Béla esperes, Czipott Géza szentgotthárdi lelkész és Geyer Zoltán körmendi segédlelkész kíséretében az oltár elé lépett és felavatta az emléktáblákat. A körmendi dalosegyesület szívekbe markoló énekének (Jertek ünnepelni) elhangzása után, melyet Heintz Fülöp karnagy veze tett, Kluge Fái felügyelő vette gondjaiba megkapó beszéddel az emléktáblákat, mondott köszönetét a szép áldozatkészség megnyilatkozásért az egész vonalon s külön is kiemelte Lukács Árpádné, a nőegylet elnöknőjének érdemeit, ki meg nem szűnt fáradozni, hogy a hősi halált haltaknak emléke minél előbb meg legyen örökítve Az emléktáblákat dr. Krenner István tb. főszolgabíró koszoruzta meg szép szavak kíséretében. Issovits I. gyünyörü soloéneke után Sárkány Ferenc máv. felügyelő, a körmendiek jeles poétája, lapunk mai számában közölt ódájával adózott a hősök emlékének. Közének, majd lapunk felelős szerkesztőjének záróimádsága, áldása és a Hymnusz eléneklése zárta be a mindvégig kegyeletes érzések között lefolyt ünnepséget, melynek Istók is lezárta embereit .az ép aznap elkészült földalatti börtönbe. Ásóikat, szerszámaikat náluk hagyta, mintha csak véletlenül történt volna. Aztán bement a közös őrszobába s ott elkezdtek kártyázni. Közben egyre sűrűbb villámok cikkáztak végig az égen, egyre sűrűbben dörgött. Majd megeredt az eső s szakadt, mintha csak dézsából öntötték volna. Úgy tíz óra tájban a börtönörök vették a kulcsaikat s mindegyik végignézte a maga folyosóját. S hogy mindent rendben találtak, visszatértek a szobába s lefeküdtek. Bartos is fogta a maga kulcsait s ment az útjára. Benézett a rabtestvérek börtönébe, akik ébren fogadták. Bartos halkan beszélni kezdett. — Itt az ideje, hogy munkához fogjanak. Ássanak csak mindig éjszaki irányban. Alig három méternyira van a külső árok. Csak odáig kell ásni s szabadok lesznek. Aztán előre a legközelebbi faluba. Ott a legszélső házban lakik az az anyóka, akit velem láttak. Ott zörgessenek be. Ott ruhát váltsanak, szakáit, hajat nyirassanak le s aztán szélrózsa minden irányába menekülni kell. Mire megvirrad, minél messzebb legyen mindenki. Együtt ne maradjanak, mert igy hamar a nyomukra akadhatnak. Én most visszamegyek a társaimhoz, hogy gya1924, június 22. offertóriuma 714 ezer koronát eredményezett. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mit csinálsz vasárnap ? Jun. 23. Mózes 20.8—ti. A tízparancsolatnak egyike sincs annyira kidolgozva az eredetiben, mint az, amelyik az ünnep tartásról szól. Meglátjuk belőle, hogy a mi egész világunk az ünneptartág törvényének tekintetbe vételével van teremtve. Nemcsak vallás, de olyan világ sem állhat fenn, amelyben nincs ünneptartás. Országokat és népeket, gyülekezeteket és falvakat, családokat és embereket nem a hétköznapjaikból, hanem abból ismerheti meg, hogy mit csinálnak vasárnap. Jun. 24. IV. Mózes 15.32—41. Van az ünneptartásnak egész sereg ellensége, de legkorábban és legfeltűnőbben a munka álarcában jelentkezik az. Bizonyos, hogy nem mindenkinek egyforma a helyzete s akinek ép vasárnapra szárad meg a renden szénája, nagyobb inegszenteltségre van ebben szüksége, mint annak, akinek munkája a gyár két kürtölése közé van szabva. Bármikép is áll a dolog, Isten mindenkit rásegíthet arra, hogy vasárnapi munkával ne kelljen magát fertőztetnie. Ám az nagyon lehetséges, hogy valaki nem tud megszabadulni a vasárnapi munkától, még egészen át nem adja életét Istennek. Jun. 25. Jeremiás 17.19—27. Lehet, hogy e sorok olvasói előtt példák vannak olyanokról, akik vasárnapi munkájukkal gazdagodtak meg. De tudnak-e pé'dát arra, hogy valaki éhen halt, mert vasárnap nem dolgozott. S tudják-e azt, hogy egy dán tudós kimutatta, hogy a világnak nem azok a leggazdagabb országai, ahol nincs se ünnep, se vasáruap, hanem azok ahol a vasárnapok a legjobban meg vannak szentelve. Jun. 26. Nehemiás 13.15—22. Még nagyon gyéren, de kezdenek már nálunk is hangok emelkedni a* vasárnapi vásárok, hivatalos órák, gyűlések, társadalmi mozgalmak ellen. Nagy öröm lenne látni Budanut ne keltsek. De amint lehet, itt leszek s aztán együtt menekülünk e pokolból. Haragosan megrázta a kulcscsomót, rájuk zárta az ajtót s hangos köhécseléssel ment a közös szobába. Ott már egyesek feküdtek. 0 is végigvágta magát ágyán s alig egy negyedóra múlva hangos korholása mutatta, hogy az igazak álmát alussza. A mellette fekvő társa megrázta, hogy ne horkoljon úgy, mint egy ló, hiszen inas aludni sem tud miatta. Oldalt fordult hát s most már csendben pihent. Vagy egy órai nyugvás után felemelte a fejét s hallgatódzott. Áz egész szobában egyenletes lélekzés hallatszott. Bartos felült s úgy figyelt, hogy minden ágyról hallatszik-e a pihegés? Mikor meggyőződött róla, hogy igen, akkor felkelt s mezítláb kiosont a szobából. Nesztelenül lopódzott a fal mentén a földalatti börtönök felé. A csizmáit a kezében vitte s ezek egyikébe beledugta a kulcsokat, nehogy zörgésük bajt okozzon. Az eső szakadatlanul zuhogott. A ruhája egy-kettőre átázott. De nem törődött vele s csak sietett előre. Hirtelen megállóit.
